Január 10-11-ig Brüsszelben a Görög Kommunista Párt segítségével az európai
kommunista ifjúsági szervezetek két szemináriumot tartottak a felsőoktatásról
"Erősítsük meg a harcot a nyilvános és ingyenes oktatásért, az üzleti stratégia
ellen" jelszó alatt.
Két szempontból értékelték a felsőoktatás helyzetét a különböző ifjúsági
szervezetek. Egyrészről az európai uniós politika befolyása az adott országban
és az adott kormány oktatáspolitikája, másrészről pedig a diákönkormányzatok és
a diákszervezetek harca az egyes országokban a tanulók jogaiért.
Az első témában nagyjából minden országban hasonló a helyzet. Az egyes országok
oktatáspolitikája teljes mértékben megegyezik. Európában szinte már mindenhol
bevezették a Bolognai Folyamatot az egyetemeken, ezzel teljesen lerontva az
oktatás színvonalát, mivel az egész folyamatnak csak az a célja, hogy minél
gyorsabban (3 év alatt) minél képzetlenebb diákokat termeljen ki, hogy minél
olcsóbb munkaerőhöz jussanak, minél hamarabb. A folyamat nem csak az uniós
államokat érinti, Oroszországban például 2003-ban vezették be. A tandíjjal
ugyanez a helyzet. Már minden európai országban fizetnie kell a diákoknak azért,
hogy tanulhassanak.
Egyedül Csehországban nem kell még fizetni, de ott is márt többször megpróbálták
bevezetni, amit eddig meg tudtak akadályozni, de úgy néz ki hogy idén végül ott
is elfogja fogadni a parlament. Nyugat-Európában ugyanúgy, mint keleten
horribilis összegekért lehet valaki egyetemista. Átszámolva, a keresethez
viszonyítva hasonlóak a viszonyok, mindenhol kb. a minimálbér duplája a tandíj
egy évre, vagy még több. Magyarországon is ez a helyzet.
Ennél már csak Szerbiában vannak rosszabb helyzetben a diákok, ahol a minimálbér
20000 forintnak felel meg, de a tandíj hasonló a magyar viszonyokhoz, azaz 150
ezer forint körül van.
Egyetértett minden szervezet abban, hogy a tandíj, amit ma bevezetnek vagy már
bevezettek egyes országokban nem a legnagyobb probléma. Hiszen ez már csak a
középosztályból származó fiatalokat fosztja meg a tanulás lehetőségétől, ezzel
teljesen átadva a kizárólagos tanulási lehetőséget a felső tízezernek. A fő
probléma az, hogy már a tandíj bevezetése előtt sem volt ingyenes az oktatás sem
Nyugaton, sem pedig Keleten a rendszerváltás óta.
Ahogy a Baloldali Front, úgy a cseh kommunisták és hivatkoztak a régi
rendszerre, ahol ténylegesen mindenki számára elérhető ingyenes oktatásról
beszélhettünk. De ez már sehol nem volt így, tíz éve sem.
A brüsszeli konferencia az EU székházában
A tankönyvek, jegyzetek ára, a kollégiumok (amit igen kevesen kapnak meg
egész Európában a fiatalok rászorultság alapján), a kifizethetetlen albérleti
díjak, az étkezés összegei már réges-régen elérhetetlenné tették a felsőoktatást
egész Európában a munkásosztály fiataljai a számára, és a tandíj bevezetése még
jobban leszűkíti a kört a továbbtanulásban osztályalapon.
Nem csak Magyarországon, hanem több országban is él az a probléma - főként a
nyugati országokban, ahol ez már teljesen végbement -, hogy a felsőoktatás
ellehetetlenítése mellett bezárják a szakiskolákat, ezzel teljesen
ellehetetlenítve a fiatalok számára a jövőt, és így hamarosan sok száz és ezer
fiatal munkanélküli fog kikerülni az általános gimnáziumokból szakma nélkül és
bármiféle továbbtanulási lehetőség nélkül.
Ugyanúgy, mint Magyarországon máshol is különböző diákhitelekkel kecsegtetik a
hallgatókat, amit később (a mi esetünkben 2 millió forint) vissza kell fizetniük
friss munkavállalóként vagy munkanélküliként, ezzel is elérve azt, hogy
függésben tartsák az új pályakezdőket, így jobban kizsákmányolhatóvá téve őket.
A diákönkormányzatok és a diákszervezetek kérdésében már nem volt ennyire
egybehangzó a helyzet. Míg Nyugaton a diákönkormányzatok és diákszervezetek
ténylegesen kiállnak a tanulókért és a kommunista szervezetekkel együttműködnek
például a tandíj kérdésében nagy tüntetéseken, addig ez Keletre nem igaz. Ahogy
Magyarországon, úgy más volt szocialista országokban is a diákönkormányzatokon
kívül nincs más szervezete az egyetemistáknak, s ezek, az önkormányzatok sem
állnak ki az érdekeikért.
A Bolognai Folyamatról hallgatnak, és teljes mértékben elfogadják azt, a tandíj
ellen ugyan felszólalnak és szerveznek kisebb megmozdulásokat, de ez inkább csak
a látszat, mert közben olyan javaslatokkal állnak az adott kormány elé, amik
abszolút nem szüntetik meg a tandíjat, inkább csak más módon szedi be a
diákoktól.
A konferencia lezárásaként egy zárónyilatkozatot fogadtak el a résztvevő
szervezetek, ahol kihangsúlyozták annak fontosságát, hogy a jövőben együtt kell
fellépnünk az EU és a kormányok lépései ellen, közös akciókat, megmozdulásokat
kell szervezni, hogy elérjük, hogy egész Európában ténylegesen ingyenes,
mindenki számára elérhető, magas színvonalú oktatás legyen.
