Cikkek
 

KÜLFÖLD

 

AMERIKAI-OROSZ NAGYHATALMI
HALÁLJÁTSZMA A KAUKÁZUSBAN

Véget ért a grúz-orosz háború. Egy újabb helyi konfliktusról beszélhetünk, vagy valami megváltozott a világban? A jelek szerint a másodikról van szó, s az amerikai-orosz hidegháború feléledése minket, magyarokat is érint.

Elsőként nézzük a tényeket. Grúzia megkísérelte visszaszerezni tőle elszakadni akaró területét, Dél-Oszétiát. A grúz hadsereget amerikai és izraeli tanácsadók képezték ki, a nyugat-barát volt szovjet tagállamoktól – elsősorban Ukrajnából – és a NATO keleti tagjaitól kaptak fegyvert. Csehektől, románoktól és talán tőlünk is. Grúzia költségvetése arányában az elmúlt években a világon a legtöbbet költött fegyverkezésre.
  Grúziában nincs olaj, viszont az ország területén megy keresztül Törökország felé egy gázvezeték. Fontos stratégiai értelemben is az ország, innen ellenőrizhető a Kaukázus, „pisztolyozható” Oroszország, ráadásul nagy kapacitású kikötője is van a Fekete-tengeren. Amerika ezért támogatta és támogatja. A mostani háborút azonban Washington nem akarta, nem akarta tovább rontani az amúgy is rossz amerikai-orosz viszonyt. A grúz vezetés kockáztatott, Mihail Szaakasvili belföldi pozíciói meggyengültek, előremenekült.
  Moszkvában tudtak a grúz támadásról, provokálták is Tbiliszit. A fent felsorolt érvek miatt Oroszország nem tűrhet el egy amerika-barát bábállamot déli határai mentén. Dél-Oszétia ürügy volt Moszkvának, előretolt bástya Grúziával szemben. Olyan, mint az amerikaiaknak volt Koszovó Szerbia gyengítésére.

HOLTESTEKEN ÁT

Grúzia támadott, rommá lőtte Chinvalit, civilek ezrei haltak meg. Moszkvában ezt megvárták, majd beavatkoztak. A Csecsenföldön harcedzett orosz különleges alakulatok öt nap alatt tönkrezúzták a létszámban egyébként nagyobb grúz hadsereget.
  Oroszország úgy gondolta, hogy a szétlőtt dél-oszét főváros képei meggyőzik a Nyugatot, hogy neki van igaza. Mellesleg a nemzetközi jog szerint ez így is volt.
  Csalódnia kellett: a nyugati média grúz szenvedést és orosz tankokat mutatott, a nemzetközi jog meg ugye értelmezés kérdése. Washington elővette hidegháborús arzenálját. A Fehér Házban rájöhettek, nekik tulajdonképpen jól jött ez a háború. A NATO kénytelen lesz összezárni sorait, a balti államok még inkább Amerika kegyeit keresik majd, s a lengyelek sem ellenkeznek többet a rakéta-telepítés ügyében. Ráadásul az elnökválasztások előtt a konzervatív jelöltet mindig erősíti a „vörös veszély”. A szétvert grúz hadsereget meg újra lehet fegyverezni, milliárdos üzlet. S végképp nem kell már törődni az ENSZ-szel vagy a nemzetközi joggal, amit elsőként ők sértettek meg Irakban, majd Koszovóban.
  Moszkva katonailag nyert, politikailag viszont a jelek szerint veszített. Szét akarta törni a nyugat-barát kisállamokból maga köré kiépített amerikai „biztonsági gyűrűt”, ehelyett inkább megerősítette azt. A kiújuló hidegháború veszélyezteti gazdasági érdekeit is: az olajat, gázt természetesen el tudja majd adni ezután is, azonban üzleti terjeszkedése sokkal nehezebb lesz Nyugaton. Egy ember azért nyert Moszkvában is: Vlagyimir Putyin a háború során tisztába tette, hogy ő az úr a Kremlben. Nem a funkció számít, hanem a tényleges hatalom. Márpedig az őnála, a miniszterelnöknél van.

 

Vörös tér

Oroszország nem a Szovjetunió. Ugyanolyan kapitalista ország, mint Magyarország, sőt az orosz kapitalizmus sok vonásában még rosszabb is, mint a magyar. Az orosz katona Grúziába nem felszabadítani ment, nem a szocializmus ígéretét vitte el, hanem országa urai érdekeit védte élete árán. Putyinét, a Gazpromét, a Lukoilért harcolt – utóbbi kútjait immár Magyarországon is bőven láthatjuk. Egy magát a világ csendőrének képzelő imperialista Amerika, és egy hatalmát megkérdőjelező, nem kevésbé agresszív Oroszország harcának vagyunk a szemtanúi. Magyarországnak nem egyik vagy másik mellett kell elköteleznie magát, hanem a kettő között, egyiket és másikat is felhasználva kell saját érdekeit védenie.


Miért hallgat Gyurcsány?

A magyar kormány Grúzia ügyében megelégedett egy visszafogott, Oroszországot mérsékelten elitélő nyilatkozattal. Mondván, hogy „túlzott volt az orosz válaszcsapás”, és „Moszkva tartsa be a béketervet”. Ezzel nem vívott ki jó pontokat Washingtonban, s nem javította kapcsolatát Moszkvával sem. Mi a magyarázata a sajátos külpolitikai „sunnyogásnak”? Gyurcsány Ferenc nem mehet szembe Amerikával, ez alaptétel. Ugyanakkor üzleti érdekei, a gázvezeték-építés üzlete, az oroszországi energetikai vállalkozások Oroszországhoz kötik. Félreértés ne essék, itt nem Magyarország gazdasági érdekeiről van szó: ez Gyurcsány, Kapolyi László és két-három magyar nagytőkés és nagycég – Mol, OTP – magán bulija. Ezért nem áll ki Gyurcsány az oroszok mellett, mint a szlovák kormányfő, s ezért nem támogatja Grúziát sem nyíltan, mint a román elnök. Nevezhetnénk ügyes hintapolitikának, de ez mindössze egy újabb üzleti fogás, személyes vesztesége minimalizálására.

Áldozatok

64 orosz katona
146 grúz katona
1460 dél-oszét civil
69 grúz civil

118 ezer grúz és dél-oszét
menekült


Mi várható?

A kiújult amerikai-orosz hidegháború – tetszik vagy sem – minket is érint. A magyar külpolitika eddig sem túl széles játéktere szűkülni fog: Amerika mostantól sokkal látványosabb hűséget fog megkövetelni. Nagyobb beleszólást fog „kérni” a belpolitikai ügyekben is, az amerikai tőke egyértelműen privilegizált helyzetbe kerül majd. Magyar miniszterelnök eddig sem lehetett senki washingtoni jóváhagyás nélkül, mostantól az lesz, akit a Fehér Ház kijelöl, előre bizalmáról biztosít. Kicsi, lesajnált szövetséges-szerűségből most már egyértelműen csatlósállam leszünk. Most tényleg megfizetjük a rendszerváltás, a NATO-tagság árát.

Miért oroszellenes Orbán?

Orbán Viktor minden korábbinál hevesebben rohant ki Oroszország ellen a grúz-dél-oszét konfliktus kapcsán. A Fidesz elnöke 1956-ot és 1968-at emlegette, orosz invázióról és megszállásról beszélt. Az Info rádióban megkérdezték, hogy hasonlóan vélekedik-e az amerikaiak iraki agressziójáról, mire Orbán kerülve a kínos kérdést javasolta: erről kérdezzék meg az amerikaiakat. S ez a kulcsszó. Orbán Viktort a kérdésben Gyurcsányhoz hasonlóan nem a nemzetközi jog, emberi értékek vagy akár Magyarország érdeke motiválta. A Fidesznek nincsenek orosz kapcsolatai, azokat az MSZP privatizálta – Moszkvától nem várhat és nem is kaphat semmit jelenleg. Azonban azzal tisztában van, hogy nem csak egy előrehozott választáshoz, hanem 2010-es miniszterelnökségéhez is kell Washington jóváhagyása, támogatása. Korábbi kormányzása során többször szembe ment Amerikával, most ezt kell feledtetnie. Ezért a heves grúz-barátság, ezért az eltúlzott oroszellenesség.