NEM IJEDÜNK MEG ÉS GYŐZNI FOGUNK!

BESZÉLGETÉS DÁVID ISTVÁNNAL, A GYOMAENDRŐDI PÁRTSZERVEZET TITKÁRÁVAL

 „A mi nemzeti zászlónkat ne vigyék külföldre tankok, fegyverek díszeként. A nemzetet itthon kell megvédeni, a lobogónak itthon a helye, nem Irakban, Afganisztánban és ki tudja hol” – mondja a Munkáspárt gyomaendrődi szervezetének titkára. Dávid István karakán, szókimondó ember, ezért tiszteli barát és ellenség.

– Hogy kerültél a mozgalomba?

– Az életem határozott így. 1942. szeptember 14-én születtem egy szegény, kis földes lakásban, nyugodtan mondhatom, hogy jobbágysorban. Apám a kulákok szolgája volt, sokáig egy jászol volt a szállása, anyám gazdag zsidóknál szolgált árvalányként. Mindketten az akkori társadalmi rendszer legkihasználtabb alanyai voltak. Még a nagyapai szeretettől és gondoskodástól is megfosztottak a kizsákmányolók. Az első világháború nem csak az én nagyapámat, hanem sokunkét elragadta. Vártuk a levelét, de soha nem érkezett meg. Ebben az öldöklésben is a kiszolgáltatott emberek érdeke ütközött a kapitalistákéval. A második világháború borzalmai is nyomot hagytak gyermeki szívünkben. Ezek nagyon kemény idők voltak. Egyértelművé vált számomra, hogy helyem a kommunista pártban van. Ma is itt vagyok, mert itt kell lennem.

– A szocializmus sokat adott a munkásembernek?

– Sokat? Az életét, az önbecsülését, a jövőben való hitét adta. A szocializmus vitathatatlanul és tagadhatatlanul bebizonyította, hogy a legfejlettebb, a legemberibb társadalmi rendszer. Kérdezzétek meg az ország lakosságát! Az akkori fiatalságnak biztos megélhetést adott. Azoknak is, akik elfordultak tőle. Az árulóknak, a haszonlesőknek is életlehetőségeket biztosított. Abban az időben nem dobták ki az embert az utcára a gyárból vagy a lakásából, mint ma. Most kidobják könyörtelenül, nem érdekli a hatalmat, hogy mi történik veled. Meg is halhatsz. Függetlenül attól, hogy valaki jobb- vagy baloldali gondolkodású, jó emlékei vannak az akkori életéről. Az emberek többségének igenis jó volt a szocializmus!

– Mik a tapasztalataid a rendszerváltás utáni eseményekkel kapcsolatban?

– Újra azt mondom, hogy a hétköznapi állandó panaszkodások is a szocializmus létjogosultságát támasztják alá. Nincs belátható holnap, de már a mában sem látsz a nap végéig. Olyan ködben élünk, hogy fullaszt, megöl. A Kádár-rendszer egykori tisztségviselői árulóvá váltak, és most hintik az igét, a hazugságokat, a szemfényvesztést. Minket az érdekel, hogy mi lesz a gyerekeinkkel. Nem kellene más országok dolgaiba beleszólni, és oda magyar katonákat küldeni, békés embereket öldösni és zaklatni, vagy a gyilkosokat kiszolgálni, csicskássá válni. A mi nemzeti zászlónkat ne vigyék külföldre tankok, fegyverek díszeként. A nemzetet itthon kell megvédeni, a lobogónak itthon a helye, nem Irakban, Afganisztánban és ki tudja hol.

– Ellenfeleink szerint augusztus 20-án is nosztalgiáztunk...

– A szocializmus nem nosztalgia, hanem tény! Örülök, hogy itt Békés megyében, az orosházi mezőgazdasági szakközépiskola területén került megrendezésre ez a szép ünnep. Csodálatos, patinás környezet – sok munka gyümölcse. Jó érzéssel tölt el, hogy itt voltak a velünk rokonszenvező emberek.

– Fontosak számodra az emberek?

– Örökös tagja vagyok a szeretetnek és a tiszteletnek. Mi becsületes emberek, együvé tartozunk, és boldogan találkozunk minden időben. Az egész országból jöttek elvtársak, akik közvetlenek, szeretnek, és a kölcsönös bizalom vesz körül bennünket, most ezekben a percekben is.
  Az új kenyeret megszegtük, de ne felejtsük el, hogy nem minden magyar embernek telik elegendő kenyérre, és ez nagyon elkeserít. Az nekik nosztalgia, hogy jobb életre vágynak felnőttek és gyerekek? Mindjárt itt az iskolakezdés, és a szülőknek mélyen zsebbe kell nyúlni, hátha találnak valamit. Be kell fizetni a napközit, meg kell venni az iskolaszereket, a ruhákat, és hol vannak még a számlák? Hol van a többi költség? Több százezer, több millió ember azon töpreng, hogy ki tudja-e fizetni télen a fűtést.
  Mi a Munkáspárt tagjai azért vagyunk, hogy ránk támaszkodjon a jövő nemzedéke. Pártunk elnöke elmondta, hogy csak a cselekvési egység segíthet ezen az országon. Nekünk azért kell harcolni, hogy a szegény emberek normális életet élhessenek. Ebben a pártban helye van minden tenni akaró fiatalnak, aki gondolkozik, és nem hajtja igába, nem dugja homokba a fejét. Nem idegen érdekekért, hanem saját és népének jövőéért kell küzdenie. Ez nem zsoldos katonaság, hanem önvédelemre kiképzett hadsereg. Mindenkinek üzenem, hogy nem adjuk fel, nem ijedünk meg és győzni fogunk!