|
 MUNKÁSSORS
Eltagadnák,
ha
lehetne,
de
a
szocializmus
évszázados
folklórja
és
kultúrája
igen
is
létezik.
Következő
számainkban
évtizedes-évszázados
idézeteket
közlünk
kommentárral,
melyek
mindmáig
megállják
helyüket,
tükrözik
a
kapitalista
rendszerek
tulajdonságainak
változatlanságát
–
s
melyek
tapasztalataiból
mindannyian
tanulhatunk.
Jövendőmondó
rigmus
(A
Magyar
Nép
Naptára
1910,
Pokróczi
Ferenc)
2.
rész
|
|
Tél
Sűrűn
esik
a
hó,
rémesen
zúg
a
szél,
Fűtetlen
szobában
kevés
lesz
a
kenyér.
Az
új
esztendőben
adósságra
szorulsz,
Elviszik
vagyonkád,
ha
fizetni
nem
tudsz.
Rongyos
lesz
a
ruhád.
Szíved-lelked
reszket,
Ha
éhező
fiad
sírva
kér
kenyeret…
|
Hol
van
még
a
tél,
s
máris
fűteni
kényszerülsz.
Hiába
spórolnál,
hiába
tudod,
hogy
a
gáz,
a
fa
vagy
a
távhő
ára
az
egekben
jár,
s
keveset
kéne
használni
–
a
természet
most
megmutatja,
hogy
segíteni
is
tud
a
kormánynak:
nyúzni
a
népet.
Felvehetsz
még
egy
pulóvert,
a
számla
akkor
is
magas
lesz:
korán
sötétedik,
a
villanyóra
pedig
csak
pörög-forog,
tízezres
számlákat
hagyva
maga
után.
Ennél
pedig
csak
rosszabb
lesz
a
télen.
Ha
a
számlák
mellett
már
nem
futja
élelemre,
ruhára,
kérhetsz
kölcsön
a
banktól.
Ha
kapsz,
szerencsés
vagy,
ha
nem,
uzsorakamatra
kérhetsz
rabló-cégektől.
De
miből
fizeted
vissza?
S
ne
félj,
őket
nem
fogja
érdekelni,
ha
nem
tudsz
fizetni.
Szemrebbenés
nélkül
kitesznek
az
utcára,
hiába
van
beteg
szülőd,
akárhány
gyereked.
Ezt
kínálja
a
kapitalizmus,
a
mai
magyar
kormány:
dolgozz,
ha
van
hol,
s
add
a
pénzed
a
milliárdosoknak.
Ha
nem
elég,
ami
marad,
el
lehet
menni.
Vagy
lehet
nyomorogni
az
utcán,
éhesen,
rongyosan,
kegyelemkenyéren.
Nézz
szét:
emberek
tömegei
koldulnak,
alszanak
mocskos
aluljárókban.
Vajon
hányan
halnak
meg
a
télen
közülük?
S
melyikünk
jut
az
ő
sorsukra
legközelebb?
(Folytatjuk)
|
