|
BECSÜLETET, TISZTESSÉGET
ÉS
FELELŐSÉGET
TANULTAM
|
BESZÉLGETÉS
DR.
VÁLI
ZOLTÁNNAL,
A
MUNKÁSPÁRT
TISZAÚJVÁROSI
TÉRSÉGI
KB-KÉPVISELŐJÉVEL
|
|
Dr.
Váli
Zoltán
1954-ben
született,
Sopronban
élt
húsz
esztendős
koráig.
Dolgozott
az
építőiparban,
majd
katona
volt
a
Határőrségnél.
Toborzás
útján
került
a
Rendőrséghez.
Miskolcon
kezdte
munkáját
járőrként.
Jogi
szakvizsgával
rendelkezik.
2004-ben
korkedvezménnyel
vonult
nyugdíjba.
A
Központi
Bizottság
legutóbbi
ülésén
választotta
tagjává.
|
–
Hogyan kerültél
a mozgalomba?
–
Először
is a Határőrségnél
becsületet,
tisztességet
és
felelősséget
tanultam.
Rám
bíztak
egy határszakaszt
egy oldalnyi
lőszerrel.
Nem mintha
tartani
kellett
volna valamitől,
de ez mégis
nagy felelősséggel
járt.
A munkásember
életét
kipróbáltam
az építőiparban.
Munkásszállókon
is laktam
Győrben,
Miskolcon.
Aki lakott
ilyen helyen,
pontosan
tudja, milyen
sivár
élet
ez. Ma már
teljesen
kilátástalan
is. A Munkáspárttal
már
korábban,
rendőrként
is szimpatizáltam,
de köztudott,
hogy nem
lehettem
tag. Thürmer
Gyula látogatásait
többször
is biztosítottam
Tiszaújvárosban.
Akkor érkezett
a cinkos
kacsintás:
„Gyere közénk!”
– hát
így
történt.
–
Nyugdíjba
vonultál...
–
Egy reggel,
borotválkozás
közben
már
nem tudtam
szembe nézni
magammal
a tükörben.
Polgármesterekkel,
emberekkel
kellett
kapcsolatot
tartanom.
Számon
kérték
rajtam a
politikusok
állításait,
vagyis,
hogy minden
„rendben
van” a rendőrségen.
Van rendőr,
van pénz,
van benzin,
miért
nem látják
őket?
Aki
bent dolgozott,
a cégen
belül,
tudta, nem
egészen
így
van. Illett
kifele hazudni.
Na, ekkor
sokalltam
be. Belepirultam
az egészbe,
s beadtam
nyugdíjazási
kérelmem.
Én
már
nem hazudok
senkinek!
–
Ha találkoznál
az aranyhallal,
mi lenne
a három
kívánságod?
–
Lottózom.
Ha nyernék,
szétosztanám
az egészet.
Többe
kerülne
a menekülés,
mint a nyugodt
pihenés.
Meg mit
is kezdenék
vele? Megvan
mindenem,
ami kell.
Másnak
meg tudnék
segíteni.
–
Miket olvasol?
Filmeket
nézel?
–
Valamikor
sok könyvet
vásároltam.
Kedvenceim:
Jókai
regényei,
amin felnőttem,
Fekete István,
Jack London,
Arany János
balladái
és
Villon.
Némelyik
írásukat
kívülről
tudom. Persze
még
sorolhatnám...
Gyerekkoromtól
könyvtári
tag vagyok,
olvasnivalóban
nem szenvedek
hiányt.
Előfordul,
hogy egyszerre
több
könyvet
olvasok.
Attól
is függ,
merre nézek
a lakásban.
Újságot
már
rég
nem járatok,
a netről
tájékozódom.
A
híreket
több
helyen is
megnézem.
Próbálok
egyenleget
vonni, és
a sorok
között
megtalálni
az igazság
szikráit.
Rájöttem,
hogy mindenkit
meg kell
hallgatni,
és
mindent
el kell
olvasni.
Az igazság
többeknek
többféle
is lehet.
Filmeket
már
nem nézek.
Minek? Ki
lehet találni
a végét.
Túl
vagyok már
ezen, legalábbis
én.
Nem szeretem
az erőszakos,
brutális
filmeket,
esetenként
még
vígjátékba
öltöztetve
sem.
A
Spektrum
az egyik
kedvenc
csatornám,
meg a hasonlók.
Kikapcsolódásként
tudományos-
és
természetfilmeket
nézek.
–
Mivel töltöd
a szabadidőd?
–
Most már
leginkább
pártmunkával.
|
A
mi
virágunk:
Ibolya
A
mi
virágunk
Ibolya,
aki
most
hirtelen
előállt
a
Nemzeti
Csúcson
sok-sok
ötlettel.
Az
első
javaslata
(a
sok
butaság
közül),
amin
megbotránkoztam,
és
végtelenül
visszatetsző
volt:
a
nyugdíj
és
a
bérek
befagyasztása.
Neki
nincsenek
nyugdíjas
szülei,
ismerősei,
barátai,
akiket
ez
érinthet?
Hiszen
könnyű
a
szegény,
a
nyugdíjas,
a
minimálbérből
élő
nyomon
követhető
pénzéből
még
többet
elvenni.
Egyszerű
a
kérdés:
miért
nem
a
gazdagokat
adóztatják
meg?
Mi
van
a
luxusadóval?
Talán
azt
túl
bonyolult
megtalálni?
Vagy
túl
közeliek
a
barátságok,
amikhez
az
ő
köreiben
nem
illik
nyúlni?
Menjünk
tovább.
Javasolja,
minden
képviselő
juttatása
felét
fektesse
állampapírba.
Ez
jó!
Gondolom,
Dávid
Ibolya
tudja,
hogy
egy
képviselő
mennyi
pénzt
húz
le
az
adózóktól,
különféle
címeken.
Csókolom,
Kedves
Dávid
Ibolya!
Én
is
megtenném,
hogy
befektessek,
mint
mezei
szavazó,
meg
állampolgár,
de
az
is
gondot
okoz,
miből
fizessem
ki
néha
a
gáz-
és
az
áramszámlámat!
Egyre
jobban
érdekel,
ha
az
állampolgárnak
nem
jut
megélhetésre
sem,
miből
tud
befektetni
egy
képviselő?
Csak
nem
a
rajtunk
termelt
„hasznon”?
Sorolta
még
tovább,
kit,
hol
kellene
megsanyargatni.
Egy
dolgot
nem
említett:
a
képviselők
költségtérítését,
az
olcsóbb
parlamentet.
És
ez
fáj!
Nekem,
mint
szavazónak,
és
mint
adózónak.
Nem
nekik
kellene
talán
példát
mutatni?
Neki
lett
volna
lehetősége
törvénymódosítást
benyújtani,
hisz’
igazságügyi
miniszter
volt.
Nem
tette,
sőt,
ahogy
anyósom
mondja:
elvolt,
mint
a
befőtt…
Az
a
tizenegy-néhány
milliós
összeg,
az
bosszant,
amit
számla
nélkül,
bocsánat
–
pofátlanul
-
bemondás
alapján
vehetnek
fel
a
képviselők.
Gondolom,
ez
tabu,
mert
„egy
vérből
vagyunk”,
ahogy
ír
erről
Kipling
A
dzsungel
könyvében.
Eddig
valamennyire
elfogadtam
a
mi
virágunkat,
néha
hallgattam
is
rá.
Most
már
nem
szeretem,
nem
is
szagolom.
A
kertembe
se
ültetek
több
ibolyát!
VÁLI
ZOLTÁN
|
|
