90 ÉVES A KMP:
TAPASZTALATOK ÉS TANULSÁGOK

Kun Béla özvegye Münnich Ferenccel
és Nyikita Hruscsovval

 

November 24-én lesz 90 éve annak, hogy megalakult elődünk, a Kommunisták Magyarországi Pártja.

DOLGOZZUK FEL AZT, AMIT TANULTUNK!

Az elmúlt hetekben áttekintettük a KMP létrejöttét és fejlődését. Mostani számunkban befejezzük a KMP születésének bemutatását. 1919 márciusában ugyanis egybeolvad a szociáldemokrata és a kommunista párt, s az új párt már csak elemeiben hasonlít a KMP-re. Az új párt baloldali szocialista párt erőteljes kommunista befolyással. Egy rendeltetése van: irányítani a Tanácsköztársaságot. Ez utóbbi történetét jövőre dolgozzuk fel, amikor a Tanácsköztársaság 90. évfordulóját ünnepeljük. Másrészt, a Tanácsköztársaság leverése után ismét szétválik a szociáldemokrácia és a kommunisták útja. Az MSZDP még 1919 augusztusában legális pártként újjászerveződik, és a Horthy-rendszer egyik parlamenti pártja lesz. A kommunista párt is újjászerveződik, de a Horthy-rendszer gyűlölt ellenségeként illegalitásban, részben pedig emigrációban küzd egészen 1945-ig. Ez azonban már egy másik történet.

ŐRIZZÜK AZ ALAPÍTÓK EMLÉKÉT

A KMP megszületése és néhány hónapos léte fontos történelmi tapasztalatokat és tanulságot hordoz magában számunkra, mai kommunisták számára is.
  Először is, a KMP létrejötte a magyar munkásmozgalom dicsőséges fejezete. A mai Magyar Kommunista Munkáspártnak őriznie kell az alapítók emlékét, és tanulnia kell a KMP tapasztalataiból.

KOMMUNISTA PÁRTRA SZÜKSÉG VAN

Másodszor, a KMP megszületése is bizonyítja, hogy a munkásosztály eredményes harcához szükség van a kommunista pártra, amely tömöríti a dolgozók legtudatosabb rétegeit. A kommunista pártot nem helyettesítheti a szociáldemokrata párt, mert annak célja nem a szocializmus megteremtése. Nem helyettesíthetik civilszervezetek sem, mert a munkásság átfogó politikai és gazdasági érdekeit csak a kommunista párt fejezi ki.
  Harmadszor, a párt létrejöttéhez és fejlődéséhez szükség van objektív körülményekre. A magyar kapitalizmus fejlődése a 20. század elején magával hozta a munkásság fejlődését. Az első világháború, a válság elősegítette a munkásság osztálytudatának erősödését. A kapitalizmus fejlődése a mai Magyarországon is megteremti a tőkésektől eltérő érdekekkel rendelkező munkás- és dolgozói tömegeket. A tőkés válság, a tömeges csalódás elősegíti az osztálytudat kialakulását és erősödését.
  Negyedszer, szükség van szubjektív tényezőkre, azokra a lelkes emberekre, akik vállalják a szocializmus és a párt ügyét. Ha 1918 novemberében nem jön létre a KMP, a magyar munkásság nem jutott volna el a Tanácsköztársaságig, mert a szociáldemokraták más irányt vettek volna. A szubjektív tényező hiányában a legkedvezőbb objektív körülmények is kihasználatlanok maradnak, ha nem áll rendelkezésre szervezett, fegyelmezett és harcra képes párt. A kommunista párt szervezeti felépítéséről szóló lenini tanításokat 1918-1919-ben csak kevesen értették, és zavar volt a nemzetközi munkásmozgalomban is. Ma az a helyzet, hogy a lenini tanítások feledésbe merülnek, és ez igaz a külföldi pártokra is. A KMP történelmi tapasztalata, amelyet alátámaszt a Munkáspárt 20 éves friss tapasztalata is, fontos kincsünk.

VILÁGOS ESZMEI ALAPON

Ötödször, a KMP története is mutatja, hogy a párt sikeréhez elengedhetetlen a világos marxista-leninista álláspont. Ez pedig nem képzelhető el a szociáldemokráciától való elhatárolódás nélkül. 1918 novemberétől a KMP folyamatosan leleplezte, hogy miért elfogadhatatlan az MSZDP útja, és miért kell a kommunista úton haladni. A Tanácsköztársaság idején a hatalom birtokában ez a munka háttérbe szorult, és ez is szerepet játszott a munkáshatalom megbuktatásában. A KMP története ugyanakkor azt bizonyítja, hogy adott történelmi viszonyok között lehetséges a taktikai együttműködés kommunista és szociáldemokrata pártok között.

A MUNKÁS ÉRDEKÉT KELL KÉPVISELNI

Hatodszor, a párt sikeréhez elengedhetetlen a munkásérdekek képviselte, s ebből az okból a munkások és a munkásérdekek kifejezésére alkalmas értelmiségiek jelenléte a vezetésben. A KMP tévedései és az utódpártok hibái is jelentős mértékben akkor következtek be, amikor ez az elv sérült.
  Hetedszer, a KMP története is arról győz meg, hogy a kommunisták nem egyezhetnek ki a kapitalizmussal. Egy út van, a tőke elleni harc útja, de ennek konkrét formáit mindig a kor viszonyai határozzák meg.
  Nyolcadszor, a KMP tapasztalata az is, hogy a tőkés médiaháborúban csak a párt saját újságjára és más médiaeszközeire lehet számítani. A pártmédia egyben a pártszervezés semmivel sem pótolható eszköze.
  Kilencedszer, a KMP kezdettől fogva internacionalista párt. Épített a mozgalom tapasztalataira, felhasználta a mozgalom támogatását, maga is segítette a mozgalom harcát.