Ahogyan a tarka magyarról, a nemzeti csúcsról is valami irreleváns jutott eszembe. Se nem szarvasmarha, se nem reklámszöveg. Nagy, méltóságteljes, protokoll-jelmezbe öltöztetett bandaháború ez az egész.

A húsz éve hatalmon lévők összeültek, hogy számunkra megmutassák, mily’ nagyon szívükön viselik a nemzet sorsát. Egymás felé pedig jól értelmezhető üzeneteket küldöztek: én tudom, hogy te mit loptál, te is tudod, hogy én mit loptam: innentől kevésből lehet „risztelni”, de bizony abból muszáj. Mert ha még ennél is nyilvánvalóbban kiteregetjük egymás szennyesét, nem csak az derül ki, hogy kétszázmilliárdokkal lazán lehet zsonglőrködni – mivel azt nem a proli zsebébe szántuk –, de az is, hogy kórházeladással, iskolabezárással egy fillért sem takarítottunk meg. Sőt! Nekik, csinosba öltözött hölgyeknek-uraknak a nemzeti csúcs épp azért nem csúcs, mert a befolyt összegekből ellopott pénzekből bizony van milyen befektetésükért aggódni. Az átlagembernek nincs ilyen aggodalma, hiszen, mint eddig is: „csak” a holnapért kell küzdenie. Reménykedhetünk benne, hogy valami okosat tényleg kitalálnak, nem lesznek tömeges elbocsátások, elárverezett lakások. De hogyan kényszerítik ezt rá a multinacionális munkaadóra, a külföldi bankra? Kíváncsian várom. A Nemzeti Csúcson nem a dolgozó emberekért ültek össze. Vitatkoztak a koncon, az emberek létén és bizonytalanságán. Mi meg, szegény „pórok” ülünk a világ végén, lelógatjuk a lábunkat a semmibe: valahogy lesz holnap is. Mégis, sokan hinni akarnak a gyurcsányi könnyekben. MSZP-szavazó, emlékszel, tegnap mennyibe került az élelem, a fűtés, a világítás? Látod, hogy ma mit fizetsz? És holnap miből futja rá?

CSEH KATALIN

Rókagombás sertésérmék, füstöltlazac-saláta és libamáj közül is választhattak sok minden más mellett a Magyar Szocialista Párt legutóbbi „válság-kongresszusának” küldöttei. A pártvezetés alighanem úgy gondolta, hogy ha már az országban válság van, legalább a küldöttek lakjanak jól, dőzsöljenek, addig sincs duma. Egy pár virslivel és barna kenyérrel mégsem lehet betömni ilyen nehéz helyzetben az ország jövőjéről tanácskozók száját. Mindez persze nem újdonság az MSZP-nél, vezetői korábban is tudtak mulatni: 2003-ban Medgyessy Péterék egy budai étteremből hozattak a zalai Söjtörre uzsonnát 735 ezer forintért. De vehetett példát Gyurcsány Ferenc a világ nagyjairól is, európai kebelbarátja, Nicolas Sarkozy francia elnök mesélhetett neki arról, hogy tavasszal egy szegénységről és éhezésről szóló konferencián 24 különböző ételt fogyasztottak nyolc fogásban a hét legfejlettebb ipari állam és Oroszország vezetői. A menüt ötfajta különleges borral és pezsgővel öblíthették le. Alig néhány órával a lakoma előtt jóval szerényebb, „mindössze” hatfogásos munkaebéden vettek részt a vezetők: az étellistán tengeri rák, csirkejava és szarvasgomba is szerepelt – ez utóbbiról tudvalevő, hogy a világ egyik legdrágább étele. Találgathatunk, hogy mi volta hétvégi pesti Nemzeti Csúcs résztvevőinek ebéd- és vacsoraasztalán.