A mi jövőnk a szocializmus!

Négynapos fesztivállal ünnepelte megalakulásának 90. és ifjúsági szervezete létrejöttének 40. évfordulóját a Görög Kommunista Párt. A rendezvény valóságos nemzetközi seregszemle is volt: 61 kommunista párt és ifjúsági szervezet képviseltette magát. Ez is jelezte, hogy a GKP-ra ma úgy tekintenek, mint a világ egyik legerősebb kommunista szervezetére. A Munkáspártot Vajda János alelnök és Szabó Tamás, a Baloldali Front elnöke képviselte.

A görög testvérszervezetünk intenzív programot szervezett a vendégeknek. Minden napra jutott egy-egy olyan látogatás, amelyen a párt kilenc évtizedes küzdelmeinek, s mai harcának fontos állomásait mutatták be. A népes delegáció meglátogatta a hős – ma is kommunista vezetésű – Nikea városát, ahol nemzeti emlékhely örökíti meg az antifasiszta ellenállás száz és száz helyi áldozatának emlékét. A görög társadalomban ma is mélyen gyökerezik annak tudata, hogy Görögországban az olasz, majd a német megszállókkal szemben igazi, népi ellenállás és partizánharc bontakozott ki, amelyet a kommunisták vezettek. Veteránokkal közösen tettünk tisztelgő látogatást Makronisos láger-szigeténél. A 17 kilométer hosszú, csupa szikla sziget egyike azoknak a börtönszigeteknek, ahova többnyire kommunisták ezreit internálták a görög polgárháború, majd a fasiszta diktatúra idején. Bemutatták a párt Harialos Florakis nevét viselő szociális kutatóközpontját. Az intézet alapjait a párt legendás egykori vezetője hozta létre, azzal, hogy illegálisan összegyűjtötték és elrejtették a családoknál meglévő kommunista irodalmat, amelyek birtoklásáért akkor még börtön, vagy halál járt. Mára a központ korszerű marxista társadalomtudományi könyvtár, felszerelve a legmodernebb számítástechnikával is. Lavrio városában – ahol bezárták a korábban munkát adó bányát ugyanúgy, mint a kézműipari üzemeket – a helyi pártszervezet beszámolója nyomán, akár Salgótarjánban is érezhette magát az ember. Ugyanazok a gondok, ugyanazok a küzdelmek.
  Görögországban, csakúgy, mint az Európai Unió perifériáján lévő számos más országban, súlyos gazdasági és politikai válság van. A szociáldemokrácia nem mond igazat erről a válságról. A görög KP most meghirdetett 28. kongresszusa a Szovjetunió és a szocialista rendszer összeomlása okainak és a mai válsághelyzet elemzését állítja a középpontba. Ezeket Aleka Papariga, a párt főtitkár asszonya mondotta azon az egész délelőttös konzultáción, amelyet a meghívott delegációkkal közösen tartottak. A bolsevikokról vegyünk ma is példát: az elmélet és a párt politikája nézzen mindig előbbre. A legfontosabb feladat a kommunista párt szervezése, és befolyásának erősítése, elsősorban a munkásság és a felnövekvő nemzedék soraiban – hangsúlyozta.
  E gondolatokat tükrözték a négynapos fesztivál esténkénti eseményei is. A ma ötmilliós Athén utcáira önkéntesek ezrével ragasztották ki a nagyméretű plakátokat, amelyek a görög kommunisták seregszemléjére invitáltak. Fiatal aktivisták egész sora hirdette és árusította a Rizoszpasztiszt – magyarul radikálist jelent –, a párt lapját. A műszaki-technikai egyetem egész campusa, parkja, épületei vörösbe öltöztek négy napra. Nagyméretű tablósorok mutatták be a görög párt kilenc évtizedes küzdelmét, politikai eszmecserék zajlottak a NATO-ról, a dél-szláv s a mostani orosz-grúz háborúról, csakúgy, mint az Európa-szerte megnyilvánuló antikommunista kampányról. Sokan érdeklődtek és fejezték ki szolidaritásukat a magyar standnál is. A magyar delegáció pedig egy Teodorakisz műveit tolmácsoló együttes fiatalok százaiból álló közönsége előtt mondhatta el üzenetét a fesztiválnak.
  Láthatóan becsületbeli ügye volt tíz- és tízezer görög kommunistának és szimpatizánsnak, hogy ott legyen a fesztivál záróeseményeként sorra került nagygyűlésen, ahol a párt főtitkára mondott beszédet. Igazán felemelő érzés volt, amikor több ezer vörös zászlós felvonuló fiatal szájából hangzott fel a jelszó: „A mi jövőnk nem a kapitalizmus. A mi jövőnk a szocializmus”!

Furán hangozhat ez a kijelentés, főleg azoknak, akik látták a nagysikerű filmsorozatot. Azonban mégis találó egy magyar ember szájából. A repülőn kifelé rengeteg gondolat cikázott a fejemben. Vajon milyen egy kommunista mozgalom egy olyan országban, ahol még nem volt szocializmus? Mennyire követik a klasszikus forradalmiságot, és a „nagy öregek” útmutatásait? Sokat nem is tudtam gondolkodni, mert bő másfél óra múlva már alattunk a tenger és göröghon szigetei. Megérkezésünk is korrekt volt, a Görög Kommunista Párt képviselői már a reptéren köszöntöttek bennünket, és kocsival vittek a szállodához. A városban a négy napos fesztivált hirdető plakátok sokasága köszönt vissza ránk minden szegletből. A hivatalos programon kívül minden este meglátogattuk a fesztivált. A teljes rendezvény felülmúlta várakozásaim, minden tekintetben. A hangulat fergeteges, koncertek és színházi előadások szórakoztatták a nagyérdeműt. Rengeteg fiatal elvtársunk és elvtársnőnk, teljes odaadással és kötelességtudattal dolgozott a rendezvény hibátlan működéséért. A vörös zászló sarló-kalapáccsal a mellkasukon már-már irigységgel töltött el: nálunk ezt miért nem lehet?! A leginkább megindító számomra, s talán minden kommunista szívű ember számára a záró napon Aleka Papariga, a GKP elnök asszonyának záróbeszéde volt. Ennyi hitet, emberekért képviselt célt és tettet csak őszintén tisztelni lehet. Leírhatatlanul felemelő érzés volt látni a több ezer embert, és köztük lenni, akik mind azért a célért küzdenek, mint mi itthon. Eddig csak hallottam a görög sikerekről, de most személyesen is megtapasztalhattam pontosan hol is tart a GKP. Köszönet és gratuláció: GKP, csak így tovább!

SZABÓ TAMÁS