VÉGTELENÜL UTÁLOM EZT A KORMÁNYT

BESZÉLGETÉS NAGY SÁNDORRAL, SZOB VÁLASZTÓKÖRZETÉNEK KB-MEGBÍZOTTJÁVAL

 Ameddig az agymosásnak nem vetünk véget, csak a felső néhány ezernek lesz jó, a kisembernek soha – mondja Nagy Sándor. A Munkáspárt szobi KB-megbízottja nem kertel: „Én ezt a kormányt végtelenül utálom, mert jellemtelen, megvehető gazemberek gyülekezete”.

 – Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Egészen korán elkötelezetté váltam a baloldali eszmék mellett. 1959-ben felvettek a KISZ-be, 1964-ben a pártba. Soha nem voltam más párt tagja. Számomra teljesen egyértelmű és természetes, hogy itt vagyok. Ma az embereket úgy nevelik, hogy csak a pénzt imádják. Tudom, hogy ameddig ennek az agymosásnak nem vetünk véget, csak a felső néhány ezernek lesz jó, a kisembernek soha. Boldogtalanná teszik, megbetegítik a népet. Soha nem tagadtam le, hogy az MSZMP tagja, vagy, hogy KISZ-titkár voltam. Büszke vagyok rá, de azokat megvetem, akik ugyanezt tették, és ma eltitkolják. Arra figyelnek, hogy kényelmesen üldögélhessenek bársonyszékeikben. Eladják a magyar emberek javait, földönfutóvá tesznek minket. Tönkreteszik a magyar vállalkozókat és a magyar vidéket. Azért is vagyok ebben a pártban, hogy értük szót emeljek, hogy mentsem a gyerekeink jövőjét.

– Mit érzel legfőbb változásnak a rendszerváltás óta?

– A Kádár-rendszer és a mai állapotok között ég és föld a különbség. Ma magukba gubóznak az emberek. Akkor együtt szórakoztunk, KISZ-táborba jártunk, jó volt a közérzetünk, nem féltünk a holnaptól. Manapság gyakran a szomszédok sem beszélnek egymással. Utálják egymást az emberek, ezért ez a rendszer és ez a szörnyű kormány a felelős! Én ezt a kormányt végtelenül utálom, mert jellemtelen, megvehető gazemberek gyülekezete.
  Különbek vagyunk az állatoknál, annyiban mindenképpen, hogy van véleményünk a társadalmi folyamatokról, és ezeket ki is mondjuk. Most mindenkinek meg kell tenni ezt a lépést. A helyzet megköveteli, hogy emelt fővel farkasszemet nézzünk a megnyomorítóinkkal.

– A családod büszke rád...

– A feleségem nem párttag, viszont biztosítja számomra a körülményeket a nyugodt munkához. Mindenben támogatnak. Ha nem vagyok otthon, a feleségem jegyzi az üzeneteket. Sokat segít nekem.

–  Sportvezetőként hogyan látod a magyar viszonyokat?

– Ma a sport nem játék, hanem sok pénz. Visszagondolok arra az időre, mikor a magyar sport uralta a világot. Mára a multik még a lelkét is elvették! A testedzés ma már nulla. Pesten volt harminc futballpálya, ma van öt. Kisebb csapatokra gondolok, nem az MTK-ra vagy a Fradira. Sajnos a sport elveszítette szépségét. Ameddig nem lesznek gyökeres változások, ez így marad! Pedig a változás szükséges lenne, nem kizárólag azért, mert több aranynak örülhetnénk az olimpiai játékokon, hanem azért, hogy egészségesebb legyen a népünk. A feleségem mindig annak örül, ha pártmunkát végzek, és nem a sporttal foglalkozom. A foci egy feneketlen, sötét kút, ahova mindig beledobsz valami kincset, de nem kapod vissza. Nagy baj, hogy így van!

– Van vörös inged?

– Nem kellene megkérdezni! Minden kommunistának kötelező viselni. Világos, mint a nap. Nekem van! Csak vörös! Soha más színű. Se kék, se zöld, se narancs, nem is beszélve a rózsaszínről.

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

– Elsőként azt kérném, hogy a magyar emberek legyenek egészségesek, másodszor, hogy tiszteljék egymást, harmadszor, hogy a pártunk bekerüljön a parlamentbe. Ebben minden benne van.

– Miket olvastál mostanában? Filmeket nézel?

– Elég kevés időm van a pártmunka és a foci mellett, de rendszeresen olvasok. A Szabadságot mindig, a Népszabadságot is, mert munkában fontos a tájékozottság. A szépirodalom és a sportújságok természetes velejárói az életemnek. Sportműsorokat, híradókat rendszeresen nézek. Ritkán nézek akciófilmet, talán csak amikor nagyon fáradt vagyok. Ez számomra a szórakozás.

– Mi a legfontosabb érték az életedben?

– A szeretet és a tisztelet. Számomra nagyon fontosak az emberi kapcsolatok. Mindig közösségi ember voltam, ma is nyüzsgésben élek. Az emberi élet csak így lehet teljes és értelmes.