|
 MUNKÁSSORS
Eltagadnák,
ha
lehetne,
de
a
szocializmus
évszázados
folklórja
és
kultúrája
igen
is
létezik.
Következő
számainkban
évtizedes-évszázados
idézeteket
közlünk
kommentárral,
melyek
mindmáig
megállják
helyüket,
tükrözik
a
kapitalista
rendszerek
tulajdonságainak
változatlanságát
–
s
melyek
tapasztalataiból
mindannyian
tanulhatunk.
Jövendőmondó
rigmus
(A
Magyar
Nép
Naptára
1910,
Pokróczi
Ferenc)
3.
rész
|
|
Tavasz
Mi
lesz
a
sorsa
annak
a
gazdának,
aki
bankkölcsönt
vett
fel):
Ám,
ki
a
Takarék
körme
közé
jutott,
Annak
a
portáján
megverik
a
dobot.
Kiáltja
az
esküdt:
-
Ki
ad
többet
érte?
Takarékkölcsönnek
mindig
ez
a
vége.
Hát
a
napszámosnak
mi
lészen
a
sorsa?
Örökös
koplalás
és
örökös
munka…
|
Itt
kezdődik
az,
ami
végtelenül
szomorú.
Hiába
a
fáradtság,
hiába
a
munka,
hiába
a
vér-veríték.
Nem
tudunk
versenyezni
azokkal,
akiket
a
saját
államuk
támogat.
Bennünket
földbe
döngöl
a
kormány
azokkal
a
kiszabott
adókkal,
amiket
tisztességesen
megfizetni
nem
lehet.
Nem
lehet,
mert
ha
azt
az
árainkba
„bekalkuláljuk”,
nincs
az
a
magyar
ember,
aki
a
termést
megfizetni
tudná.
Bízhatunk
még
abban,
hogy
kicsi
hitellel
túléljük
a
nehéz
éveket,
de
kár
a
reményért,
amíg
a
tömegek
azt
a
népnyúzó
szervezetet
támogatják,
amit
ma
MSZP-nek
hívnak.
Mert
nekik
nem
a
gazda
tesz
a
zsebükbe
csúszópénzt,
hanem
a
multi,
a
külföld,
akinek
mi
jó
piac
vagyunk.
Nem
kell,
amit
megtermelünk,
azt
ők
is
előállítják.
De
miért
nem
állítjuk
meg
a
fölösleges
importot,
amikor
mi
magunk
is
létrehozzuk,
amit
ők?!
Azért,
mert
ők
kevesebb
adót
fizetnek,
támogatást
kapnak,
nem
úgy,
mint
a
magyar
mezőgazdaság.
Rá
kell
csapni
az
asztalra!
Különben
úgy
járunk,
mint
száz
évvel
ezelőtt:
a
gazda
portáját
elviszi
a
bank,
a
napszámosnak
nem
lesz
munkája,
s
hiába
meleg
a
nyár,
étel
nélkül
csak
vacogni
lehet.
Vagy
ez
kell?
Mondták
ezt
már:
„a
nyár
meleg
/
s
a
kasza
egyenes”…
Ehhez
vezet
a
következő
tavasz?
(Folytatjuk)
|
