A kínai nép százéves álma valósul meg a pekingi olimpiával – olvashatjuk ma sokfelé Kínában. Ez persze inkább a kínai nyelv kegyes túlzása, amely száz évnek nevezi azt, amire feltehetően tényleg régen készültek Kínában.

A kínaiak sokáig nem gondolhattak olimpiára, mivel ennek megrendezéséhez sem anyagi, sem emberi feltételekkel nem rendelkeztek. Később, amikor pénz már lett volna rá, a politikai viszonyok nem engedték. A nyugati világ sokáig haragosan nézett Kínára azért, mert 1989 nyarán Deng Xiaoping nem engedte, hogy az elégedetlen tömegek megmozdulása a szocializmus megdöntésére irányuló ellenforradalom legyen. A lázadókkal szemben fegyverrel léptek fel. A nyugati világ vezetői és a nyugati baloldali értelmiség nyavalygott, mondván, hogy az erőszak nem megengedhető. Ők persze könnyedén túltették magukat azon, hogy mondjuk 1968-ban De Gaulle francia elnök is erőszakkal védte meg a francia kapitalizmust Párizs utcáin.
  Ami viszont kétségkívüli tény, hogy a 80-as évektől Kína rohamos fejlődésnek indult. Adott egy szilárd politikai hatalom a kommunista párt kezében, és adott egy gazdaság, amely jelentős mértékben a piac törvényei szerint működik. Kína megszüntette az éhínséget, százmillióknak munkát adott. A kínai ember ma az Egyesült Államokat tekinti összehasonlítási alapnak. Van pénz, van érvényesülés, van gazdagodás. Ennek ellenére Kína szocialista ország. Kommunisták vannak hatalmon, kommunista az ideológia. Igaz, az új polgárság egyre inkább része a hatalomnak. Már beléphet a pártba is, sőt funkciókat is betölthet. Egyesek szerint a mai Kína már nem szocialista, mások szerint még az, de nem sokáig. Akárhogy is legyen, Kína a kommunisták vezetésével megoldott néhány problémát. Kibékült saját történelmével. Csang Kaisek már nem elvetemült ellenség, hanem egy másik kínai, aki másként gondolta Kína fejlődését. A külfölddel szemben minden kínai több, mint akármelyik külföldi. A kínai történelem nem szakad meg császáronként és rendszerváltásonként. Kína történelme ötezer éves. Ebbe a császárok ugyanúgy beleférnek, mint Csang Kaisek, Deng Xiaoping vagy éppenséggel Mao Zedong.