Cikkek
 

KÜLFÖLD

EPERJESRŐL ÚJ PÁRT INDUL

Jozef Hrdlička, az SzKP elnöke 1977-ben született.
2002-2006 között ő is tagja volt a parlamentnek. 2006-ban,
29 évesen lett első ízben a párt elnöke.
A szlovák kommunisták a múlt héten, Eperjesen, szlovákul Peršovban rendezték meg 6. kongresszusukat. A választás nem véletlen. 1919 júniusában itt kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot, amelynek emlékét őrzi a szlovák kommunista mozgalom. A városhoz azonban más is köti a pártot. 1990-ben itt mondták ki a párt feloszlatását. A mostani 6. kongresszus azt volt hivatott bizonyítani, hogy egy új erő indul Eperjesről.

És valóban! „A Szlovák Kommunista Párt a jövőben is marxista-leninista párt marad, hű a proletár internacionalizmus elvéhez. A jövőben is védi a 20. századi szocializmus értékeit, és küzd a tőkés rend ellen.” E gondolatokkal zárta be a párt 6. kongresszusát Jozef Hrdlička, a Szlovák KP újraválasztott elnöke. A szlovák kommunisták egyértelmű marxista választ adtak azokra a kérdésekre, amelyekre manapság nem minden párt adja ezeket a válaszokat. A szlovák párt válaszai erősítik a nemzetközi kommunista mozgalom pártjait, hozzájárulnak a mozgalom fejlesztéséhez.
  Jozef Hrdlička kongresszusi beszédében elmondta, hogy 2006 kritikus év volt a párt életében. Az SzKP kiesett a parlamentből, megrendült az anyagi helyzete, sok ember megingott. A párt új vezetést választott, s eldöntötte, hogy a nehézségek ellenére folytatják.

Szlovák KP a választásokon

Az SzKP 1998-ban 94 ezer szavazatot kapott, a szavazatok 2,79 százalékát. 2002-ben 181,8 ezer szavazat jutott a pártnak, ami egyenlő 6,3 százalékkal. Ez lehetővé tette a bejutást a parlamentbe 11 képviselővel. 2006-ban 89,4 ezer szavazatra esett vissza az eredmény, ami már csak 3,8 százalékkal ért fel.
  Szlovák barátaink akkori értékelése szerint a sikernek két alapvető oka volt. Egyrészt, szétesett a konkurenciát jelentő Demokratikus Baloldal Pártja (SDL). Valóban az SDL 1998-ban 14,6 százalékot vitt el, 2002-ben csak 1,36-ot. A kommunisták az SDL szavazatainak egy részét hódították el. A másik ok az volt, hogy a párt nagyon sokat dolgozott, végigjártak minden települést, hirdették a pártot.

  A párt számára nehéz politikai helyzetet teremtett az a tény, hogy a Fico vezette SMER lényegében átvette a kommunisták jelszavait, és a nagy médiatámogatás birtokában elhitették az emberekkel, hogy ők az igazi baloldal. Fico számos népszerű intézkedést tett, leállította az egészségügy privatizációját, megszüntette a vizitdíjat. A baloldali szavazók, és köztük sok kommunista is elhitte, hogy a SMER valóságos baloldali alternatívát jelent. A szlovák kommunisták dilemmája némileg hasonlít a magyarországira. A konzervatív jobboldal elleni harc szükségességét mindenki elfogadja, de nem mindenki érti, és nem mindenki fogadja el, hogy a kommunistáknak Robert Fico, illetve Gyurcsány Ferenc politikájával szemben is baloldali alternatívát kell felmutatniuk.
  Jozef Hrdlička utalt arra, hogy a párt nehéz külső helyzete komoly gondokat idézett elő a párton belül is. Sok ember elbizonytalanodott, elkezdték támadni a párt vezetését. Az elnök kijelentette: a 6. kongresszusnak be kell szüntetni ezt az állapotot. Aki nem ért egyet a párt többségi alapon elfogadott politikájával és szervezeti szabályzatával, annak nincs helye a pártban. A párt sikeréhez rendre, fegyelemre és munkára van szükség.
  A kongresszus megerősítette, hogy a párt marxista-leninista irányba megy tovább, ezzel elvetett minden más szociáldemokrata és egyéni reformista elképzelést. Megerősítette a párt belső rendjét. A pártnak nagyobb hangsúlyt kell helyezni a fővárosi pártmunka javítására, a pártoktatásra, a tömegmunkára.
  Egyértelművé tette, hogy az SzKP a kommunista mozgalom része. Ennek keretében éles hangú levélben ítélték el az Európai Baloldali Párt álláspontját számos kérdésben.

Magyarok vagy kommunisták? Magyarok és kommunisták?

A kongresszuson több külföldi delegáció is részt vett. Jelen volt Thürmer Gyula is. A két pártelnök már több ízben találkozott egymással, és a két párt között szívélyes jó viszony van. A beszélgetésen szó esett arról is, hogy miként tudna a két szervezet a magyarlakta területeken együttműködni. A szlovákiai parlamenti választások ugyanis azt mutatják, hogy a magyarlakta területeken a magyarok nemzetiségi alapon szavaznak. Azaz, magyar vagyok, és csak másodsorban munkás, tanár, ápolónő, munkanélküli. Magyar vagyok, tehát nem vagyok kommunista. A Szlovák KP tagságában alig 3 százalék magyar van. Pedig a kapitalizmus minden munkást, minden tanárt, mindent ápolónőt, minden munkanélkülit sújt, akár szlovák, akár magyar az illető. Ezek már olyan kérdések, amelyeket nem lehet nemzeti alapon megoldani. Jó lehetőséget jelente A Szabadság terjesztése a szlovákiai magyarok között. Lehetne közös rendezvényeket tartani a határmeneti területeken.


VÖRÖSBE ÖLTÖZÖTT LISSZABON 

 

Vörös zászlók erdeje, vidám fiatalok hosszú sora, óriási sátortábor, zene és forradalmi hangulat. Mint mindig, az idén is ez ragadta magával azt, aki ellátogatott a portugál kommunisták lapja, az Avante fesztiváljára. Jerónimo de Sousa, a Portugál Kommunista Párt főtitkára megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a fesztivál előkészítésének módja tükrözi az egész párt munkastílusát. Ezrek dolgoztak az előkészítésben. Minden megye, minden város hozta azt, amiben a legjobb, politikában, kultúrában, sportban. A helyi pártszervezetek hónapokon át szervezték barátaikat, szimpatizánsaikat, hiszen ez a fesztivál nem a pártért van, hanem az emberekért. A fesztivál egyben felkészülést is jelentett a párt novemberben nyíló 18. kongresszusára. A portugál kommunisták megértették, hogy a kongresszusra nem azzal kell készülni, hogy sokszor elolvassák a dokumentumokat és egymás között jót vitatkoznak. A kongresszus és általában a párt sikere attól függ, hogy hány párton kívülihez jut el a párt politikája, hányan csatlakoznak. Aki előfizeti a lapot, az Avante-t, már tett egy lépést a párt felé. Akkor tehát ez az út! – adták ki a jelszót a portugál kommunisták.