LEGYEN VÉGRE IGAZSÁGOS
REND A VILÁGBAN

BESZÉLGETÉS PÁLINKÁS FERENCCEL, PÉCS 2-ES VÁLASZTÓKERÜLETÉNEK KB-MEGBÍZOTTJÁVAL

 A rendszerváltás környékén született és felnőtt fiataloknak egyetlen normális év sem adatott meg. Mit lehet akkor azon csodálkozni, hogy csak üres dolgokon jár az esze: Pálinkás Ferenc szerint ezen lehet és kell is változtatni. Mindig és mindenhol van munka.

– Mi hozott a pártba és mi tart itt?

– Lényegében egyszerű: a felismerés, hogy itt a helyem. Ez vezérel, és ez táplálja bennem a lángot, amely míg ég bennem, senki nem tántoríthat el céljaimtól. Sok mindent olvastam. Kezdetben baloldali szerzőket, aztán jobboldaliakat. Jó volt érezni, azt mondja a Munkáspárt is, amit én magamtól gondoltam, és nem vagyok egyedül gondolataimmal. Mivel katolikus középiskolába jártam, csak érettségi után jöhetett szóba a párthoz való közeledésem. Meg is találtam az Interneten a mozgalmat. A munkáspártiakkal való beszélgetésünk után már azon kaptam magam, hogy ifj. Hitre Jánossal létrehoztuk a megyei Baloldali Frontot. Nem sokkal ezt követően beléptem Pécsett a Munkáspártba.

– Mit szól a családod a pártmunkához?

– Kényes téma! Édesapám félt, óv, édesanyám elfogadta. Mindketten tisztában van­nak vele, hogy rosszat nem teszek, és hogy volt már nagy felelősség a vállamon, mikor mentős voltam. Bíznak bennem, bár a család sosem politizált igazán. Öcsém viszont hatásomra a Front tagja lett, nagybátyám pedig kilépett Baján az MSZP-ből. Remélhetőleg ezentúl minket erősít. A jelek kedvezőek: máris sokat segít a párttal kapcsolatos munkánkban. Így agitálok én otthon.

– Mi a személyes tapasztalatod az elmúlt idők változásaival kapcsolatban?

– Elkeserítő, ami globálisan folyik. Sajnos ebben hazánk is kezd élre törni. Sok a gyűlölet. A másikat nemhogy megérteni, de meghallgatni sem akarjuk, csak eltiporni. Ez a „demokrácia”? A kapitalizmus? Kell a fenének! A rendszerváltás környékén született és felnőtt fiataloknak egyetlen normális év sem adatott meg. Ne is csodálkozzunk azon, hogy ezen nemzedék nagy részének csak üres dolgokon jár az esze, és káros dolgokat próbálnak ki. Őket is tanították, nevelték valakik, sajnos sok rossz példát mutatva nekik, vagy idejük sem volt figyelni szellemi fejlődésükre. Persze fizesse mindenki a saját tanulmányait, ne más fizesse ki, de akkor én sem fogom más segélyét, utazását kifizetni súlyos adóforintokban. Liberalizmus! Még jó, hogy néha gondolkodunk – népszavazások idején. Kötelesek vagyunk szolidárisnak lenni embertársainkhoz, különben mi sem várhatjuk el ugyanezt.
  A kapitalista rendszer önmagát emészti fel a világban, de addig hihetetlen rombolást eredményez. Az a kérdés, hogy az emberek kinyitják-e végre a szemüket, vagy annyira elfajulnak a dolgok, hogy totális anarchia lesz. Szerintem az a feladatunk, hogy felnyissuk az alvó szemeket. Mi, frontosok, az ifjúság körében végezzük ébresztő-felvilágosító munkánkat.

– Van vörös inged?

– Persze! Még párttag sem voltam, amikor már volt! Sőt, a Trabantomon is ott volt Che Guevara arcképe. És nem divatból – meggyőződésből! Szeretem a vörös inget „civilruhának” is. Jó lenne, ha mindenki viselné a mozgalomban! Jó érzés a testünkön is viselni dinamizmust, forradalmiságot sugárzó színünket.

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

– Az első: legyen végre igazságos rend a világban, és mindenkit érdemei alapján becsüljenek meg. A második: a családom tisztességesen boldoguljon az élet minden színterén. A harmadik: mások is találkozhassanak az aranyhallal.

– Mit olvastál mostanában? Moziban, színházban mit néztél?

– Mivel a mentőtiszti szak nem egy „diplomagyár”, vagyis kivételesen jó helyre megy az adófizetők pénze, szabadidőmben is zömmel szakkönyveket olvasok. A Szabadságra mindig jut időm. Az internetes fórumokat gyakran látogatom, és főleg a hírekre koncentrálok. A mozi drága. Utoljára kari napok után derültem a Megy a gőzösön. Ha színházi komédiát akarok látni, csak belenézek a parlamenti közvetítésbe, vagy részt veszek egy-egy kollégiumi összejövetelen...

– Mik a legfontosabb értékek az életedben?

– A szeretteim, a céljaim, az emberek
– amiért és akikért érdemes élni és harcolni.