A PÁRTMUNKA, AZ ÉLET ÍROTT
ÉS ÍRATLAN SZABÁLYAI VEZETNEK

BESZÉLGETÉS NAGY JÁNOSSAL, CSEPEL 31-ES SZÁMÚ VÁLASZTÓKERÜLETÉNEK KB-MEGBÍZOTTJÁVAL

 Fontos, hogy részt vegyünk az önkormányzat testületi ülésein. A közmeghallgatásokat a helyi TV élőben adja. Aki ott felszólal, az egész kerület és a szomszédos kerületek lakói is látják. Így is lehet képviselni a Munkáspárt véleményét az ott élő emberek érdekében – vallja Nagy János, a csepeli pártszervezet vezetőségi tagja.

– Hogyan kerültél a munkásmozgalomba?

– Fizikai munkások voltak a szüleim, akik elindítottak az élet útján, tisztességet és becsületes munkát csomagolva tarsolyomba, amiért hálás vagyok. Voltam úttörő, KISZ-tag, MHSZ-vezető és klubtitkár. Nagyon szép időszak volt. A fiatalok azt tanultak, amihez kedvük szottyant – sokan lettek például hivatásos búvárok és filmgépészek, hivatástudattal rendelkező, kiváló emberek. 1970-ben lettem párttag, marxista-leninista egyetemet végeztem, s az ott tanultaknak ma is hasznát veszem. Igazi csepeli munkások között éltem, akiktől nagyon sokat tanultam, szívesen emlékezem rájuk. Élettapasztalatukat nem volt nehéz elsajátítanom, művezetőként többükkel igen jó, baráti kapcsolatot ápoltam. Szóval mindig nagyon jó csapatban dolgoztam. Büszke vagyok rá, hogy alapszervezeti titkár is lehettem.

– A rendszerváltást hogy élted meg?

– Otthagyott a pártom engem is! Megkér­deztük a puccsistákat, hogy mi alapján szavaztak. Makacs ember vagyok, szeretek az emberek szemébe nézni és választ várok kérdéseimre. Attól kezdve sokan el­kezdtek kerülni. Volt idő, hogy a kutya se nézett felém. A meggyőződésem megmaradt a mai napig. Igyekeztem munkába temetkezni, a fiatalokkal jártam az országot, nyitottam a sport felé. Láttam, hol, hogyan élnek az emberek, figyeltem a gondjaikra. 2000 körül régi elvtársaimmal találkoztam, akiktől sok munkáspárti anyagot kaptam. Összejöttünk. Pártonkívüliként képviselőjelölt lettem. 2006-ban polgármesterjelölt voltam a Munkáspárt támogatásával. Benkő Viktorral való hosszas beszélgetés után, a választások elmúltával lettem párttag. Csepelinek vallom magam, és az ott élő emberekért kívánok cselekedni. A pártmunka és az élet írott és íratlan szabályai vezetnek.

– Csepeli kommunistaként mit teszel?

– Ahhoz, hogy lássanak bennünket, minden lehetőséget ki kell aknázni. Először is információkat gyűjtök a kerület életéről tagtársaimtól és az emberekkel való beszélgetések során, folyamatosan figyelem a helyi sajtót. Az Interneten különböző pártok honlapjait olvasom. A KB-képviselőnek elsőrendű feladata, hogy képben legyen, különben nem tud hozzászólni a vitákban. Ez fontos, mivel részt veszek az önkormányzat testületi ülésein. Havonta egyszer van, érdemes elmenni. Ezt megelőzően bizottsági üléseket is végighallgatok. A közmeghallgatásokat a helyi TV élőben adja. Aki ott felszólal, az egész kerület és a szomszédos kerületek lakói is látják. Képviselem a Munkáspárt véleményét az ott élő emberek érdekében. Mostanában az október 16-i elnöki látogatást szervezzük. Szívemen viselem a sport és a környezet ügyét, ami egyre inkább lapszélre kerül.

– Mit olvasol mostanában?

– Hatalmas könyvtáram van és nagyon szeretek olvasni, bár nem sok időm marad rá még nyugdíjasként sem. A II. világháborús témák érdekelnek leginkább. Az ilyen jellegű filmeket is szívesen nézem. Többször jártam a Szovjetunióban, Leningrádban, Moszkvában, Tallinban, ahol lenyűgözött az emberek szeretete, amivel hozzám, mint magyar emberhez viszonyultak. Csodálom helytállásukat és áldozatvállalásukat a Honvédő Háborúban és a munkában. Ezen kívül sokat olvasok Csepelről, a kerület történetéről. Épp tegnap került a kezembe az Acélsziget című könyv, amely művészi értékekben gazdag. Verset, prózát egyaránt a kezembe veszek.

– Mivel telik a szabadidőd?

– Újságokat olvasok, és képes vagyok az éjszakai híradót is megnézni. Minden televízió csatornát látogatok, de a népet hülyítő műsorokat nem szeretem. Soha nem sajnálom az időt tapasztalatszerzésre – a politikai munkában nagy a jelentősége. Imádom az orosz népdalokat, a kocsimban folyamatosan hallgatom. Szeretek fotózni és nagy állatbarát vagyok. Van egy családi cicánk, akit nagyon szeretünk. Sokáig kertészkedtem is, a lakásunkban most is rengeteg virág van.

– A család hogyan viszonyul politikai tevékenységedhez?

– Bár a feleségem nem párttag, sokat segít. Ő volt a kopogtatócédula-gyűjtés koordinátora. Munkája óriási, nélküle nagyon nehéz lenne. Jól választottam. Jövőre ünnepeljük negyven éves házassági évfordulónkat.

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

– Mesének szép, de nem hiszek benne. Persze a mesének mindig van tanulsága: a szegénylegény kitartó munkával királyfi lett. Ha tisztességesen dolgozunk, elérjük célunkat.