MUNKÁSPÁRTI
CSAPAT
A
PALÓC
ÚTON
|
A
pétervásárai
kistérség
a Mátra,
de talán
Magyarország
egyik legszebb
része.
Palócországban
minden megvan,
amit a magyar
táj
adhat. A
természet
szépségei
párosulnak
a térség
kulturális
örökségével,
a gazdag
népi
hagyományokkal.
Ide
látogatott
a múlt
héten
Thürmer
Gyula, a
Munkáspárt
elnöke.
Pétervásárán
a reggeli
piacolást
megzavarta
az eső,
de szerencsére
a helyi
kocsmába
be lehetett
menekülni.
A korai
törzsvendégek
felismerték
a pártelnököt,
s kérés
nélkül
mondták
a véleményüket.
Az egyikük
csak pár
napig van
itthon,
Svédországban
dolgozik,
mert sem
itt, sem
a környéken
nem találni
munkát.
A másikuk
már
nyugdíjas,
de eljár
feketemunkába,
mert „élni
kell valamiből”.
A 2600 fős
Pétervására
munkaképes
lakosságának
20 százaléka
munkanélküli.
Ezt már
Pál
László
polgármestertől
tudjuk meg.
A városka
igazi gyöngyszem
lehetne.
A pétervásárai
kéttornyos
templom,
a „palócok
péterkei
székesegyháza”
másutt
igazi idegenforgalmi
vonzerő
lenne. Mi
a magyar
vállalkozókat
támogatnánk
–, mondja
Thürmer
– ez segítene
fellendíteni
a falusi
idegenforgalmat
is. A
legtöbb
magyar ember
életében
sohasem
jut el Istenmezejére,
ebbe a kedves,
csodálatos
fekvésű
erdei községbe.
A munkáspárti
csapat „pártot
szervezni”
jött
a faluba.
Országh
János
nyugdíjas
bányász
elcsodálkozott
a fiatal
csapaton:
ilyen fiatal
a Munkáspárt?
Állj
közénk,
segíts
szervezni
a pártot
a faluban!
– kérte
őt Urbán
Sándor,
a párt
Elnökségének
tagja. Tóth
László,
a Központi
Bizottság
térségi
képviselője
Mátraderecskére
való,
ezért
a program
súlypontja
is ott volt.
Zám
Ferenc polgármester
régi
ismerősként
köszöntötte
Thürmer
Gyulát,
és
a beszélgetésre
meghívta
Forgó
János
mátraballai
polgármestert
is. A természeti
adottságok
kiválóak,
nagyobb
állami
gondoskodás
kellene,
és
máris
sokkal nagyobb
fejlődésről
lehetne
beszélni
– mondták
többen
is. Még
állami
gondoskodás
sem kell,
tették
hozzá,
csak világos
törvények,
egyértelmű
feladatmegosztás
az állam
és
az önkormányzat
között,
na és
persze,
rend. Gyetvay
József
főorvos
büszkén
dicsekedett
el a Mofettával,
azaz a széndioxid
gyógygázfürdővel.
Hazánkban
az egyetlen
gázfeláramlás
Mátraderecskén
található.
A széndioxid
kúraszerűen
alkalmazva
jó
hatással
van az immunrendszerre.
Ezért
nemcsak
az érbetegségben,
magas vérnyomásban
szenvedők,
cukorbetegek,
érműtöttek,
csontritkulásosok,
hanem immunbetegek
is pozitív
hatásról
számolnak
be a kezelések
után. Romok
maradtak
az egykori
üveggyárból,
a Parád
Kristály
Manufaktúrából
– mondta
igazi fájdalommal
hangjában
Holló
Henrik,
Parádsasvár
polgármestere.
Valaha hatszáz
ember dolgozott
itt, mára
egy lélek
sem. Ezek
az emberek
csak az
üveghez
értenek,
hova menjenek?
Ki fogja
itt a munkásokat
kárpótolni?
– tette
fel a kérdést
a polgármester.
Soha ilyen
nehéz
az önkormányzatoknak
nem volt.
Ezt már
Nagy Oszkár,
Parád
polgármestere
mondta,
aki a nap
végén
találkozott
az időközben
népessé
gyarapodott
munkáspárti
csapattal.
Az elnöki
csoporthoz
ugyanis
többen
is csatlakoztak
a szomszéd
településekről,
kíváncsiak
voltak a
Munkáspárt
szavára. Öröm
volt látni,
hogy Tóth
Lászlót
ismerik
a térségben.
Az emberek
az utcán
szívesen
beszélgettek
a párt
elnökével,
kérdezgették
a fiatalokat,
köztük
a Központi
Bizottság
több
jelenlévő
tagját
is. Szívesen
fogadták
A Szabadságot
is. Így
kell tovább
folytatnunk!
– összegezték
a résztvevők
a nap eredményét.
Parádi
rémálom
1710-ben
II.
Rákóczi
Ferenc
fejedelem
állíttatta
fel
az
első
üveghutát,
a
mai
üveggyár
elődjét
Parádóhután.
A
parádsasvári
üveggyár
a
20.
századra
nemzetközileg
is
ismertté
és
elismertté
vált,
1960-tól
termékei
eljutottak
az
Egyesült
Államokba
és
Kanadába
is.
A
rendszerváltás
után
a
hazai
gyárak
tipikus
sorsa
jutott
ki
neki
is.
Először
Bajnai
Gordon
–
jelenlegi
gazdasági
miniszter
–
cégcsoportja
szerezte
meg,
s
a
Wallis
szinte
tökéletesen
kizsigerelte
a
gyárat,
eladott
és
vitt
mindent,
ami
mozdítható
volt.
A
milliárdos
üzletember
után
MSZP-s
politikusok,
Suchmann
Tamás
egykori
főprivatizátor
–
ma
a
Balaton
Fejlesztési
Tanács
elnöke
–
és
Sós
Tamás,
a
Heves
Megyei
Közgyűlés
jelenlegi
elnöke
szálltak
be
a
„játékba”.
Számos
tulajdonoscsere
után
állami
cégek
vették
meg
a
gyárat,
s
így
jutottak
központi
támogatásokhoz.
Magának
a
gyárnak
ebből
persze
semmi
nem
jutott.
Végül
esetükben
is
a
Bajnai-féle
forgatókönyv
játszódott
le.
A
totális
kifosztás
nyomán
2005-re
a
gyár
végleg
menthetetlenné
vált.
Az
üveggyár
egykor
a
település
leglátogatottabb
nevezetessége
volt.
Mára
jól
látszik:
az
idő
nem
állt
meg
felette.
Bár
megállt
volna!
A
málladozó
tető,
a
rendezetlen
udvar,
a
betört
üvegek
elszomorító
látványt
nyújtanak,
hirdetik
a
többszáz
üveggyári
dolgozó,
a
munkanélkülivé
vált
emberek
nyomorát.
Szép
a
falu
elején
álló
felújított
kastély:
onnan
azonban
már
egyetlen
úr
sem
ad
se
munkát,
se
kenyeret.
|
|