BELESZÜLETTEM
A KOMMUNISTA MOZGALOMBA

BESZÉLGETÉS KISS LÁSZLÓNÉVAL, KB-KÉPVISELŐVEL, BÁCS-KISKUN MEGYE ELNÖKÉVEL

 „Világnézetemmé vált, hogy a közösségi társadalom magasabb rendű az osztálytársadalmakhoz képest” – vallja a Munkáspárt Bács-Kiskun megyei elnöke. Kiss Lászlóné szerint fontos a közösségi gondolkodás, a szolidaritás a bajban lévő emberek iránt.

– Hogyan kerültél a kommunista mozgalomba?

– Beleszülettem, mivel apám éppen születésem idején, 1940-ben lett kommunista. Gyermekkoromban sokat beszélgettünk vele a világról, az emberek sorsáról. Elmondhatom: „Apám szájából szép volt az igaz”. Kommunistának lenni Magyarországon a felszabadulás után sem volt könnyű dolog. A gazdasági életben és világnézeti téren is fordulat következett be. Vállalnunk kellett nézeteinket a nyilvánosság, a rokonok, a szomszédok, a barátok előtt is. A munkás- és parasztgyerekeket igyekeztek rábírni a továbbtanulásra. Nehéz volt beilleszkedni a középiskolákban orvos, tanár, azaz értelmiségiek közé egy munkás lányának. Tanulmányaim során tudatosult bennem minden, amit apámtól hallottam. Világnézetemmé vált, hogy a közösségi társadalom magasabb rendű az addigi osztálytársadalmakhoz képest.
  Tanárként feladatomnak éreztem, hogy a tudást minden gyerek felé maximálisan közvetítsem. Munkatársaimmal mindig az esélyegyenlőség megteremtésére törekedtünk. A mozgalomban úttörőként kezdtem, majd KISZ-tag és 1971 óta párttag lettem. Munkahelyi párttitkár is voltam.

– Hogyan élted meg a rendszerváltást?

– Félelemmel és elkeseredéssel. Féltem, mert emlékeztem 1956-ra. A „forradalmárok” listát készítettek nálunk azokról, akiket likvidálni akartak. Ki is tűzték az élelmiszerbolt ajtajára. Úgy éreztem, hogy fél évszázaddal visszafele lép a társadalmi fejlődésben az emberiség, de legalábbis Magyarország. Reméltem, nem lesz igazam. Pedagógus kollégáim is az új szelekkel szálltak... Azóta már másként látják a szép, új világot, mely 1989-ben beköszöntött.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Szeretem a történelmi tárgyú könyveket, sok verset olvasok. Szeretek virágkertészkedni, s unokáimmal díszpárnákat készítek, melyekkel körülvesszük magunkat a szőnyegen, heverőn.

– Melyek a legfontosabb értékek az életedben?

– Kommunistaként az elvhűség. Minden körülmények között maradjunk hűek eszméinkhez és önmagunkhoz. Életem során sok köpönyegforgató embert láttam. Azokat, akik kitartanak elveik mellett, s öregen, betegen is küzdenek egy jobb világért, különösen tisztelek. Fontos a közösségi gondolkodás, a szolidaritás a bajban lévő emberek iránt. Ahogy öregszem, egyre fontosabb az egészségem és nem utolsó sorban a családom.

– Ők hogyan viszonyulnak politikai tevékenységedhez?

– Férjem aktív társam a megyei pártmunkában. Gyermekeim elfogadják és helyeslik nézeteimet, de leköti őket a mindennapi küzdelem a megélhetésért.

– Mi a kedvenc ételed ?

– A rántott hús, bár mostanában a vegetáriánus ételek jobban esnek.

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

– A dolgozó nép ébredjen fel mély álmából, és ne hagyja, hogy újra meg újra becsapják a tőkések. Ismerjék fel, hogy a Munkáspárt az ő pártjuk. Kerüljünk be a parlamentbe. Az emberiség sürgősen változtasson természetromboló tevékenységén!