Cikkek
 

KÜLFÖLD

AMERIKAI KÉTARCUSÁG


Amerika ismét megmutatta tipikus kétarcúságát. Kína kapja meg az olimpia rendezésének jogát, de azért büntessük is meg. Kapja meg, mert az nagyon is jó pénz az amerikai befektetőknek. Ha nem lenne olimpia, ki kéne találni. A másik oldalon viszont beszéljünk arról, hogy milyen csúnyán elnyomják az emberi jogokat. Azzal ne is törődj, hogy különböző civilizációkról van szó. A keresztény civilizációban minden az egyénre épül. Innen az individualizmus, az önzés és sok minden más. Persze jó is van benne, hiszen az ember, mint egyén jogait és szabadságait nagyon védi. Kínában a civilizáció értéke mindig is a közösség volt. Ennek is van hibája, de kétségtelenül jó benne az, hogy az egyén nem köpheti le a közösséget. Aztán lehetne beszélni az ideológiai felfogásból eredő különbségekről. Amíg a tőkés Egyesült Államokban a munkához való jog csupán formalitás, a szocialista Kínában nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy minden ember dolgozhasson. Bush elnök elmegy az olimpiai megnyitó ünnepségre. Elmegy, mert Amerikának sok pénze függ ettől. Az amerikai szenátus viszont néhány nappal a kezdet előtt elítéli Kínát. Szó, ami szó, Kína sok mindenben nagyon is figyelembe vette az amerikaiak álláspontját. Nem háborúzott a szocializmusért, amikor az a kelet-európai országokban összeomlott. Egy idő múlva magára hagyták Jugoszláviát is. S, persze, nem támogatják a nemzetközi kommunista mozgalom pártjait sem, miközben sokan elvéreznek közülük. De példának okáért nem ismerik el a kapitalista bábállamot, Koszovót. Mennek előre Afrikában. Megértetik magukat Irán vezetésével. Amerika most tapsolni fog, de Kínát soha sem fogja olyannak tekinteni, mint önmaga, mindaddig, amíg tényleg nem lesz olyan.

Mao, az úszó

Mao Zedong, a kínai forradalom és a szocialista Kína létrejöttének meghatározó személyisége kiváló úszó volt. Ez már önmagában is érdekes, mivel a kínaiaknál az úszás nem tartozik a kedvelt sportok közé. Mao azonban nem csak szeretett úszni, de politikai téren is kamatoztatta e képességét. Mao többször átúszta a Jangce folyót, de amit 1966 júliusában tett, önmagában is történelmi teljesítmény. Ne feledjük: Mao ekkor 73 éves! Hosszan úszott a folyóban, bizonyítandó nem csak azt, hogy öregember nem vénember, hanem azt is, hogy Kína első számú vezetője a helyén van. Hát igen! Még sokáig élt, 10 év múlva halt meg. Még 1959-ben Nyikita Hruscsovot, az SZKP és a szovjet állam vezetőjét is nehéz helyzetbe hozta. Mao a szovjet vezető pekingi látogatása során meghívta Hruscsovot a házába. Mao a kapu előtt várta, fürdőköpenyben és fürdősapkában. Hruscsovnak úsznia kellett Maóval, pedig ő nem szeretett és nem is tudott. A tolmácsok a medence szélén négykézláb másztak a vezetők után. Hruscsov és Mao között végleg elromlott a viszony. Persze az úszás mellett szerepe volt annak is, hogy a szovjetek sehogy sem akarták Maót a mozgalom vezetőjének elfogadni, és az atombombán sem akartak osztozkodni.