MUNKÁSSORS
Eltagadnák,
ha
lehetne,
de
a
szocializmus
évszázados
folklórja
és
kultúrája
igen
is
létezik.
Következő
számainkban
évtizedes-évszázados
idézeteket
közlünk
kommentárral,
melyek
mindmáig
megállják
helyüket,
tükrözik
a
kapitalista
rendszerek
tulajdonságainak
változatlanságát
–
s
melyek
tapasztalataiból
mindannyian
tanulhatunk.
MUNKÁSKÖLTÉSZET
Ez
az
ország
boldog
ország,
Párja
nincs
a
kerek
földön:
Sehol
sincsen
ennyi
adó, Sehol
sincsen
ennyi
börtön.
|
Ez
az
ország
boldog
ország, Majd
belefúj
zsírjába, S
hogy
van
mégis,
hogy
a
népe Ráehült
a
puliszkára?
|
S
elvándorol,
szertezüllik Ki
németnek,
ki
oláhnak, S
bár
azt
mondják:
van
itt
elég, Tengeren
túl
kincset
ásnak!
(Népszava,
1881.
jan.
9.)
|
Ennyi
hát
a
kapitalizmus
örökkön-örökké
valósága.
Csodás
lehetőségekkel
megáldott
Magyarországunk
2008-ban
annyi
adófélét
nyög,
hogy
azt
felsorolni
sem
lehet.
S
miért
alacsony
a
dolgozók
bére?
Mert
minden
egyes
nekik
adott
forintért
a
vállalkozó
még
ugyanannyit
befizet
az
államkasszába.
Persze,
hogy
nem
jut
a
szegénynek,
sokszor
még
munka
sem,
mert
a
magyar
vállalkozót
nem
támogatják,
nem
kap
adókedvezményt:
ritkaság,
ha
fenn
tudja
tartani
magát.
Bezzeg
a
multi!
Milliárdokat
kap,
csak
hogy
az
urak
zsebébe
is
legyen
mit
juttatnia.
Tele
vannak
a
börtönök?
Miért
beszélhetünk
már
megint
„megélhetési
bűnözésről”?
Mert
nincsen
munka,
a
segélyből
nem
él
meg
a
család.
Éhen
halni
senki
nem
hagyja
a
gyerekét.
A
tyúklopásért,
főleg,
ha
visszaeső
vagy,
komoly
évek
járnak
rács
mögött.
Bezzeg
elsikkasztott
milliárdokért
„háziőrizet”
jár…
S
ma
ismét
örvendünk,
ha
barátunk,
gyerekünk
külföldön
kap
munkát.
Mert
ott
lehet
keresni,
félretenni.
Talán
egyszer
a
spórolt
pénzből
hazajönnek,
lesz
miből
lakást
venni,
nem
kell
albérletben
nyomorogni.
A
szocializmusban
a
lakást
kiutalták!
Ma,
aki
külföldre
megy,
csak
ritkán
annyira
jól
képzett,
hogy
korrekt
körülmények
között
rendesen
keressen.
A
babysitter
házi
cseléd,
a
hajón
dolgozó
még
annál
is
rosszabb:
élő
pincér-robot,
rabszolga.
Csak
úgy,
mint
a
régi
aranyásók,
akik
„kitántorogtak
Amerikába”.
|