ÉRDEMES
CSELEKEDNÜNK!
A
Magyar Szociális
Zöldpárt
még
június
végén
kereste
meg a Munkáspártot:
segítsük
a népszavazási
aláírásgyűjtésüket.
A
kezdeményezést
az Elnökség,
majd a Központi
Bizottság
is támogatta.
Miért
is ne tennénk
ezt – mondtuk.
A feltett
kérdés
egyszerű,
joggal foglalkoztatja
az embereket:
„Egyetért-e
Ön
azzal, hogy
az országgyűlési
képviselőknek
csak a bizonylattal
alátámasztott
elszámolható
kiadásai
után
járhat
költségtérítés?”
A Zöldek
képviselője
szerint
egy általános
igényt
fogalmaztak
meg, amikor
úgy
vélik,
egy jogállamban
mindenkinek
egyenlő
elbírálás
alá
kell esnie,
véget
kell vetni
annak, hogy
az országgyűlési
képviselők
a törvényeken
felül
állóknak
tekinthessék
magukat.
Mértéktelenül
igazságtalan,
hogy a parlamenti
képviselők
bemondásra
kaptak költségtérítést,
az elmúlt
ciklusban,
több
mint 100
képviselő
vett fel
17 millió
forint feletti
összeget
így.
Az összes
költségtérítés
nekünk
adófizető
állampolgároknak
10 milliárd
forintunkba
kerül
évente.
Az erkölcstelen
kivételezettség
ellen kezdeményezték
tehát
a referendumot,
ami sok
ember igazságérzetével
találkozhat. Azt
mondtuk
tehát:
a kérdés
jó,
igaz, támogatásra
érdemes.
S még
inkább
azt mondtuk,
ez ismét
egy jó
alkalom,
hogy cselekedjen
a párttag,
hogy megszólítsuk
az embereket,
mutassuk
meg hogy
a Munkáspárt
él,
jelenjünk
meg ismét
az utcán,
ami a mi
terepünk.
Valljuk
be, eddig
szervezeteinknek
csak egy
kis része
mozdult
meg az ügyben.
„Ez nem
a mi kérdésünk.”
„Nyáron
nem lehet
semmit tenni.”
– fogalmazódik
meg több
helyen.
Szerencsére
vannak más
példák
is. A csepeliek
mellett
– nyár
ide, nyár
oda –
már
gyűjtött
a Ferenc
körúti
csoport,
kiment az
utcára
a zuglói
törzsgárda,
s dolgoznak
az angyalföldiek,
az újbudaiak
is. Ők a
lényeget
ismerték
fel: a párt
mai helyzetében
minden lehetőséget
ki kell
használni,
hogy ott
legyünk
az emberek
között
Az
előttünk
álló
választási
küzdelmek
sem fognak
felmentést
adni a munka
alól.
Az
aláírásgyűjtés
jogi határideje
augusztus
29. A Zöldek
eddig már
összegyűjtöttek
mintegy
85 ezer
támogatást.
Az előttünk
álló
egy hónapban
tegyünk
meg mi is
minden tőlünk
telhetőt:
az ügyért
s a pártért
is. A
Ferenc körúti
alúljáróban
a Munkáspárt
nem először
gyűjtött.
A siker
most sem
maradt el.
Az Arató
István
vezette
csapatot
ismerősként
köszöntötték.
A
Szabadságért
Megyei
és
területi
elnökségi
üléseken
állandóan
visszatérő
probléma
a
pártsajtó,
A
Szabadság
helyzete.
Figyelemmel
kísérve
a
lapszámok
megrendelésének,
olvasóinak
csekély
számát,
elszomorító
dolog,
hogy
mennyire
közömbösek
az
aktivistáink,
tagjaink
a
valós
baloldali
sajtó
iránt.
Mert
ez
tény:
ma
hiteles,
magyar
baloldali
sajtó
pártlapunkon
kívül
nem
létezik.
Mint
a
helyi
futárszolgálat
egyik
aktív
tagja,
kérdezem:
valamitől
félnek
az
elvtársaink,
hogy
még
csak
meg
sem
rendelik?
Elmondhatom,
nincs
mitől
tartani!
Csak
gazdagodni
lehet
belőle,
olyan
információkkal,
melyeket
a
kapitalista
rendszer
kiszolgálói
eltitkolnak
az
emberek
elől.
Hihetetlen,
de
van
olyan
alapszervezet
is,
ahova
egyetlen
példány
sem
jár,
még
az
alapszervezet
elnöke
sem
fizet
elő.
Ez
döbbenetes
és
elszomorító.
Fizetni
kell
érte,
de
ha
országosan
több
ezer
előfizető
lenne
–
és
miért
ne
lehetne?
–
akkor
lényegesen
olcsóbb
lenne,
és
nemcsak
pártunk
anyagi
helyzete
javulna,
de
az
olvasók
is
több,
valóságon
alapuló
tájékozottsághoz
jutnának,
mint
a
napi
polgári,
bulvár
médiumokból.
Legyen
cél
az
alvó
alapszervezeteknél
legalább
egy
példány
megrendelése.
Ismételten
kérem
az
alapszervezetek
vezetőit:
tegyenek
azért,
hogy
minél
többen
fizessenek
elő
A
Szabadságra.
Propagálják
úgy
is,
hogy
ha
elolvasták,
adják
tovább,
vagy
egyszerűen
tegyék
közkinccsé:
az
alapszervezetben
olvasható
legyen
bárki
számára.
Ezt
azért
is
javaslom,
mert
már
több
olyan
párton
kívüli
előfizetőnk
van,
aki
így
ismerte
meg
A
Szabadságot:
odaadták
neki,
elolvasta,
tetszett
–
így
előfizetett.
Sajnos
döbbenetes
példát
is
tapasztalok,
van
olyan
előfizető
tagunk,
aki
még
barátaitól
is
sajnálja,
hogy
sajátját
tovább
adja,
pedig
ezzel
is
a
párt
politikáját
támogatná.
Ne
feledjük,
A
Szabadság
bevételi
forrást
jelent
a
párt
számára,
de
ami
még
fontosabb:
közelebb
vihet
bennünket
az
emberekhez,
megismertethet
és
elfogadtathat
bennünket.
Nem
hagyhatjuk
ki
ezt
a
lehetőséget!
Fülöp
Péter
|
|