Jozef
Hrdlička,
az SzKP
elnöke
1977-ben
született.
2002-2006
között
ő is tagja
volt a parlamentnek.
2006-ban,
29 évesen
lett első
ízben
a párt
elnöke. A
szlovák
kommunisták
a múlt
héten,
Eperjesen,
szlovákul
Peršovban
rendezték
meg 6. kongresszusukat.
A választás
nem véletlen.
1919 júniusában
itt kiáltották
ki a Szlovák
Tanácsköztársaságot,
amelynek
emlékét
őrzi a szlovák
kommunista
mozgalom.
A városhoz
azonban
más
is köti
a pártot.
1990-ben
itt mondták
ki a párt
feloszlatását.
A mostani
6. kongresszus
azt volt
hivatott
bizonyítani,
hogy egy
új
erő indul
Eperjesről.
És
valóban!
„A Szlovák
Kommunista
Párt
a jövőben
is marxista-leninista
párt
marad, hű
a proletár
internacionalizmus
elvéhez.
A jövőben
is védi
a 20. századi
szocializmus
értékeit,
és
küzd
a tőkés
rend ellen.”
E gondolatokkal
zárta
be a párt
6. kongresszusát
Jozef Hrdlička,
a Szlovák
KP újraválasztott
elnöke.
A szlovák
kommunisták
egyértelmű
marxista
választ
adtak azokra
a kérdésekre,
amelyekre
manapság
nem minden
párt
adja ezeket
a válaszokat.
A szlovák
párt
válaszai
erősítik
a nemzetközi
kommunista
mozgalom
pártjait,
hozzájárulnak
a mozgalom
fejlesztéséhez. Jozef
Hrdlička
kongresszusi
beszédében
elmondta,
hogy 2006
kritikus
év
volt a párt
életében.
Az SzKP
kiesett
a parlamentből,
megrendült
az anyagi
helyzete,
sok ember
megingott.
A párt
új
vezetést
választott,
s eldöntötte,
hogy a nehézségek
ellenére
folytatják.
Szlovák
KP
a
választásokon
Az
SzKP
1998-ban
94
ezer
szavazatot
kapott,
a
szavazatok
2,79
százalékát.
2002-ben
181,8
ezer
szavazat
jutott
a
pártnak,
ami
egyenlő
6,3
százalékkal.
Ez
lehetővé
tette
a
bejutást
a
parlamentbe
11
képviselővel.
2006-ban
89,4
ezer
szavazatra
esett
vissza
az
eredmény,
ami
már
csak
3,8
százalékkal
ért
fel. Szlovák
barátaink
akkori
értékelése
szerint
a
sikernek
két
alapvető
oka
volt.
Egyrészt,
szétesett
a
konkurenciát
jelentő
Demokratikus
Baloldal
Pártja
(SDL).
Valóban
az
SDL
1998-ban
14,6
százalékot
vitt
el,
2002-ben
csak
1,36-ot.
A
kommunisták
az
SDL
szavazatainak
egy
részét
hódították
el.
A
másik
ok
az
volt,
hogy
a
párt
nagyon
sokat
dolgozott,
végigjártak
minden
települést,
hirdették
a
pártot.
|
A
párt
számára
nehéz
politikai
helyzetet
teremtett
az a tény,
hogy a Fico
vezette
SMER lényegében
átvette
a kommunisták
jelszavait,
és
a nagy médiatámogatás
birtokában
elhitették
az emberekkel,
hogy ők
az igazi
baloldal.
Fico számos
népszerű
intézkedést
tett, leállította
az egészségügy
privatizációját,
megszüntette
a vizitdíjat.
A baloldali
szavazók,
és
köztük
sok kommunista
is elhitte,
hogy a SMER
valóságos
baloldali
alternatívát
jelent.
A szlovák
kommunisták
dilemmája
némileg
hasonlít
a magyarországira.
A konzervatív
jobboldal
elleni harc
szükségességét
mindenki
elfogadja,
de nem mindenki
érti,
és
nem mindenki
fogadja
el, hogy
a kommunistáknak
Robert Fico,
illetve
Gyurcsány
Ferenc politikájával
szemben
is baloldali
alternatívát
kell felmutatniuk. Jozef
Hrdlička
utalt arra,
hogy a párt
nehéz
külső
helyzete
komoly gondokat
idézett
elő a párton
belül
is. Sok
ember elbizonytalanodott,
elkezdték
támadni
a párt
vezetését.
Az elnök
kijelentette:
a 6. kongresszusnak
be kell
szüntetni
ezt az állapotot.
Aki nem
ért
egyet a
párt
többségi
alapon elfogadott
politikájával
és
szervezeti
szabályzatával,
annak nincs
helye a
pártban.
A párt
sikeréhez
rendre,
fegyelemre
és
munkára
van szükség. A
kongresszus
megerősítette,
hogy a párt
marxista-leninista
irányba
megy tovább,
ezzel elvetett
minden más
szociáldemokrata
és
egyéni
reformista
elképzelést.
Megerősítette
a párt
belső rendjét.
A pártnak
nagyobb
hangsúlyt
kell helyezni
a fővárosi
pártmunka
javítására,
a pártoktatásra,
a tömegmunkára. Egyértelművé
tette, hogy
az SzKP
a kommunista
mozgalom
része.
Ennek keretében
éles
hangú
levélben
ítélték
el az Európai
Baloldali
Párt
álláspontját
számos
kérdésben.
Magyarok
vagy
kommunisták?
Magyarok
és
kommunisták?
A
kongresszuson
több
külföldi
delegáció
is
részt
vett.
Jelen
volt
Thürmer
Gyula
is.
A
két
pártelnök
már
több
ízben
találkozott
egymással,
és
a
két
párt
között
szívélyes
jó
viszony
van.
A
beszélgetésen
szó
esett
arról
is,
hogy
miként
tudna
a
két
szervezet
a
magyarlakta
területeken
együttműködni.
A
szlovákiai
parlamenti
választások
ugyanis
azt
mutatják,
hogy
a
magyarlakta
területeken
a
magyarok
nemzetiségi
alapon
szavaznak.
Azaz,
magyar
vagyok,
és
csak
másodsorban
munkás,
tanár,
ápolónő,
munkanélküli.
Magyar
vagyok,
tehát
nem
vagyok
kommunista.
A
Szlovák
KP
tagságában
alig
3
százalék
magyar
van.
Pedig
a
kapitalizmus
minden
munkást,
minden
tanárt,
mindent
ápolónőt,
minden
munkanélkülit
sújt,
akár
szlovák,
akár
magyar
az
illető.
Ezek
már
olyan
kérdések,
amelyeket
nem
lehet
nemzeti
alapon
megoldani.
Jó
lehetőséget
jelente
A
Szabadság
terjesztése
a
szlovákiai
magyarok
között.
Lehetne
közös
rendezvényeket
tartani
a
határmeneti
területeken.
|
VÖRÖSBE
ÖLTÖZÖTT
LISSZABON
|
Vörös
zászlók
erdeje,
vidám
fiatalok
hosszú
sora,
óriási
sátortábor,
zene
és
forradalmi
hangulat.
Mint
mindig,
az
idén
is
ez
ragadta
magával
azt,
aki
ellátogatott
a
portugál
kommunisták
lapja,
az
Avante
fesztiváljára.
Jerónimo
de
Sousa,
a
Portugál
Kommunista
Párt
főtitkára
megnyitó
beszédében
hangsúlyozta,
hogy
a
fesztivál
előkészítésének
módja
tükrözi
az
egész
párt
munkastílusát.
Ezrek
dolgoztak
az
előkészítésben.
Minden
megye,
minden
város
hozta
azt,
amiben
a
legjobb,
politikában,
kultúrában,
sportban.
A
helyi
pártszervezetek
hónapokon
át
szervezték
barátaikat,
szimpatizánsaikat,
hiszen
ez
a
fesztivál
nem
a
pártért
van,
hanem
az
emberekért.
A
fesztivál
egyben
felkészülést
is
jelentett
a
párt
novemberben
nyíló
18.
kongresszusára.
A
portugál
kommunisták
megértették,
hogy
a
kongresszusra
nem
azzal
kell
készülni,
hogy
sokszor
elolvassák
a
dokumentumokat
és
egymás
között
jót
vitatkoznak.
A
kongresszus
és
általában
a
párt
sikere
attól
függ,
hogy
hány
párton
kívülihez
jut
el
a
párt
politikája,
hányan
csatlakoznak.
Aki
előfizeti
a
lapot,
az
Avante-t,
már
tett
egy
lépést
a
párt
felé.
Akkor
tehát
ez
az
út!
–
adták
ki
a
jelszót
a
portugál
kommunisták.
|
|
|
|
|