Mindig
hódít
valamilyen
divat. Jókaival
szólva
politikai
divat, bár
gyakran
másnak
tűnik. Egy
szó
sem igaz
abból,
amit hangoztatnak,
de nem baj.
Vannak olyan
„értelmiségi”
meg egyéb
körök,
ahol jól
jön
egy kis
hülyeség,
a pórnépnek
átkódolják,
aztán
hajrá!
Addig sem
foglalkoznak
mással.
Ilyenek
az újfeminista,
család-
és
férfiellenes
szervezetek,
a fürdőfoglalók
és
egyéb
állatfajták
által
hangoztatott
és
reklámozott
ostobaságok,
amelyek
bekerültek
az emberek
tudatába,
és
megmérgezik
az életüket. Egyik
metróaluljáróban
a következő
feliratra
lettem figyelmes:
ferfieroszak.hu.
Utánanéztem
és
hasonlókat
találva
forogni
kezdett
a gyomrom.
A beállítás
hamis, egyoldalú,
gyűlöletkeltő.
Gondolkozzunk:
valakiknek
miért
áll
érdekében
bemocskolni
az apák
képét,
gyanúsítottá
tenni a
fiúkat,
a férjeket,
a doktor
bácsit
és
az edzőt?
Mintha a
nők nem
követnének
el bűnt!
A bűnt emberek
követik
el – ez
elég
érthető. Tamási
Erzsébet
kriminológiai
kutató
vizsgálódásai
során
kiderítette,
hogy a családon
belüli
erőszak
áldozatai
több
mint 60
százalékos
arányban
férfiak.
Ez az adat,
na meg a
tapasztalat
teljesen
ellentmond
a liberális
bérencek
által
sulykolt
képnek.
A nővédő
szervezetek
ilyenkor
behúzzák
a nyakukat,
és
nem rikácsolnak.
Esélyegyenlőség!
Hol van
az már?
Egy torz
társadalom
hamis tükörben
álarcot
próbálgat.
Nem találja
helyét,
identitását,
nem fér
a bőrébe,
át
akarja alakítani
azt, amit
a természet
tökéletesre
formált. A
szakember
szerint
olyan világban
élünk,
amely tiltja
a férfiaknak,
hogy jelezzék
az ellenük
irányuló
erőszakos
eseteket.
Az intim
térbe
belefolyt
a liberális
szenny,
szétverve
az emberi
viszonyokat
is. Már
az apa rendkívül
fontos szerepét
is kétségbe
merik vonni.
Elég
sok könyvtárat
megtöltenek
a csonka
családokban
felnőtt
gyerekek
sajnálatos
történetei
és
a pszichológusok
kutatási
eredményei.
Meleg felvonuláson
közvélemény-kutatást
lehetne
készíteni
arról,
hogy kinek
milyen szerepet
játszott
az apa az
életében.
Meglepő
tapasztalatokra
tennének
szert az
érdeklődők. A
művi meddővé-tételt
szabályozó
határozatot,
a mesterséges
megtermékenyítést
szabályozó
rendelkezést,
és
a távoltartási
törvényt
is újra
kellene
gondolni,
hogy van-e
értelme
egy amúgy
is abnormális
világban
örökmozgókat
működtetni.
Vajon miért
mindig az
apán
csattan
az ostor?
Nem kellene
elfogulatlanul
gondolkozni
mindennapi
dolgainkról?
Csoda-e,
ha Magyarországon
a férfiak
átlagéletkora
a nyugdíjkorhatár
alatt van?
Ezeket a
rendkívül
elszomorító
tényeket
nem szabad
„kiegyenlíteni”
az engedélyezett
és
támogatott
hülyeséggel.
A
kapitalista
társadalomban
ma nem csak
a szegény
és
gazdag között
van az esélyegyenlőtlenség.
A nemek
egymásnak
ugrasztása
keserű és
sanda szándékú
emberek
rosszindulatú
gondolatainak
eredménye.
A fent említett
internet-cím
diszkriminatív
és
velejéig
gonosz.
Hol vannak
ilyenkor
a jogvédő
szervezetek,
a rózsaszín
lelkű és
agyú
erőszakellenesek?
Szavakban
legalábbis
azok. „Pokolgép
robbant.
Negyvenen
meghaltak,
száztízen
megsérültek.
Köztük
tizenegy
nő.” 2008-ban
ezt miért
kell kiemelni?
Nekem pokolian
sérti
a fülem!
Az egyenjogúság
keretében
miért
nem emberekről
beszélünk?
Szemétdombra
a liberális
zűrzavarral!
FOGARASI
ZSUZSANNA
EGY
MADÁR,
MELY
NEM
AKAR
REPÜLNI
Eltaláltátok:
a
turulmadárról
van
szó.
Senki
ne
higgye
komolyan,
hogy
a
kultusz
ápolói
Árpád
vezérlőfejedelem
előtt
tisztelegnek.
Ahogyan
elnézem
a
kődobáló,
árpádsávos
zászlókat
lengető
díszes
„szittyatársaságot”,
nem
tételezem
fel
róluk,
hogy
valaha
is
hallottak
a
névadóról,
s
ha
igen,
képtelenek
lennének
egy
félmondatnál
többet
mondani
róla.
Úgy
alakult,
hogy
a
két
világháború
közötti,
fasisztoid-ellenforradalmi,
Horthy
Miklós
nevéhez
kötődő
rendszer
szélsőjobboldali,
jórészt
egyetemi
ifjúsága
visszanyúlt
honfoglaló
őseinkhez,
a
„tiszta
forráshoz”.
Tudatlanságból
úgy
hitték,
egy
zsidótlan,
árja
világ
volt
az,
mely
vérében
és
génjeiben
hordozta
a
hősiességet,
hűséget,
összetartást,
a
makulátlan
magyar
„faj”
minden
erényét.
Ennek
volt
egyik
testet
öltött
jelképe
a
turulmadár.
Sok
itt
a
tévedés,
a
megtévesztés,
az
idealizált,
retusált
kép!
Még
hogy
zsidótlan?
Illene
tudni,
hogy
az
Árpád-vezette
7
törzshöz
csatlakozott
egy
nyolcadik,
a
kabarok
törzse,
melynek
tagjai
zsidó
hitűek
voltak.
Zárójelben
jegyzem
meg,
hogy
kezdetben
a
magyarok
és
zsidók
között
teljes
volt
az
egyetértés.
A
XI.
században
akkor
szegregálták
és
üldözték
őket,
amikor
a
kereszténység
államvallás
lett,
mely
monopolizálni
akarta
az
ideológiai
életet.
Még
hogy
teljes
békében?
A
keresztény
vallásra
áttért
vezetők
a
legkegyetlenebb
módon
üldözték
a
pogány
magyarokat,
(ebben
István,
szent
királyunk
járt
elöl)
s
a
„jobbágyosítás”
folyamata
sem
tartozott
a
sétagaloppok
közé.
A
turul
tehát
a
szélsőjobb
oldalra
állt
fiatalok
szimbóluma
lett.
Ez
a
madár
1896
óta
uralja
Tatabányát
és
környékét,
de
az
1989-es
rendszerváltás
után
ritkán
látogatták
meg
a
„szélsőjobbos”
fiatalok.
Mostanság
vették
újra
birtokba
és
tették
szakrális
jelképükké.
Nem
véletlen,
hogy
a
XII.
kerületben
az
árpádsávosok
ropnak
körülötte
kultikus
táncot,
kiprovokálva
a
hatóságokkal
való
összecsapást.
A
turulmadár
szobra
körül
tapasztalható
huzavona
teljes
összhangban
van
azzal
a
komédiával,
melyet
a
magyar
igazságszolgáltatás
folytat
a
„fasiszta
randalírozás”
ügyében.
HEGEDŰS
SÁNDOR
|
|