Tizenöt éve született a mai orosz demokrácia, akkor, amikor 1993. október 4-én Borisz Jelcin elnök harckocsikkal lövette szét a parlament épületét, majd kommandósokkal mészároltatta le a védők jórészét. Mindezt a demokratikus Nyugat jóváhagyásával, sőt, támogatásával.

Mi történt? Jelcin felhatalmazást kért a parlamenttől, hogy rendeletekkel kormányozva vigye keresztül reformjait. Az orosz országgyűlés nem volt kommunista többségű, ott voltak Jelcin korábbi szövetségesei is, akik legfeljebb a privatizáció ütemén változtattak volna. Jelcin és kormánya viszont azonnal kapitalizmust akart. A parlament megszavazta az elnök elleni bizalmatlansági indítványt, alkotmányos úton távolította volna el Jelcint, aki azonban a fegyverekhez nyúlt. A harcokban hivatalosan is több százan haltak meg, az igazi szám azonban megközelítheti az ezret is. Ezt követően Jelcinék zöld jelzést adtak az ország szétrablásához.
  Az orosz kommunisták több ezres felvonulással és gyűléssel emlékeztek meg az évfordulóról. Miért tették? Tizenöt éve nem forradalom volt, azonban sok ezren azért mentek ki a parlament védelmében, mert úgy gondolták, hogy a kapitalizmust még meg lehet állítani. Nem a „reformok” ütemezésén, a gazdasági és politikai posztok elosztásán vitatkoztak, a szovjet hatalmat akarták megvédeni. Azt, ami még akkor, a Szovjetunió ’91-es szétverése után még maradt belőle.
  Azonban nem csak ezért mentek ki vörös zászlókkal Moszkvában. Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja parlamenti párt, ám tisztában vannak azzal, hogy bár kényelmesek a kapitalista demokrácia által biztosított képviselői fotelok, lehet és kell beszélni a szószékekről. Az embereket azonban elsősorban ott lehet megszólítani, ahol ők is vannak. A tereken, utcákon. Az orosz kommunisták látványos felvonulása nem csak a múltnak, hanem elsősorban a jövőnek szólt.
  Érdemes megtanulni tőlük: nincs olyan alakalom, amikor ne lenne ok arra, hogy hallattassuk a hangunkat. Bátorság, szervezettség, fegyelmezettség a munkában. A felvonuláson a moszkvai kerületek pártvezetői előre megmondták, hogyan és hányan érkeznek tőlük, kik viszik a transzparenseket, kik a zászlókat. A fiatalok a gyűlés előtt az utcákat járták, röplapoztak, plakátokat ragasztottak. Nem mindenkinek sikerült teljesítenie a tervet, miszerint hozza el barátait, rokonait, ismerőseit, de minden párttag akit egészsége nem akadályozott ebben, ott volt. Nem volt kifogás a beütemezett nagytakarítás, telek, családi program. Ott voltak. Kommunisták.

A neoliberalizmus társadalomellenes következményeire, és a vele szembeni szociális alternatíva szükségességére hívja fel a figyelmet az a nyilatkozat, amelyet a Malmöben szeptember 17-21. között megtartott V. Európai Szociális Fórum (ESZF) mozgalmi közgyűléséről adtak ki. A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal által ismertetett nyilatkozat szerint az európai civil tanácskozás résztvevői a dolgozók megélhetését fenyegető legsúlyosabb fejlemények közé sorolták a nemzetközi pénzügyi válságot, az áremeléseket, a közszolgáltatások privatizálását.
  Európa-szerte azt tapasztalni, hogy beszűkítik a demokratikus szabadságjogokat, fokozzák az elnyomást, katonai intervenciókat hajtanak végre, támaszpontokat létesítenek. Mindezt egy olyan világban, amelyben tovább mélyül az egyenlőtlenség, és egyre szaporodnak a megélhetési gondok – tartalmazza a nyilatkozat.
  Az ESZF mozgalmai szerint a negatív folyamatokat békepolitikával, a népek jogainak tiszteletben tartásával, az igazságosságért, a demokráciáért és a környezet védelmében folytatott új politikával kell feltartóztatni.
  A NATO kelet-európai és kaukázusi terjeszkedése ellen közös akciónapot hirdettek meg 2009. április 4-re, az Észak-Atlanti Szervezet fennállásának 60. évfordulójára Strasbourgba és Kielbe. A klímaváltozás ellen Poznanban rendeznek akciónapot az idén december 6-án. Az olasz szociális mozgalom Szardínia szigetére szervez tüntetést a Nyolcak Csoportjának (G8) 2008. júliusi csúcstalálkozója ellen.
  A magyar civil társadalom kb. száz fővel képviseltette magát a malmöi ESZF-en. A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal körül együttműködő szervezetek 15 szemináriumon tartottak előadást a népek önrendelkezéséről és a nemzeti kisebbségi jogokról, megélhetésről és elszegényedésről, a civil kontrollról és a részvételi demokráciáról, alternatív gazdálkodási formákról, női esélyegyenlőségről és prostitúcióról, lakhatási jogról, környezetvédelemről, cyber-demokráciáról és egy új, kollektív európai biztonsági rendszerről, mely magában foglalja mind a NATO-államokat, mind a volt szovjet köztársaságokat.
  Az ESZF-en 10-15 ezren vettek részt. A fórum záróakkordjaként több ezer fő részvételével fegyelmezett, incidens nélkül lezajlott tüntetést tartottak a békéért, az emberi és a társadalmi jogokért.
  A VI. Európai Szociális Fórumnak Isztambul fog otthont adni 2010 szeptemberében.