Cikkek
 

VÉLEMÉNY

MEGÉRKEZTÜNK AZ ALAPKŐHÖZ

Amikor elhatározzák egy létesítmény megépítését, ünnepélyes keretek között lerakják az alapkövet. Beszédet mondanak, íme az átszellemült kezdet, kövesse az elszánt folytatás, épüljön fel a vár, szolgáljon otthonául és menedékéül a benne életre kelő intézménynek, amely az emberiséget fogja gazdagítani.
  Így épül Magyarországon az oktatás, csak visszafelé. Először lemondtunk az emberiség gazdagításáról, aztán elsorvasztottuk az intézményt, majd szép következetesen elhordtuk a téglákat. Már csak az alapkő van a földben, ideje azt is felszedni.
  Nincs többé fizika. A fizika az út-idő-sebesség viszonyával, a gravitáció törvényével már nem szorul tanításra. Az élet úgyis ráneveli az embert, hogyan kell hamarabb elérni a célt, és hogy ha kihúzzák alólad a talajt, lejjebb esel.
  Elég már a kémiából is. Jobb, ha nem tudod, mit mivel vegyítenek, mielőtt megeszed. Jobb, ha nem tudod, mitől kapod az újabb és újabb betegségeket, mi megy végbe a szervezetedben, ha így élsz, vagy ha úgy. A választás már úgyis csak látszólagos: az altatót, a serkentőt, a hülyítőt úgyis meg fogod enni: ha semmit sem eszel, majd belélegzed.
  Biológia meg végképp nem kell. Fizika meg kémia nélkül úgyse értenél belőle egy kukkot se. És valld be: nincs is rá szükség. Kinyitod a tévét, annyi gyógyszer ömlik a nyakadba, hogy dobozostul eszed meg. Orvosokat már úgysem akarunk képezni, épp azon fáradozunk, hogyan szabaduljunk meg a meglévőktől.
  Hanem, tudod, mi kell? Természettudomány! Mert sajnos, az a szomorú valóság, hogy Magyarországon egyre gyengébb a természettudomány oktatása. A természettudományé, amely helyettesíti a fizikát, a kémiát meg a biológiát. Hogy végre tudd látni a dolgokat interdiszciplinárisan, s ne fáraszd magad konkrét tantárgyakkal. Életszerű dolgokat kell tanulni, nem elvont tudományokat! Hogy a megfürösztött macska nyávogását a mikrohullámú sütőben elnyomja a zúgás, ezért nem veszed észre, mikor döglött meg szegény. De a centrifugában sem szárad meg, viszont nem árt neki a gravitáció, mert talpra esik (de csak akkor, ha még életben van), ellentétben a kutyával.
  Ez különben kötelező érettségi tárgy is lesz, mihelyt ilyen életszerűvé vált.
  A technika új vívmányait pedig majd feltalálják külföldön.

BOTTA MELINDA

PRIMITÍV JÁTSZMÁK

Áll a bál a budai Turul-emlékmű körül. Engedély nélkül épült, mint oly sok minden Magyarországon.
  A Jobbik megfenyegette a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet, a Ságvári emléktáblát és más szobrokat, mintha ezzel a liberális városvezetésen állna bosszút. Zavaros agyakban zavaros gondolatok kavarognak. Összekuszálódtak az erővonalak. Tragikusan gyermeteg játék folyik, méltatlan veszekedés emlékművekről, szobrokról. Én hagynám a turult. Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelemig a magyarság hadi jelvénye volt. Tatabányán is van, meg az NBH jelvényén is. A Tanácsköztársaság idején volt olyan jelkép, amelyen turul tartja a vörös csillagot. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság főtitkára kifejtette, hogy a turul magyar totem. Tőle származik a magyar nemzet, hiszen Emesét teherbe ejtette. Miért olyan nagy baj, ha állítanak egy kiterjesztett szárnyú madarat? A nyilasok nem csak a mitologikus turult, hanem mást is használtak, emiatt nem kellene kigyomlálni történelmi jelképeink egy részét, és kitörölni az emlékezetből mindent, ami valakiknek nem tetszik. Ráadásul a barbárok folyton váltogatják egymást, és végül nem marad szobor Magyarországon. Az a legnagyobb baj, hogy nyilas gondolatfoszlányok érhetők tetten a liberális és a jobbikos ovisok közt is.
  A felszabadulás előtt tisztelgő és kommunista mártírokat megjelenítő táblák és szobrok meggyalázása és fenyegetése nem a „felnőtt” politika része. Persze nem is európai szokás. A legtöbb agyonmajmolt nyugati országban kitüntetett helyeken, ápolt parkokban állnak a kommunista, a vörös szobrok és táblák. Többségük olyan emberek előtt tiszteleg, akik életüket adták a szabad, független hazáért, értünk. A mártír antifasisztáknak köszönhetjük, hogy élhetünk. Ők is, akik le akarják bontani, akik gyűlölik a vörös csillagot, ma már a turulmadarat is. Szovjet katonák nélkül meg sem születtek volna. Tudjuk a pszichológiából, hogy akadnak beteges lelkű emberek, akik a rongálásban élvezetet lelnek. Meggyógyításuk nem a mi dolgunk, hanem a szakembereké. A hatóságok, a hivatalok, a mi pénzünkből fenntartott szervezetek védjék meg a szobrokat! És védjük a veszélyeztetett kerecsensólymot, mert nem sok van már belőle!

FOGARASI ZSUZSANNA