|
|
Mi
a
bal
szemünkkel
nézünk
a
világra.
Így
sok
mindent
észreveszünk,
amit
csak
a
jobb
szemünkkel
nem
látnánk.
Másként
is
látjuk
a
világot,
mondjuk
úgy,
balszemmel.
Ezután
minden
számunkban
elmondjuk,
miként
is
látjuk
az
éppen
esedékes
eseményeket
a
saját
politikai
értékítéletünk
alapján,
balszemmel.
|
MSZP-DIVATBEMUTATÓ
Hol
vannak már
az MSZP
pulóveres
hétvégéi!
Ég
és
föld!
A múlt
szombaton
az MSZP
szép
nagy kongresszust
tartott.
Eleinte
arról
volt szó,
hogy megvitatják,
vajon miért
is vagyunk
szoaréban,
és
szeretjük-e
holnap is
Gyurcsányt.
Aztán
kiderült,
hogy ez
már
nem is kérdés.
Válság
van, ilyenkor
nem vitatkozni
kell, inkább
gyönyörködni
vezetőinkben.
Feri
most is
lenyűgözte
szolganépét.
Ki tudja
miért,
egy szál
ingben volt.
Hosszú
ujjúban,
ez most
trendi.
Felszólalt
István,
akin zakó
is volt,
sőt – ez
már
gyanús
–, nyakkendő
is. Majd
Ildikó,
jóval
térden
felülig
érő
tinis farmerszoknyában.
Imre, egy
eljövendő
NATO-főtitkárhoz
méltó
szürke
öltönnyel
és
szürke,
hosszú
orrú
cipővel.
Persze
Csaba is
felszólalt,
az EP-képviselő,
aki fekete
valamit
öltött
magára,
ami lightos
átmenet
az afrikai
hittérítő
és
a dél-amerikai
gerillák
viselete
között.
Na és
János,
nyakkendő
nélkül,
de szemüvegben.
Zakóban
indított,
de később
levette.
S persze,
felszólalt
a szociáldemokrácia
koronázatlan
pápája,
Iván
is. Öltönye
(nyakkendő
nélkül)
valószínűleg
soha nem
látott
jobb időket,
ilyenre
csinálták,
szocdemesre.
NEMZETI
CSÚCS
GYURCSÁNY
MÓDRA
A
válság
magasra
emeli még
a leggyengébb
politikust
is. Az emberek
háborognak,
határozott
lépéseket
sürgetnek.
Az ellenzék
nem tud
mit tenni,
mert nincs
hatalma.
Az utca
népének
lenne hatalma,
csak még
nem tudja,
hogy van
neki. Marad
tehát
a kormány.
Ezt
a trükköt
adta elő
Gyurcsány
az MSZP-kongresszuson.
Fiúk,
válság
van! Ezentúl
nemzeti
összefogás
kell. Az
ellenzéknek
ezentúl
kuss, mert
egyébként,
mint egységbontó,
nemzetromboló
népárulókat
kiátkozzuk,
felnégyeljük,
elégetjük
őket. Léptessük
be Orbán
Viktort
az MSZP-be!
Te,
Feri, az
a nyüves
Orbán
nem fog
belépni!
Súgta
valaki az
első sorból
nem túl
hangosan,
nehogy önálló
javaslatnak
tűnjön,
mert azt
Feri nem
csípi.
Akkor csináljunk
nemzeti
csúcsot,
ahova odahívunk
mindenkit,
aki a mi
hatalmunkra
törhet.
Persze,
azt mondjuk,
hogy közös
cselekvés
kell.
Na,
itt álljon
ki valaki
azzal a
hülyeséggel,
hogy előrehozott
választást
akar! Majd
kap a fejére!
Nem választás
kell ide,
hanem egy
erős ember,
aki vezeti
a nemzetet,
ja, meg
kitartás
is kell.
Győzelem,
elvtársak!
FAGYASSZUK
BE A BÉREKET!
„Szükségünk
van egy
ilyen nemzeti
csúcson
a munkásemberekre
is, az alkalmazottakra,
azokra,
akiknek
a béréről
szó
van.” Repkedtek
tovább
a miniszterelnök
gondolatai.
Valaha olvasta,
hogy a 30-40-es
években,
amikor csúnya
emberek
irányították
Németországot,
tökéletesen
működött
a Munkafront.
Tudod, az
olyan pártközeli
szervezet
volt, ahova
a melós
önként
és
dalolva
belépett,
hacsak nem
akart mindjárt
a frontra
menni. Te,
Mónika,
van még
egy pár
melós
a pártban?
Ha az Orbán
tudott munkástagozatot
csinálni,
akkor már
mi se bőgjünk
le!
„Egyezségre
van szükség
a munkáltatók
és
a munkavállalók
között”
– száguldott
tovább
a nemzet
megmentője.
Mindjárt
közölte
a megegyezés
alapját
is: félévre
fagyasszuk
be a béreket!
Mi ebben
a rossz?
Az én
béremet
is befagyasztjuk,
nem csak
a melósét.
Mit, hogy
a gyári
munkásnak
nincs bankbetétje,
nekem meg
van? Na
és,
magára
vessen,
élt
volna jobban
a piacgazdaság
lehetőségeivel,
végül
is volt
rá
húsz
éve!
MI
LESZ, HA
AZ UNOKÁJÁNAK
NEM
LESZ MIT
ENNIE?
 „A
Gyula megemelte
a nyugdíjunkat,
de az a
cigányképű
elvette.”
Két
nyugdíjas
osztotta
meg velem
fájdalmát
a múlt
vasárnap
a piacon,
két
nyugdíjas
katona.
Én
is katonacsaládban
nőttem fel,
azóta
nem hagynak
érzéketlenül
a katonák
gondjai.
Egy őrnagy
volt és
egy alezredes,
nehéz
időkben
szolgálták
a hazát
és
a dolgozó
népet.
Nem azt
érdemelték,
hogy a piacon
kelljen
pár
forinttal
kiegészíteniük
a nyugdíjukat.
Húsz
éve
vannak nyugdíjban,
bizony megkopott
már
a pénzük
is, a ruhájuk
is, de az
önbecsülésük
is. Hol
van már
az, már
régen
más
a miniszterelnök!
Győzködtem
őket. Ne
védje
az Orbánt,
azok tettek
mindent
tönkre!
– folytatta
az idős
őrnagy,
aki valaha
a honi légvédelemnél
szolgált.
Figyeljen
ide, Jani
bácsi,
maga műszaki
tiszt volt,
tud számolni!
– mondtam.
Számolja
már
össze,
hogy 2002
óta
hányszor
emelték
a kenyér,
a gyógyszer,
a gáz
árát.
Gyurcsány
üres
papírt
ad maguknak,
amikor emeli
a nyugdíjakat.
Fele annyit
sem ér,
mint régen!
Ha nem szavazok
a Gyurcsányra,
jön
az Orbán!
– mondta
ki saját,
és
sok hasonló
társának
végső
érvét
az öreg
katona.
Jani bácsi,
nézzen
már
egy kicsit
körül!
Tudom, magát
már
nem érdekli,
hogy mibe
kerül
a hús,
mert az
orvos megtiltotta,
hogy húst
egyen. De
mi lett
mindabból,
amit maga
szeretett?
Mi lett
a maga Néphadseregéből?
Mikor kellett
magának
Afganisztánba
menni a
szocializmusban?
És
ezt mind
a szocialisták
művelték!
Magának
nem Gyurcsány
és
Orbán
között
kell választani,
hanem a
Munkáspárt
és
az összes
többi
között.
De mondok
én
magának
még
valamit.
Ahhoz mit
fog szólni,
ha kedvenc
Gyurcsánya
befagyasztja
a béreket,
köztük
a maga fia
bérét
is, és
az unokájának
nem lesz
mit ennie?
THÜRMER
GYULA
|
