|
 MUNKÁSSORS
Eltagadnák,
ha
lehetne,
de
a
szocializmus
évszázados
folklórja
és
kultúrája
igen
is
létezik.
Következő
számainkban
évtizedes-évszázados
idézeteket
közlünk
kommentárral,
melyek
mindmáig
megállják
helyüket,
tükrözik
a
kapitalista
rendszerek
tulajdonságainak
változatlanságát
–
s
melyek
tapasztalataiból
mindannyian
tanulhatunk.
Jövendőmondó
rigmus
(A
Magyar
Nép
Naptára
1910,
Pokróczi
Ferenc)
5.
rész
|
|
Záróstrófák
–
bíztatók
Ne
csüggedjetek
el,
édes
testvéreim,
Nyomorban,
munkában
szenvedő
véreim.
Van
egy
varázsige,
azt
meg
kell
tanulni,
Hogyha
ezt
tudjátok,
akkor
el
fog
múlni
A
rajtatok
tipró,
ezeréves
átok,
A
jólét
hajnala
kivirul
reátok.
A
szegény
embernek
mindig
az
volt
baja,
Gyűlölte,
akinek
jobb
volt
a
gúnyája.
A
gazdagabb
pedig
lenézte
a
szegényt,
A
dolgozó
népnek
ez
okozta
vesztét.
Sose
fogott
össze,
de
egymást
cibálta,
Ez
az
úr-nemzetség
így
vett
erőt
rajta.
Kézt
kézbe
adjatok,
legyetek
testvérek!
Az
a
varázsige:
az
emberszeretet,
Szervezkedjetek
és
hatalommá
lesztek.
A
szervezkedés
a
munkás
erőssége:
Hatalom
és
jólét
árad
ki
belőle!
|
Ennek
a
szervezkedésnek
láttuk,
megvolt
az
eredménye:
a
szocializmus
éveiben
senki
nem
nyomorgott,
nem
éhezett,
mindenkinek
volt
fedél
a
feje
fölött,
étel
az
asztalán.
Ma
ez
megint
nem
mondható
el.
Az
emberek
munkanélküliek,
hontalanok,
fűtetlen
lakásokban
tengődnek.
Irigykedhetünk
a
gazdagokra,
csépelhetjük
a
szavakat,
hogy
mennyire
nehéz
ma
az
élet:
ha
nem
teszünk
ellene,
nem
is
lesz
jobb.
Sőt!
A
népnyúzók
ugyanúgy
hatalmon
vannak,
mint
akkor,
amikor
ezeket
a
sorokat
írták.
Csak
ma
nem
a
név
jogán,
hanem
a
„ki
a
leghazugabb”
játék
nyerteseiként.
Fel
kell
ismernünk:
össze
kell
fogni,
szervezetten
fel
kell
lépni
a
hatalmaskodók
ellen!
Vagy
megvárjuk,
amíg
a
tízes
évek
ínségét
szenvedjük?!
Nem!
Közösen,
már
ma,
cselekedni
kell!
(vége)
|
