A
Munkáspárt
legutóbbi
kongresszusa
olyasvalamit
mondott
ki, amelyre
korábban
nem volt
példa.
Hozzunk
létre
Budapesten
és
minden megyében
hírközpontot!
2006
előtt a
kapcsolattartás
fő formája
a postai
levél
volt. Mint
a mesében.
Az egyik
megírta,
a másik
becsomagolta,
a harmadik
postára
adta, és
a végén
– remélhetően
– valaki
el is olvasta.
Sok százezer
forintot
költöttünk
postára,
ráadásul
rengeteg
időt veszítettünk.
A kongresszus
előtt megfogalmaztuk,
hogy a KB-tagság
egyik feltétele
is az, hogy
az illetőnek
legyen mobilja
és
Internetes
kapcsolata.
Mit is jelent
ez? Azt,
hogy a pártvezetés
minden tagját
gyorsan
el kell
tudni érni.
A KB minden
tagjának
nem naprakésznek,
de órára
késznek
kell lennie.
Ha nem ezt
tesszük,
lemaradunk
a világtól,
amely kérlelhetetlenül
megy előre.
Az emberektől
is elszakadunk,
mert még
az átlagember
is megszokta
manapság
a televízió
és
az Internet
gyorsaságát.
2006-ban
a Központi
Bizottság
tagjainak
91 százaléka
rendelkezett
mobiltelefonnal
és
68 százaléka
Internettel.
Ma már
két
tagunkat
leszámítva
mindenkinek
van mobiltelefonja,
és
83 százalékra
nőtt azok
aránya
is, akik
rendelkeznek
számítógéppel
és
Internettel.
A pártaktíva
tájékoztatása
lényegesen
gyorsabb
és
olcsóbb
lett. Jobb
lett a propagandamunkánk
is, hiszen
az Internet
segítségével
sokkal több
fényképet,
sőt filmet
tudunk továbbítani
és
hasznosítani.
LASSAN,
DE BIZTOSAN
A MEGYÉKBEN
IS
Az
Internet
hasznosságára
hamar rájöttek
megyei szervezeteink
is. A gyorsaság
mellett
óriási
előnyt jelent,
hogy egy
új
világ
nyílik
meg szervezeteink
előtt. Rengeteg
információt
lehet szerezni,
és
rengeteg
információt
lehet továbbadni.
Hajdú-Biharban
elsőként
vonták
be fiataljainkat
ebbe a munkába,
s tegyük
hozzá,
sikerrel.
A párt
országos
központja
ma már
Interneten
tartja a
kapcsolatot
a megyei
elnökök
többségével
is. Nem
mindenütt
használják
még
az Internetet
egyéb
célokra
is, de a
munka elindult.
Lassan,
de biztosan
kezdenek
kialakulni
a hírközpontok
is.
CSEPEL
ÉLEN
JÁR
A
budapesti
kísérletek
közül
kiemelkedik
a csepeliek
honlapja.
Minden rajta
van, ami
segíti
az emberek
eligazodását.
Meg lehet
tudni, hogy
mikor és
hol lehet
elérni
Kőszeginé
Benedek
Anna elnököt.
Friss érvanyagot
is lehet
találni
arról,
hogy miért
támogatjuk
a Zöldpárt
kezdeményezését,
és
miért
gyűjtünk
mi is aláírásokat.
Meg lehet
találni
az összes
fontos kapcsolódást
a párt
más
oldalaihoz
és
– ez nagyon
fontos –
más
csepeli
közéleti
fórumokhoz.
A
SZÁMÍTÁSTECHNIKA
Farkas
Ferenc a
párt
Pénzügyi
Ellenőrző
Bizottságának
elnöke.
Állandó
meghívott
az Elnökség
ülésein
is. Fegyelmezett
ember. Ha
valamire
azt mondja,
hogy rendben
van, az
rendben
is van.
Helyi pártszerveink,
de még
az Elnökség
is szívesen
fogadja
ellenőrzéseiket.
Mindig segíteni
jönnek,
és
mindig nagy
szakmai
hozzáértéssel.
A párt
felsővezetői
között
élen
járt
és
jár
ma is a
számítástechnika
alkalmazásában.
Az ő munkája
bizonyítja
leginkább,
hogy a számítástechnika
nem a fiatalok
előjoga.
Érti,
hogy ami
Leninnek
és
harcostársainak
a telegráf
és
a telefon
volt, az
nekünk
a számítógép
és
az Internet.
A technikát
nem csak
nyilvántartásra
és
szövegek
írására
használja.
A keze alól
kerül
ki a kerületi
pártlap,
de az ő
munkáját
dicséri
számos
röplap,
meghívó
és
sok más
propagandaanyag.
Az idén
sokan megtudhattuk
azt is,
hogy Farkas
Ferenc lelkes
és
hozzáértő
filatelista.
Lenint ábrázoló
bélyeggyűjteményének
aligha van
párja
az országban.
|
Tanuljunk
dolgozni!
Piliscsaba
nem
szegény
község.
Ott
van
a
Pázmány
Péter
Katolikus
Egyetem
monumentális
épületegyüttese
is
–
az
egyetem
gyönyörű,
tisztelet
ezért
az
építőinek,
s
gyalázat,
hogy
az
állam
a
rendszerváltás
után
semmibe
veszi
a
felsőoktatást,
egyszerű
ingatlanspekulációként
kezelve
a
jövő
zálogát.
Piliscsaba
nem
Csepel,
nem
Ózd,
ez
nem
természetes
közege
a
munkásmozgalomnak.
Mondhatnánk:
így
igaz!
Ez
így
lenne
igaz,
ha
1970-ben
vagy
1990-ben
élnénk.
Csakhogy
a
világ
megváltozott.
A
tőkés
Magyarország
mindenhol
ugyanúgy,
kizsákmányolóan
működik,
ma
nem
lehet
elválasztani
egymástól
régiókat,
mindenhol
kell
és
lehet
pártmunkát
végezni.
A
Szabadságot
oda
kell
adni
mindenkinek,
nincs
olyan,
hogy
„polgári
környék”.
Ezek
csak
kifogások
a
semmittevésre.
A
gyurcsányi
valóságot
ugyanúgy
éljük
meg,
ha
nem
vagyunk
mszpések
vagy
tolvajok.
Ha
hallatjuk
a
hangunkat
–
s
ez
a
lényeg!
–
akkor
az
ország
bármely
szegletében
megértik
és
elfogadják
céljainkat!
Nincs
mitől
félni!
|
MUNKÁSPÁRTI
ALAPSZERVEZET
PILISCSABÁN
|
A
Magdolna-völgy
festői ölében,
Göntzöl
Gábor
boltjában
2008. augusztus
1-én
este új
időszámítást
kezdtek
a helyi
kommunisták.
Négy
régebbi
és
három
új
taggal,
megalakult
a helyi
közösség.
Fiatal,
aktív
dolgozók
mind a heten.
Az örömteli
eseményen
részt
vett Kajli
Béla,
a nagy-budapesti
régió
elnöke,
valamint
Arató
István
és
Fogarasi
Zsuzsanna
alelnökök.
Jelen volt
és
felszólalt
Mészáros
György
is, az 1-es
régió
elnöke,
aki egyben
a szervezet
egyik „szülőatyja”,
segítője. A
boltba lépve
az ember
Kádár
János
portréjával
néz
szembe és
a legfrissebb
Szabadsággal.
A pult mögött
nagy vörös
zászló.
Göntzöl
Gábor,
a szervezet
megválasztott
vezetője
nyíltan
vállalja
„hovatartozását”,
akárcsak
Weszelovszky
László
helyettes
is. A
formaságokat
izgalommal
töltötte
meg Göntzöl
Gábor
határtalan
lelkesedése
és
tenniakarása.
Kajli Béla
a cselekvésről
beszélt,
a jövőről,
a választásokról,
szervezeti
és
szervezési
kérdésekről,
elnöki
látogatásokról
– az elkövetkezendő
időszak
nehéz
és
kihívást
jelentő
feladatairól.
Az alakuló
gyűlés
jó
hangulatban
telt, mivel
máris
megjelentek
a helyi
szimpatizánsok.
„A szervezet
mágnesként
vonzza majd
magához
az embereket.
Sajnálom,
hogy a rendszerváltás
előtt nem
voltam MSZMP-tag”
– mondja
Tóth
László,
a régiek
közül.
Ritkán
lehet hallani
ilyen kijelentést!
Bízunk
benne, ezután
egyre többször.
Gratulálunk,
és
sok sikert
kívánunk
a dinamikus,
ifjú
kommunista
közösségének!
Göntzöl
Gábor
1972.
november
3-án
született
Budapesten.
A
szocializmusban
járt
általános
iskolába,
s
gépésztechnikusként
végzett
–
már
a
kapitalizmusban.
Akkoriban
csukták
be
a
gyárakat,
és
kezdték
elherdálni
a
nép
vagyonát.
Pályakezdő
munkanélküliként
lépett
ki
az
elrontott
magyar
életbe.
Ma
vállalkozóként
él
Piliscsabán,
egy
boltot
üzemeltet.
Egy
3
éves
kisfiú
és
egy
9
hónapos
kislány
édesapja.
2008
márciusában
Thürmer
Gyulától
vehette
át
tagkönyvét.
Augusztus
másodikán
a
helyi
szervezet
vezetőjévé
választották.
–
Családod
mit
szól
kommunista
elkötelezettségedhez?
–
Támogatnak.
Már
gyermekeim
anyja
is
kérte
felvételét
a
pártba.
–
Nagy
lelkesedéssel
kezded
munkád
Piliscsabán…
–
1946.
augusztus
1-én
vezették
be
a
forintot.
Érdekes
történelmi
egybeesés!
Mi
2008.
augusztus
1-én
alakultunk
meg.
Rengeteg
a
teendőnk!
Meg
kell
ismertetnünk
elveinket
a
helyiekkel,
be
kell
kapcsolódnunk
a
község
életébe.
A
helyi
feladatokon
kívül
szeretném,
ha
a
Terror
Házában
biztosítanának
egy
falat
a
kapitalizmus
áldozatainak.
Azoknak,
akiket
tönkretettek,
öngyilkosságba
hajszoltak,
megfagytak,
éhen
haltak.
–
És
ha
nem
lehet?
–
Akkor
máshol.
Feltétlenül
megérdemlik
a
tiszteletet,
az
örök
emléket.
–
Radikálisnak
ismertelek
meg...
–
Ha
győzni
akarunk,
nem
lehet
toporogni.
Hiszek
a
munkánk
eredményességében.
–
Boltban
dolgozol.
Mit
tapasztalsz
mostanában?
–
Egyre
silányabbak
az
élelmiszerek.
Némelyik
ehetetlen,
de
az
árakat
emelik.
Tíz
dkg
felvágott
helyett
8
dekás
az
előre
csomagolt.
–
Mik
a
terveid?
–
Erős
csapattal
dolgozom.
Hírül
adjuk
a
környezetünknek,
hogy
vagyunk
és
dolgozunk.
Végül,
egyértelmű
célként
mindenképp
a
Munkáspárt
győzelme!
|
|