Németh György karikatúrája a Dél-magyarországból

Van egy kedvenc kulcsfigurám, bizonyos Kulcsár Attila. Négy (!) évvel ezelőtt robbant ki a nevével fémjelzett bróker-botrány. Egyszerű számadat, de belegondolni sem merek, mennyi pénz az: 23 milliárd forintot sikkasztott el a „barátaival” együtt. Na nem úgy, mint Rózsa Sándor, hogy a szegénynek ne legyen kára, vagy mint Robin Hood, hogy a szegényeknek adjon. Nem, az említett úr és tettestársai nemes egyszerűséggel a saját zsebükre dolgoztak. Ostobaságukat mutatja csak, hogy 8,3 milliárdon kívül a többit a rendőreink is megtalálták… A hivatalos eljárás pedig megdicsérte eljárásukat. Kulcsár Attila az elmúlt négy évben elméletileg előzetes letartóztatásban volt. Na kérem, úgy sokan szeretnének előzetest. Meg letartóztatást. Mert Kulcsár úr a saját, hiper-luxussal berendezett otthonában „tengethette” életét. Ugyan rendőrök figyelték minden lépését (miért is fizetünk állami pénzből rendőröket hivatalos testőrökként egy bűnöző mellett? Mire vannak a fegyházak?), találkozhatott a családjával, a barátaival, bárkivel. Csak engedély kérdése volt, s még a Balatonnál is tiszteletét tehette. S ha már csak engedélyen múlik, ki tudja, még hol… Úgy, hogy most, az ítélethirdetésnél minden kertelés nélkül kimondták: bármikor fennáll a bróker külföldre szökésének lehetősége. Ja igen, és nem csak róla van szó, sokan tudtak erről a „kis simliről”. Még együtt is működtek. Mindig jól jön a mellékes… Pillanatnyilag a bíróság 1,7 milliárd forintos vagyonelkobzást ítélt meg összesen. Vagyis a korábban zárolt 6,3 milliárd forinthoz képest is kallódik valahol 300 millió. Még négy év börtön (?), ennyi pénz, és ez maradt a 23 milliárdból. És nem érdekel senkit. Ahogyan az sem, hogy jókora esélye van annak is, hogy a megítélt összegből akár egy fityinget sem tudnak behajtani. Ó, nem kell ezen meglepődni. Nagy eséllyel Kulcsár úr és bűntársai nevén egy árva forint sincsen. Számukra jogilag idegen emberektől meg csak nem vehet vissza az állam… Vagy nem is akar visszavenni? Mert ők adták a fedést és a hallgatásért cserébe a nevetséges ítélet?

CSEH KATALIN

Mivel kezdődött? 1989-ben azzal a torz optimizmussal, „a meg nem gondolt gondolattal”. Később folytatódott a fejlődés és európaiság vámpírarcát tündérarccá maszkírozó áltatással. Gyorsan égett a búza és fogyott a magyar, mert elvették a gyárat, bezárták a bányát, és most kivágatják ősi kultúránk gyökereit: az égig érő almafát és az élettől csepegő venyigét. Tenkes kapitányát és az Aranyembert már idejekorán elhajították. Ósdi klasszikusok! Mi az egy E betűs szerekkel hizlalt európai polgárnak? Mi az a Becsületbeli ügyekért rajongó, popcornt ropogtató fogyasztónak? Most az almát meg az almából élőket irtják. Nem érdemes léalmát termelni. Azt se. Nem csak róluk van szó, nehogy nekiessünk a szabolcsi atyafinak, mert blokádot akar, mert elzárja az utat a nagymama meg az unoka között, nem hagyja nyugodtan nyaralni Joe bácsit és Jessica nénit. Már megint a gazdák! Hát nem! Már megint a pusztítás! Miért vesszük külföldről a ki tudja, milyen minőségű sűrítményt, amikor itt a sok alma, meg a sok munkanélküli? Miért eszünk felfújt multikenyeret és miért iszunk idegen tejet? Viccelődő kedvű, polihisztor alkotmánybíránk azt merte mondani, hogy termelünk a vakvilágba. Aztán itt a drága tej meg a műsajt okoskodó európaisággal nyakonöntve.
  És ezek után ne hirdessen a Munkáspárt elnöke nemzeti ellenállást? Még most se, az utolsó órában se? Nyugodtan ki lehet mondani, hogy a Munkáspárt a legkövetkezetesebb nemzeti párt. Mindig ellenezte az ország kiárusítását, és mindig kizárólag a nép érdekeit szem előtt tartó külpolitika és gazdaságpolitika szorgalmazója volt. Kádár János idején ez az ország a magyar embereké volt. Ma a rabszolgatartók lesajnált gyarmata vagyunk. Semmi más nem történik, csak kitartunk a magyar érdekek, az almatermelők, a szőlőtermelők, a méztermelők, a tejtermelők - a magyar paraszt, azaz az elveink mellett.
  Ha nem lesz gyümülcsös, ha elfogy a bor és a tej, Magyarország se lesz, ezért kell ma összefogni és győzni!

FOGARASI ZSUZSANNA