Királyi kegyet gyakorolt a múlt héten Gyurcsány Ferenc: jövőre minden száz év fölötti magyar állampolgár százezer forintot kap születésnapjára. Az MSZP ismét a nyugdíjasok szavazatára játszik, kihasználva a szocialista múlt iránti vonzalmukat, elesettségüket, ideáikat. Mindeközben végképp kifacsar belőlük mindent, forintban növeli, értékében csökkenti nyugdíjukat.
 

Harmincezer forint. Csak tavaly ennyit vett el egy átlagos nyugdíjastól a Gyurcsány-kormány. Ennyit jelentett az energiaár-emelés, az élelmiszerek művi drágítása, és a gyógyszerárak patika liberalizáció utáni emelkedése – mert az legyen világos, hogy a tömeg-aszpirin ára csökken, hiszen több helyen adhatják el, a komolyabbaké azonban infláció fölötti mértékben drágul. Mindeközben természetesen emelték a nyugdíjat, hiszen ez törvény, azonban azok vásárlóértéke a Horn-kormány óta először csökkent.

Gondolkozzunk: Horn és Gyurcsány alatt lehetett-lehet kevesebbet venni a nyugdíjért, azért, ami a gonosz Orbán Viktor idején többet ért. Szeretni kell ezért a Fidesz-vezért?
  Szeresse az, akinek jobb dolga nincsen!
  Azonban tény: ő nem a nyugdíjasokat sarcolta meg ismét. Igaz az is, hogy nem is adott többet, mint amit a törvény ígér. De azt megadta, miközben aligha kételkedett benne, hogy nyugdíjas elvétve fog csak rá szavazni.
  Miért szavaznak az MSZP-re? Azért, mert a fiatalságunkba nézünk mindig vissza, azért, mert Kádár alatt volt tisztesség és jog, becsület és megélhetés. Mindenkinek. Ez igaz. Az azonban hazugság, hogy ehhez bármilyen köze lenne az MSZP-nek. Ők ugyanis mindezt elárulták és eladták. ’89-ben is és most is. Minden nap.

Legutóbb, a múlt héten, az Idősek Világnapján Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök, miközben köztársaságról papol, királyt játszik: félszáz idős embernek ígér százezer forintot. Aztán 2010-től a 95 évesek is kapnak jubileumi ajándékot, 2011-től pedig az is, aki betöltötte a 90-et. Talán ha kétezren megélik, száz év fölött ma félszázan sincsenek. Ugyanolyan ez, mint amikor televíziós kamerák előtt adunk a kényszerűségből koldulónak egy százast, majd bezáratunk tíz-húsz hajléktalan-otthont.
  Mert miből fizetik Gyurcsány királyi kegyét? Kivel fizettetik meg? Nos, például a rokkantnyugdíjassal. Tavaly több mint 60 milliárd forintot  – uniós támogatást és nyugdíjalapba szánt adóforintot is – költöttek a „rokkantsági nyugdíj-rendszer reformjára”. A rehabilitációs járadékot, amely a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását segítette volna 3200 pályázóból mindössze 22 kapta meg. A többi pénz eltűnt. Gyurcsány mostani gesztusa, ha mindenki él majd három év múlva is, alig kerül másfél milliárdnál többe.
  Jó üzlet, ugye?
  Megszavazzák megint?

Gyakran elnézem hajlott korú honfitársainkat: mennyi küzdelmen, keserűségen, fáradtságon mentek keresztül életük folyamán. Tisztelem, becsülöm, szeretem őket. És  rettentően sajnálom. Mert egy élet munkájáért „köszönetül” a kormány folyamatosan hitegeti, elárulja, becsapja őket. Csak azért, mert ők még hisznek „az adott szó igazában”. Hisznek abban, hogy az MSZP az MSZMP utódja, s meglepődnek: ha miniszterelnökünk megígérte, nem lesz gáz-áremelés, miért mutat a számla egyre többet? Mégis elmennek ugyanerre a bandára szavazni, „mert a mi kutyánk kölyke”, gyűlölik a Fideszt, mert annak aztán végképp nincs köze a régi, szép időkhöz. És ilyenkor elmúlik a sajnálatom, néha még a családomban is a tehetetlen düh késztet „toporzékolásra”: nem veszitek észre?! Hiába nyugtat meg az ATV, hogy nincs itt semmi baj, a saját bőrötökön érzitek, hogy a kicsi megtakarított pénz már elfogyott, a piacon meg kell gondolni, mit veszünk, s ha elromlik valami, hát mástól kell rá kérni…
  A mai nyugdíjas élete küzdelmes volt, de a múlt rendszerben biztos volt a munka, a kiutalt lakás, a gyereknek az oktatás. A rendszerváltás után felnőtteknek meg kell küzdeniük a munkanélküliség rémével, évtizedekig fizetik az albérletet, mert a minimális hitelhez szükséges pénzük sincs, hogy otthont teremtsenek. Felnőtt fejjel tanulni már csak munka mellett, saját zsebből lehet. Ha futja a hitel, az adó, a rezsi mellett. Vagy ha elenged a munkáltató…
  Régen a tehetségeseket támogatta az állam, a Párt, az a párt, melynek az MSZP csak örököse, a szó anyagi értelmében. Az a gyomorforgató örökös, aki marakodik a jusson. A Munkáspárt nem marakodott: egyenes derékkal azt mondta: az elv, az emberek érdeke nem eladó! A Párt szegény. Szegény, mint az ország, a nyugdíjasok, a dolgozók. De nem hazudik, és már csak ezért is csak rá szabad szavazni. Hazugság, hogy csak két alternatíva van. A Munkáspárt él, dolgozik az emberekért, de többet csak akkor tud tenni, ha támogatjuk: előfizetéssel, tagdíjjal, munkával. Mi, kommunisták vagyunk a valós alternatíva.

CSEH KATALIN

Szocialista óriásplakát. Ön hord 117 ezer forintos bakancsot? Önnek van pénze Ausztriába, az Alpokba járni túrázni? Ön elhiszi, hogy ez a mindennapos valósága egy magyar nyugdíjasnak? Ön elhiszi, hogy ez lesz, ha újra a Magyar Szocialista Pártra szavaz? Ön mikor evett utoljára húst? Úgy igazán, úgy annyit, ami jólesik? Ön miért akar még mindig hinni nekik?