Önfeloszlatásáról szavazott a héten a magyar parlament. Minő meglepetés: nem szavazták meg. Ki várt mást?
 

S most nem csak azért, mert ronda esős időben senki sem akarja elveszíteni a fedelet a feje felől – értve mindezt a szó szoros és politikai értelemben is.
  Tehát, ki várt mást? Avagy pontosabban: ki akart mást?
  Talán, ahogy kézenfekvő lenne, az indítványt benyújtó MDF? Ugyan kérem. Dávid Ibolyáéknak egy percig sem jutott eszükbe a parlament feloszlatása, avagy az előrehozott választás. Pont azért nyújtották be az indítványt, hogy ilyesmire véletlenül se kerüljön sor.
  Az elnök asszony ismét az MSZP, Gyurcsány Ferenc alá játszott. Az MSZP-nek most kellett ez a szavazás, hiszen a saját frakció még egyben, az SZDSZ még tud nemet mondani. Maga azonban mégsem kezdeményezhetett, az a kormányzási képtelenség beismerése lenne. Az MDF lépése tehát a legjobbkor jött Gyurcsányéknak. Mit kapott cserébe az MDF, konkrétan Dávid Ibolya? Kockázat nélkül eljátszhatta az ellenzékit, tét nélkül szavazhatott a feloszlatásra, s megóvhatta párton belüli hatalmát. Az alvilági módszerű “lehallgatási botrány” nem robbanhatott volna ki kormányzati segítség nélkül. Dávid Ibolya szocialista támogatás nélkül soha sem merte volna egy ilyen botrányba belekeverni a mindenható Csányi Sándort. Soha sem merte volna magára vonni az OTP-elnök haragját. Ugyanakkor Gyurcsány sem mert volna konfrontálódni az oligarchával, ha nem ekkora a tét.
  Mert a szocialista miniszterelnök érzi, szorul a nyaka körül a hurok. Nem csak az a baj, hogy az ország túlnyomó többsége a távozását követeli, az ilyesmi soha sem érdekelte, Magyarország népe csak kellemetlen mellékkörülmény a kormányzásban. A politikai elittel van már gond. Az SZDSZ lassan megfizethetetlen árat, a fejét kéri a támogatásért. Párttársai – Szili, Szekeres, Kiss – csak arra várnak, mikor szúrhatják hátba. Nekik és a gazdaság nagyjainak – így Csányinak is – egyre kevesebbet tud felajánlani. Ott van ugyan még a villamos művek, a vízszolgáltatók, a Posta, a MÁV, a Szerencsejáték Zrt., de akkor mi jut a multiknak, hiszen ők is követelnek?
  Időt kell nyerni, bármi áron. Ezért kellett Gyurcsánynak most a szavazási színjáték, amikor még nyerhetett.
  Az MDF támogatása világos, s nem sokkal bonyolultabbak az SZDSZ indokai sem. A liberálisok nem az előrehozott választásoktól tartanak, ugyanannyi esélyük lenne most, mint két év múlva: pénzzel és milliárdos reklámkampánnyal be tudnak jutni bármikor, ha meg nem, csak a szocialisták vihetik be őket a parlamentbe. Nincs miért igazából szakítani, hiszen még van mit ellopni az államtól, lehet még multiknak kedvező adótörvényt kiharcolni.
  A Fidesz? Nos, a Fidesz tökéletesen tisztába van vele, hogy a parlamenten belül egyelőre nem tud nyerni, új választásokat kiprovokálni. Az utca nem megoldás: mindenkit, aki elégedetlen a jelenlegi tolvaj-rezsimmel nem hívhatnak utcára, az Európai Unió nem engedi. A párthívek, a hozzájuk csapódó randalírozókkal pedig Gyurcsányék kezére játszanának, a kormány provokálna. Így egyelőre nekik is marad a színjáték, a parlamenti bohózat.
  Vajon meddig vagyunk hajlandóak még tűrni és fizetni a műsorukat?

KAPITÁNY GYULA

Elszakadt Sors Tamás úszódressze. Csak egy van neki. Vagyis már egy se. Gátlástalan politikusok és kufárok már az ókori Görögországban is voltak. Kivált a klasszikus görög világ hanyatlásával törtek be a stadionokba, megszentségtelenítve Zeusz szent helyét, Olümpiát. Akárcsak ma, akkor is igyekeztek maguknak erkölcsi-politikai tőkét kovácsolni és anyagi hasznot szerezni. Mégis jobb volt sportolónak lenni az ókorban, mint a XXI. század Magyarországán.
  „Az olimpiai győzteseket szinte isteneknek kijáró ünneplésben részesítették. Hazájukban különleges előjogokat élveztek, és magas pénzjutalomban részesültek” – írja Grüll Tibor.
  Természetesen a játékok megtekintése ingyenes volt, de ezt mai fülnek rossz hallani, mert a levegőnek is ára van. Nem beszélve az utazásról és a dresszről. Dresszből csak egy jutott az aranyérmes Sors Tamásnak, aki a Paralimpián szerzett dicsőséget hazájának. És szégyent a politikai elitként hírhedtté vált társaságnak és hazai gazdagoknak, akik köszönik, nem kérnek a paralimpiai dicsőségből. Gömöri Zsolt elnök szerint alig akad támogató, s a sajtó sem igazán áll a sportolók mellé. Nesze neked humanizmus, esélyegyenlőség és nemzeti büszkeség!
  Egyszerű halandóként felfogtam, hogy még a kapitalizmusban is van hiánygazdálkodás. Olyankor emelik az árakat! Kevés a tej, kiirtatták a gyümölcsfákat, sorolhatnánk. De azért egy nemzetközi sportrendezvényre kiengedni a versenyzőt egy dresszel, mégiscsak felháborító!
  Apám mindig azt mondta, hogy ne lépjek ki a városból váltás ruha nélkül. A szegény sportolót meg kiengedi a hagymázas lázban égő „elit” egy dresszel, s gondolom egyetlen ócska úszószemüveggel. Teljesen mindegy, hogy mennyire speciális az a felszerelés... Az olimpiai versenyzőnek akkor is elő kell teremteni belőle néhány darabot, ha úri szabó varrja a Szondi utcában vagy Angliában. Igen, onnan küldik. A DHL talán az átlagnál is gyorsabb, s remélhetőleg nem keveredik el a pakk. Ha mégis, akad egy varrni tudó ember, aki megfoltozza a versenygúnyát. A munkaeszközét.
  Van egy botcsinálta sportminiszterből lett miniszterelnökünk és egy csomó fukar milliárdosunk. Kik is a leggazdagabbak? S kik a felelősök?

FOGARASI ZSUZSANNA