Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

KI VONJA ÖSSZE AZ ÖSSZEVONHATATLANT?

Pálinkás József elegáns gesztusokkal kezdte tevékenységét a Magyar Tudományos Akadémia élén. A hatalom minden fontosabb szereplője felé voltak udvarias, de határozott jelzései. Summa summarum: csak a vak nem látta, hogy a debreceni egyetem eddigi rektor-helyettese személyében a magyar közélet új, és aligha megkerülhető személyiséggel gazdagodott.
  Voltaképpen mindenkinek örülni kellene, hiszen nem kisebb dologról van szó, mint a magyar tudományról. Pálinkás úr érkezésének azonban nem mindenki örült. Hát persze! A fideszes múlt, ami persze nem sokkal több annál, minthogy miniszteri tisztséget vállalt az Orbán-kormányban, szocliberális körökben eredendő bűn. Az meg végképpen nem járja, hogy az új MTA-elnöknek saját gondolatai is vannak. Tessék szíves tudomásul venni, hogy ma és itt csak egy embernek lehetnek saját gondolatai!
  Szocliberál központban mindjárt ki is adták az ukázt: le kell járatni az új embert, mielőtt a fejünkre nő. Pálinkás úr nyilatkozott, hogy fontosnak tartja a természettudományokat. Olyannyira, hogy szerinte érettségi tantárgy is lehetne. Ez ugye ösztönözné a gyereket a természettudományos tantárgyak tanulására, s így talán a gimnáziumban a koszon kívül valami ragadna is rá. Szocliberál média lefordította a nyilatkozatot: az MTA elnöke össze akarja vonni a biológiát a kémiával. Nagy lett a felháborodás. Mármint azokban a körökben, ahol értenek a tudományokhoz, az oktatáshoz, továbbá azokban a körökben, ahol számít Magyarország jövője. Valójában nem Pálinkás elnök úr akarja összevonni az összevonhatatlan dolgokat, hanem Hiller miniszter úr.
  A Munkáspárt ebben a csatában az MTA elnöke mellett áll. Nem kért rá bennünket senki, de ezt parancsolja a nemzet sorsa iránt érzett felelősség, s egész egyszerűen a józan ész.

NAGY NEMZETI BOCSI

Bocsi! Nagy nemzeti bocsi! Ezt üzente a cseh és a szlovák népnek a köztársasági elnök és a kultuszminiszter a múlt héten. Egymás sarkába hágva kértek bocsánatot azért, hogy 1968-ban magyar katonák is bevonultak Csehszlovákiába. Én ugyan nem kértem őket erre, s nem is ismerek senkit, akinek ez lenne az álma 2008 forró nyarán, de hát Istenem: „a virágnak megtiltani nem lehet, hogy nyíljék, ha jön a szép kikelet". Nekik meg, hogy nyilatkozzanak.
  A csehek és a szlovákok valahogy nem vonultak tömegével a Vencel térre, hogy kifejezzék hálájukat a magyar vezetők bocsijáért. Lehet, hogy van elég dolguk, lehet, hogy még haragszanak ránk azért, hogy Ferenc Józseffel mi egyeztünk ki annak idején az ő kárukra, és nem ők a miénkre. De hagyjuk!
  Cseh barátom azt mondja, hogy a csehek végül is jól jártak a bevonulással, mert így Václav Havel csak húsz évvel később lett közepesen gyenge íróból köztársasági elnök. Képzeld el, mondja, mi lett volna, ha ez a pénzéhes értelmiségi társaság előbb kerül a vályúhoz? A cseh függetlenségről persze szép dolog a prágai kávéházakban pamfleteket írni, de mondd már nekem: mikor volt Csehország valaha is független? Ha meg nem jönnek be az oroszok, akkor az életben nem tudják meg, hogy Prágában az élet nyugis, kényelmes, olyan Svejkies, és akkor nem vágynak vissza ’89-ben. Na és akkor ki tartaná fent azt a sok üzletet Prága belvárosában, vagy a szállodákat Karlovy Varyban?
  Ti, magyarok meg örüljetek, hogy nálunk szocializmus volt! Ha a szocialista rendszer rendőrsége nem csukja be Deutsch Tamást, mert hőbörgött a Vencel téren, ma nem lenne ilyen nagyreményű honfitok.

KÉRELEM

Alulírott, Thürmer Gyula tisztelettel kérem a TV2 és az RTL Klub nagyra becsült vezetőit, hogy vegyék le a műsorukról az RTL Klub Vacsoracsata és különösen a TV2 Hal a tortán című produkcióját. Esetleg sugározzák zártláncon fakírképzők hallgatói, elmegyógyintézetek lakói, ingadozó öngyilkos-jelöltek számára.
  Kérésemet azzal indokolom, hogy családom már eddig is nagy áldozatot vállalt a rohamosan csökkenő kulturális színvonal elviselésében, sőt nagy erőfeszítésekkel sikerült elkerülni a teljes elhülyülést, de az említett műsorok láttán most családom étvágyát veszítheti el teljesen. Feleségem és én még valahogy elvagyunk evés nélkül is, de lányom még abban a korban van, amikor a sejtek az egyén és a talán a nemzet javára még gyarapodhatnak. Nem is beszélve anyósomról, aki számára az ő tisztes korában elengedhetetlen a napi rendszeres minőségi táplálkozás. A mama esetleges étvágyvesztése felettébb aggasztja családomat, de még inkább rémülettel tölt el annak lehetősége, hogy a mama rákap az álsztárok álreceptjeire, és azokból készíti a vasárnapi ebédet.
  Cserébe megígérem, hogy tizedszer is végignézem a Rex felügyelő és a kungfuzó Kwai Chang Caine kalandjait. Tisztelettel

THÜRMER GYULA