Súlyos veszteség érte a magyar kommunista- és munkásmozgalmat. Kelemen Lajos, aki több mint hat évtizede volt tagja a pártnak, élete 86. évében elhunyt. Életútja eggyé fonódott a dolgozó emberek, az igazságos – kizsákmányolástól mentes – társadalomért való harc ügyével.

Kelemen Lajos 1923-ban született Győrszentivánban, háromgyermekes munkáscsaládban. Kora ifjúságának éveit Kőbányán töltötte. Lakatosmesterséget tanult, majd felszabadulását követően Pesterzsébeten dolgozott. Itt kapcsolódott be az ifjúmunkás mozgalomba, ahol az agitációs- és propagandamunka terén már a kezdetekben kitüntette magát. Az illegális kommunista pártba 1942-ben lépett be. Ez már önmagában is több mint bátor tett volt: a kor viszonyai között ugyanis politikai bűncselekménynek számított a kizsákmányoltak ügyéért való kiállás, a kapitalizmus és a fasizmus elleni harc. Gyakorlati tettei közül kiemelkedik, hogy harcostársaival halált nem félve dolgozott azon, hogy megakadályozza a nyilasok gaztetteit, a gyárak kitelepítését illetve kirablását.
  1945 után a kőbányai pártszervezetben, majd a központi pártapparátusban dolgozott. Folyamatosan képezte magát, tanulmányozta a marxizmus tudományos elméletét. Csakhamar vezető beosztásokat töltött be. Sosem feledte azonban indíttatásának társadalmi környezetét, a munkásokhoz mindig őszinte és mély kapcsolat fűzte.
  Élete kockáztatásával vett részt 1956-ban a budapesti pártház védelmében. Az ellenforradalom utáni évtizedekben a Fővárosi Tanács elnökhelyetteseként szolgálta a nép, a dolgozó emberek és a fővárosiak ügyét. Közel negyed évszázadot töltött el e felelősségteljes beosztásban. Jelentős szerepe volt abban, hogy az említett időszak Budapest épülésének és szépülésének időszaka lett, világvárosi rangjához méltóan fejlődött: több százezer állami bérlakásban találhatott otthonára a becsületesen dolgozó budapesti ember, átadták az Erzsébet hidat, elkezdődött a Metró építése, útjukra indultak a Budapesti Nemzetközi Vásár rendezvénysorozatai, melyeknek egyik legfőbb pártfogója volt.
  Nyugállományba vonulása után az aktív pihenést választotta: a lakóterületi pártszervezetek és a szakszervezetek munkájában vett részt. Az 1989-90-es évek sem rengették meg az eszme és a mozgalom legyőzhetetlenségébe vetett hitét. Részt vett az MSZMP újjászervezésében. A párt II. kerületi szervezetének aktivistájaként, a pártközpontban működő pártszervezési munkabizottság tagjaként dolgozott. Ellenállt a 2006-os revizionista kísérletnek, a Magyar Kommunista Munkáspárt tagja maradt.
  A ma és a jövő kommunistái megőrzik emlékezetét, hűek maradnak eszméihez, tetteihez, és a harcot, mely József Attila szavaival élve – mindaddig tart, amíg a kizsákmányolás – becsülettel tovább folytatják.

KOZÁK ANDRÁS

AMIT A KISPESTI ÚJSÁG NEM ÍRT MEG

A kerületi újság augusztus 15-i száma terjedelmes, fényképes cikkben tájékoztatott arról, hogy Városháza előtti teret felújítják. Már meg is kezdődtek a munkálatok. Lesz ott szökőkút, díszóra és minden, ami kell egy reprezentatív parkhoz.

Csak azt nem írta meg az újság, hogy ezen a téren a II. világháborúban a Kispest körzetében folyó harcok során elesett 38 szovjet katona van eltemetve. A háború után síremléket állítottak az elhunytak fölé, a katonák nevével, rendfokozatával, mint ahogy az illik elesett katonák esetében. 1956-ban a síremléket lerombolták. Az ellenforradalom utáni konszolidációt követően az emberi tisztességnek eleget téve hat, úgynevezett kőpárnát helyeztek el a holttestek felett, felvésve az elesettek névsorát. Ezen kívül a tér két pontján táblák jelezték, hogy a téren katonasírok vannak. A rendszerváltás zűrzavarában a Kispesten működő radikális SZDSZ aktivistái a figyelmet felhívó táblákat eltávolították, a kőpárnákat felszedték, és a Fiumei úti temető árkába dobták.
  A helyhatósági választások után tartott első közmeghallgatáson kérdést tettek fel Dr. Lévai Leventének, az akkori polgármesternek, hogy mit szándékozik tenni az ott maradt holttestekkel? A válasz rendkívüli arroganciával az volt: „ott soha nem is voltak holttestek, egyébként is a feladat a szovjettelenítés.” Akkor ezt a helyi újság is megírta.
  Most, hogy felújítják a teret, a tisztességes kispesti polgárok reménykedhetnek abban, hogy a holtaknak kijáró kegyelettel és emlékezettel fog eljárni a kerület vezetése, és így megvédi a kispestiek becsületét.

SZENDRIK GYULA