Cikkek
 

MUNKÁSPÁRT

 

MUNKÁSPÁRTI CSAPAT A PALÓC ÚTON

A pétervásárai kistérség a Mátra, de talán Magyarország egyik legszebb része. Palócországban minden megvan, amit a magyar táj adhat. A természet szépségei párosulnak a térség kulturális örökségével, a gazdag népi hagyományokkal.
  Ide látogatott a múlt héten Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke. Pétervásárán a reggeli piacolást megzavarta az eső, de szerencsére a helyi kocsmába be lehetett menekülni. A korai törzsvendégek felismerték a pártelnököt, s kérés nélkül mondták a véleményüket. Az egyikük csak pár napig van itthon, Svédországban dolgozik, mert sem itt, sem a környéken nem találni munkát. A másikuk már nyugdíjas, de eljár feketemunkába, mert „élni kell valamiből”. A 2600 fős Pétervására munkaképes lakosságának 20 százaléka munkanélküli. Ezt már Pál László polgármestertől tudjuk meg. A városka igazi gyöngyszem lehetne. A pétervásárai kéttornyos templom, a „palócok péterkei székesegyháza” másutt igazi idegenforgalmi vonzerő lenne. Mi a magyar vállalkozókat támogatnánk –, mondja Thürmer – ez segítene fellendíteni a falusi idegenforgalmat is.
  A legtöbb magyar ember életében sohasem jut el Istenmezejére, ebbe a kedves, csodálatos fekvésű erdei községbe. A munkáspárti csapat „pártot szervezni” jött a faluba. Országh János nyugdíjas bányász elcsodálkozott a fiatal csapaton: ilyen fiatal a Munkáspárt? Állj közénk, segíts szervezni a pártot a faluban! – kérte őt Urbán Sándor, a párt Elnökségének tagja.
  Tóth László, a Központi Bizottság térségi képviselője Mátraderecskére való, ezért a program súlypontja is ott volt. Zám Ferenc polgármester régi ismerősként köszöntötte Thürmer Gyulát, és a beszélgetésre meghívta Forgó János mátraballai polgármestert is. A természeti adottságok kiválóak, nagyobb állami gondoskodás kellene, és máris sokkal nagyobb fejlődésről lehetne beszélni – mondták többen is. Még állami gondoskodás sem kell, tették hozzá, csak világos törvények, egyértelmű feladatmegosztás az állam és az önkormányzat között, na és persze, rend.
  Gyetvay József főorvos büszkén dicsekedett el a Mofettával, azaz a széndioxid gyógygázfürdővel. Hazánkban az egyetlen gázfeláramlás Mátraderecskén található. A széndioxid kúraszerűen alkalmazva jó hatással van az immunrendszerre. Ezért nemcsak az érbetegségben, magas vérnyomásban szenvedők, cukorbetegek, érműtöttek, csontritkulásosok, hanem immunbetegek is pozitív hatásról számolnak be a kezelések után.
  Romok maradtak az egykori üveggyárból, a Parád Kristály Manufaktúrából – mondta igazi fájdalommal hangjában Holló Henrik, Parádsasvár polgármestere. Valaha hatszáz ember dolgozott itt, mára egy lélek sem. Ezek az emberek csak az üveghez értenek, hova menjenek? Ki fogja itt a munkásokat kárpótolni? – tette fel a kérdést a polgármester. Soha ilyen nehéz az önkormányzatoknak nem volt. Ezt már Nagy Oszkár, Parád polgármestere mondta, aki a nap végén találkozott az időközben népessé gyarapodott munkáspárti csapattal. Az elnöki csoporthoz ugyanis többen is csatlakoztak a szomszéd településekről, kíváncsiak voltak a Munkáspárt szavára.
  Öröm volt látni, hogy Tóth Lászlót ismerik a térségben. Az emberek az utcán szívesen beszélgettek a párt elnökével, kérdezgették a fiatalokat, köztük a Központi Bizottság több jelenlévő tagját is. Szívesen fogadták A Szabadságot is. Így kell tovább folytatnunk! – összegezték a résztvevők a nap eredményét.

Parádi rémálom

1710-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem állíttatta fel az első üveghutát, a mai üveggyár elődjét Parádóhután. A parádsasvári üveggyár a 20. századra nemzetközileg is ismertté és elismertté vált, 1960-tól termékei eljutottak az Egyesült Államokba és Kanadába is. A rendszerváltás után a hazai gyárak tipikus sorsa jutott ki neki is. Először Bajnai Gordon – jelenlegi gazdasági miniszter – cégcsoportja szerezte meg, s a Wallis szinte tökéletesen kizsigerelte a gyárat, eladott és vitt mindent, ami mozdítható volt. A milliárdos üzletember után MSZP-s politikusok, Suchmann Tamás egykori főprivatizátor – ma a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke – és Sós Tamás, a Heves Megyei Közgyűlés jelenlegi elnöke szálltak be a „játékba”. Számos tulajdonoscsere után állami cégek vették meg a gyárat, s így jutottak központi támogatásokhoz. Magának a gyárnak ebből persze semmi nem jutott. Végül esetükben is a Bajnai-féle forgatókönyv játszódott le. A totális kifosztás nyomán 2005-re a gyár végleg menthetetlenné vált.
  Az üveggyár egykor a település leglátogatottabb nevezetessége volt. Mára jól látszik: az idő nem állt meg felette. Bár megállt volna! A málladozó tető, a rendezetlen udvar, a betört üvegek elszomorító látványt nyújtanak, hirdetik a többszáz üveggyári dolgozó, a munkanélkülivé vált emberek nyomorát. Szép a falu elején álló felújított kastély: onnan azonban már egyetlen úr sem ad se munkát, se kenyeret.