Cikkek
 

MUNKÁSPÁRT

 

A FORRADALMI HÍRKÖZPONT

A Munkáspárt legutóbbi kongresszusa olyasvalamit
mondott ki, amelyre korábban nem volt példa. Hozzunk
létre Budapesten és minden megyében hírközpontot!

 

2006 előtt a kapcsolattartás fő formája a postai levél volt. Mint a mesében. Az egyik megírta, a másik becsomagolta, a harmadik postára adta, és a végén – remélhetően – valaki el is olvasta. Sok százezer forintot költöttünk postára, ráadásul rengeteg időt veszítettünk. A kongresszus előtt megfogalmaztuk, hogy a KB-tagság egyik feltétele is az, hogy az illetőnek legyen mobilja és Internetes kapcsolata. Mit is jelent ez? Azt, hogy a pártvezetés minden tagját gyorsan el kell tudni érni. A KB minden tagjának nem naprakésznek, de órára késznek kell lennie. Ha nem ezt tesszük, lemaradunk a világtól, amely kérlelhetetlenül megy előre. Az emberektől is elszakadunk, mert még az átlagember is megszokta manapság a televízió és az Internet gyorsaságát. 2006-ban a Központi Bizottság tagjainak 91 százaléka rendelkezett mobiltelefonnal és 68 százaléka Internettel. Ma már két tagunkat leszámítva mindenkinek van mobiltelefonja, és 83 százalékra nőtt azok aránya is, akik rendelkeznek számítógéppel és Internettel. A pártaktíva tájékoztatása lényegesen gyorsabb és olcsóbb lett. Jobb lett a propagandamunkánk is, hiszen az Internet segítségével sokkal több fényképet, sőt filmet tudunk továbbítani és hasznosítani.

LASSAN, DE BIZTOSAN A MEGYÉKBEN IS

Az Internet hasznosságára hamar rájöttek megyei szervezeteink is. A gyorsaság mellett óriási előnyt jelent, hogy egy új világ nyílik meg szervezeteink előtt. Rengeteg információt lehet szerezni, és rengeteg információt lehet továbbadni. Hajdú-Biharban elsőként vonták be fiataljainkat ebbe a munkába, s tegyük hozzá, sikerrel. A párt országos központja ma már Interneten tartja a kapcsolatot a megyei elnökök többségével is. Nem mindenütt használják még az Internetet egyéb célokra is, de a munka elindult. Lassan, de biztosan kezdenek kialakulni a hírközpontok is.

CSEPEL ÉLEN JÁR

A budapesti kísérletek közül kiemelkedik a csepeliek honlapja. Minden rajta van, ami segíti az emberek eligazodását. Meg lehet tudni, hogy mikor és hol lehet elérni Kőszeginé Benedek Anna elnököt. Friss érvanyagot is lehet találni arról, hogy miért támogatjuk a Zöldpárt kezdeményezését, és miért gyűjtünk mi is aláírásokat. Meg lehet találni az összes fontos kapcsolódást a párt más oldalaihoz és – ez nagyon fontos – más csepeli közéleti fórumokhoz.

A SZÁMÍTÁSTECHNIKA

Farkas Ferenc a párt Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának elnöke. Állandó meghívott az Elnökség ülésein is. Fegyelmezett ember. Ha valamire azt mondja, hogy rendben van, az rendben is van. Helyi pártszerveink, de még az Elnökség is szívesen fogadja ellenőrzéseiket. Mindig segíteni jönnek, és mindig nagy szakmai hozzáértéssel. A párt felsővezetői között élen járt és jár ma is a számítástechnika alkalmazásában. Az ő munkája bizonyítja leginkább, hogy a számítástechnika nem a fiatalok előjoga. Érti, hogy ami Leninnek és harcostársainak a telegráf és a telefon volt, az nekünk a számítógép és az Internet. A technikát nem csak nyilvántartásra és szövegek írására használja. A keze alól kerül ki a kerületi pártlap, de az ő munkáját dicséri számos röplap, meghívó és sok más propagandaanyag. Az idén sokan megtudhattuk azt is, hogy Farkas Ferenc lelkes és hozzáértő filatelista. Lenint ábrázoló bélyeggyűjteményének aligha van párja az országban.

 

Tanuljunk dolgozni!

Piliscsaba nem szegény község. Ott van a Pázmány Péter Katolikus Egyetem monumentális épületegyüttese is – az egyetem gyönyörű, tisztelet ezért az építőinek, s gyalázat, hogy az állam a rendszerváltás után semmibe veszi a felsőoktatást, egyszerű ingatlanspekulációként kezelve a jövő zálogát. Piliscsaba nem Csepel, nem Ózd, ez nem természetes közege a munkásmozgalomnak. Mondhatnánk: így igaz! Ez így lenne igaz, ha 1970-ben vagy 1990-ben élnénk. Csakhogy a világ megváltozott. A tőkés Magyarország mindenhol ugyanúgy, kizsákmányolóan működik, ma nem lehet elválasztani egymástól régiókat, mindenhol kell és lehet pártmunkát végezni. A Szabadságot oda kell adni mindenkinek, nincs olyan, hogy „polgári környék”. Ezek csak kifogások a semmittevésre. A gyurcsányi valóságot ugyanúgy éljük meg, ha nem vagyunk mszpések vagy tolvajok. Ha hallatjuk a hangunkat – s ez a lényeg! – akkor az ország bármely szegletében megértik és elfogadják céljainkat! Nincs mitől félni!


MUNKÁSPÁRTI ALAPSZERVEZET PILISCSABÁN

 A Magdolna-völgy festői ölében, Gönt­zöl Gábor boltjában 2008. augusztus 1-én este új időszámítást kezdtek a helyi kommunisták. Négy régebbi és három új taggal, megalakult a helyi közösség. Fiatal, aktív dolgozók mind a heten. Az örömteli eseményen részt vett Kajli Béla, a nagy-budapesti régió elnöke, valamint Arató István és Fogarasi Zsuzsanna alelnökök. Jelen volt és felszólalt Mészáros György is, az 1-es régió elnöke, aki egyben a szervezet egyik „szülőatyja”, segítője.
  A boltba lépve az ember Kádár János portréjával néz szembe és a legfrissebb Szabadsággal. A pult mögött nagy vörös zászló. Göntzöl Gábor, a szervezet megválasztott vezetője nyíltan vállalja „hovatartozását”, akárcsak Weszelovszky László helyettes is.
  A formaságokat izgalommal töltötte meg Göntzöl Gábor határtalan lelkesedése és tenniakarása. Kajli Béla a cselekvésről beszélt, a jövőről, a választásokról, szervezeti és szervezési kérdésekről, elnöki látogatásokról – az elkövetkezendő időszak nehéz és kihívást jelentő feladatairól. Az alakuló gyűlés jó hangulatban telt, mivel máris megjelentek a helyi szimpatizánsok. „A szervezet mágnesként vonzza majd magához az embereket. Sajnálom, hogy a rendszerváltás előtt nem voltam MSZMP-tag” – mondja Tóth László, a régiek közül. Ritkán lehet hallani ilyen kijelentést! Bízunk benne, ezután egyre többször. Gratulálunk, és sok sikert kívánunk a dinamikus, ifjú kommunista közösségének!

Göntzöl Gábor 1972. november 3-án született Budapesten. A szocializmusban járt általános iskolába, s gépésztechnikusként végzett – már a kapitalizmusban. Akkoriban csukták be a gyárakat, és kezdték elherdálni a nép vagyonát. Pályakezdő munkanélküliként lépett ki az elrontott magyar életbe. Ma vállalkozóként él Piliscsabán, egy boltot üzemeltet. Egy 3 éves kisfiú és egy 9 hónapos kislány édesapja. 2008 márciusában Thürmer Gyulától vehette át tagkönyvét. Augusztus másodikán a helyi szervezet vezetőjévé választották.
 

– Családod mit szól kommunista elkötelezettségedhez?

– Támogatnak. Már gyermekeim anyja is kérte felvételét a pártba.

– Nagy lelkesedéssel kezded munkád Piliscsabán…

– 1946. augusztus 1-én vezették be a forintot. Érdekes történelmi egybeesés! Mi 2008. augusztus 1-én alakultunk meg. Rengeteg a teendőnk! Meg kell ismertetnünk elveinket a helyiekkel, be kell kapcsolódnunk a község életébe. A helyi feladatokon kívül szeretném, ha a Terror Házában biztosítanának egy falat a kapitalizmus áldozatainak. Azoknak, akiket tönkretettek, öngyilkosságba hajszoltak, megfagytak, éhen haltak.

– És ha nem lehet?

– Akkor máshol. Feltétlenül megérdemlik a tiszteletet, az örök emléket.

– Radikálisnak ismertelek meg...

– Ha győzni akarunk, nem lehet toporogni. Hiszek a munkánk eredményességében.

– Boltban dolgozol. Mit tapasztalsz mostanában?

– Egyre silányabbak az élelmiszerek. Némelyik ehetetlen, de az árakat emelik. Tíz dkg felvágott helyett 8 dekás az előre csomagolt.

– Mik a terveid?

– Erős csapattal dolgozom. Hírül adjuk a környezetünknek, hogy vagyunk és dolgozunk. Végül, egyértelmű célként mindenképp a Munkáspárt győzelme!