|
BEZÁRT
ISKOLÁK
-
ELZÁRT
LEHETŐSÉGEK
|
 Kicsi
faluból
származom,
annak is
a peremkörzetéből:
tanyáról.
Nem volt
nagy élmény
hat órakor
felkelni,
egy kilométert
sétálni
a buszmegállóig,
hogy beérjek
időben a
becsengetésre.
Ma már
vigasztal,
s tisztelettel
tölt
el: a tanáraink
ugyanezt
tették,
csak ők
a városból
buszoztak
ki a faluba,
tanítani.
Minden reggel,
pontosan.
Napról
napra meg
kellett
vívniuk
azt a csatát,
amit a falusi
lét
jelentett
a gyerekek
számára:
előbb a
ház
körül
segíteni,
utána
jöhet
a tanulás.
Ha volt
még
rá
idő. Mégis,
mindannyiunkból
ember lett:
mindenki
megtanult
írni-olvasni,
senki nem
maradt szakma
nélkül,
néhányan
még
főiskolára,
egyetemre
is eljutottunk.
Tíz
fős volt
az osztályunk,
a pedagógusnak
volt ideje
mindenkire:
akinek akadoztak
a betűk,
azt tanulták,
akik tehetségesebbek
voltak,
városi,
megyei,
országos
versenyekre
jártak.
Sikerrel!
Mára
ennek a
falunak
az iskoláját
– amit a
szülői
munkaközösség
fel is újított
– bezárták.
Kevés
a gyerek,
mondták.
Ma már
nem csak
a tanyasi
gyerekek
kelnek hatkor
– vagyis
ők még
korábban
– hanem
a falubeliek
is: húsz
kilométerrel
arrébb
„becsapták”
őket a helyi
általános
iskolába.
Harminc
fős osztályokban
bizonyosan
akad kapacitás
mindenki
felzárkóztatására…
Eötvös
József
oktatásügyi
miniszterünknek
annó
szívügye
volt, hogy
a nemzet
minden gyermeke
számára
hozzáférhetővé
váljék
a tudás.
Az ő munkássága
indította
el azt a
folyamatot,
melyet a
szocializmus
kiteljesített:
nincs olyan
település,
ahol ne
lenne iskola.
De ezeket
ma bezárják!
Csak ebben
az évben
10 000 (!)
gyermeknek
kellett
a „reformok”
rémségeivel
szembesülnie:
nincs már
a régi
iskola,
se az általános,
se a középiskola.
Mert már
csak az
a szempont,
hogy minél
kevesebbet
költsön
kormányunk
az oktatásra.
A multinak
nem kell
a „jól
képzett,
művelt emberfő”.
Meg a zsebükben
is több
marad. Az
„átkosban”,
aki felvételt
nyert egy
középiskolába,
ott is érettségizett.
Ma hiába
küzd
meg a gyerek
az áhított
felvételért,
bármikor
előfordulhat,
hogy máshová
helyezik
(ahol azt
sem tudják,
hová
tegyék),
mert a másik
iskolát
„alacsony
létszám”
miatt egyszerűen
becsukják.
Az épületet
meg eladják
a haveroknak,
vagy a zsebbe
legtöbbet
ígérő
multinak.
Az, hogy
a tanyasi
kölyök
hol, milyen
színvonalon
tanul, a
tanárnak
hány
gyerekre
van valós,
odafigyelő
kapacitása,
senkit nem
érdekel.
A többi
tanár
utcán,
hiába
szeretné,
és
tisztességgel
ellátná
a munkáját:
az a lényeg,
hogy az
„urak” porontyai
megfizethetik
a magániskolákat,
elit órákra
járathatják
őket, mert
a papa eladta
a lelkét
és
az országát
azért,
hogy neki
jusson.
Ezek
szocialisták?
A szocializmus
azt jelenti:
felelősséget
vállalok
a nép
szociális
jólétéért.
Nem azt,
hogy funkcionális
analfabétákat
képzek
ál-oktatás
keretében
egy olyan
világ
számára,
ahol nem
számít
a tehetség,
az emberi
jogok, csak
a pénz,
a pénz,
a pénz.
CSEH
KATALIN
|
Már
megint
Tibet?!
Pár
napja
megint
Tibet
a
főszereplője
a
híradásoknak:
az
ellenzék
követeli
a
kormánytól,
hogy
most
aztán
már
tényleg
ítéljék
el
a
Kínai
Népköztársaságot
Tibet
miatt!
Erről
természetesen
mindig
lehet
szenvedélyes
vitákat
kialakítani
a
„tisztelt”
Házban,
sokszor
10-20
fő
jelenlétével
is.
Fenn
kell
tartani
a
figyelem-elterelést:
a
most
már
„természetes”,
hétköznapi
társunkról,
a
nyomorról,
az
egyre
jobban
fojtogató
hiteleinkről,
a
közelgő
télről
(jobban
mondva:
fűtési
szezonról),
az
éhezőkről!
Tegnap
bemondták
ugyanis,
hogy
a
kompenzációról
még
nem
nyilatkozott
a
kormány.
Tibet
fontosabb
napirendi
pont
náluk…
Közben
persze
Ibolyka
nyavalygásait
is
hallgathatjuk,
hogy
e-mailjeit
elolvassák,
telefonjait
lehallgatják,
őt
magát
megfigyelik!
Mert
az
ellenzék
és
a
kormány,
mialatt
a
tibeti
nép
(sic,
nemzet!)
emberi
jogairól
vitázik
szép
kényelmesen,
a
saját
népe
nyomoráról
elfelejtkezik.
Mert
én
azt
mondom,
hogy
a
rossz
körülmények
között
élő
embereknek
is
csorbultak
az
emberi
jogai!
Itt
nemcsak
a
hajléktalanokra
kell
gondolni,
hanem
a
sok
százezer
nyomorgóra,
aki
ugyan
még
nem
került
utcára,
de
jelenlegi
szociális
helyzete
alapján
bármikor
odakerülhet,
vagy
még
előtte
a
saját
lakásában
felfordul
az
éhségtől-hidegtől.
Egyéként
az
amúgy
is
annyira
a
külpolitikában
elmerült
„honatyáink”
az
USA
által
elkövetett
bűnöket
miért
nem
ítélik
el?
Újra
megbizonyosodott
a
kettős
mérce!
Mindenesetre,
amíg
Tibetről
megy
a
vita
a
Parlamentben,
addig
én
azon
izgulok,
hogy
lesz-e
a
multinál
holnap
is
értékcsökkent
termék,
amit
meg
tudok
fizetni,
lesz-e
pénzem
ebben
a
hónapban
is
feladni
az
összes
csekkemet,
és
egyáltalán:
ki
tudom-e
húzni
jövő
hónap
tizedikéig?
Ez
az
én
fontossági
sorrendem.
Nekik
meg
Tibet.
DELIKÁT
DÓRA
VERA
|
|
