Cikkek
 

INTERJÚ

SZABADSÁG! EGYENLŐSÉG! TESTVÉRISÉG!

BESZÉLGETÉS BELOVITZ KÁROLLYAL,
GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYEI KB-KÉPVISELŐVEL



Belovitz Károly

A 2006. év önkormányzati választásán az 1500 fős Dunasziget községben, csupa „független” jelölt mellett egyedül Belovitz Károly után állt ott párt neve: Magyar Kommunista Munkáspárt. A legtöbb szavazatot kapta, a ténylegesen szavazók 67 százaléka választotta a testületbe. A képviselők ellenszavazat és tartózkodás nélkül tették alpolgármesterré.
  Belovitz Károly erdész, az önkormányzati és pártmunkáján kívül polgárőr, polgári természetőr, a Szigetközi Természetvédelmi Egyesület tagja. Meggyőződéssel állítja: „Bármely civil szerveződésben is van az ember, hasznos az, mert kommunista szemmel láthat, láttathat, jobbíthat.”

 

 Belovitz Károly vallja: a közjót csak a néphatalom tudja szolgálni. Tudja, ingyen nem adnak semmit. Munka és áldozatos küzdelem nélkül mi sem érhetünk el eredményeket, hiába lobog más földrészeken győzelmesen a munkásmozgalom vörös zászlaja.

 – Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Beleszülettem. Kora ifjúságomtól kommunistának és materialistának tartottam magam, mert példaképeim, a szüleim is azok voltak. Apám a Magyar-Szovjet Baráti Társaság titkára, majd a Hazafias Népfront Győr városi titkára volt. A gimnáziumban KISZ-propagandistának választottak, a sorkatonaságnál üteg-propagandistának. Amikor tartalékos hadnagy voltam a Megyei Hadkiegészítő Parancsnokságon, volt karhatalmista felettesem eligazítása szerint „az a selejt, aki semerre se lejt”. Én mindig balra lejtettem. A Kádár-korszak szocializmusa számomra természetes volt, de nem lettem párttag. Amikor feletteseim azt mondták, hogy lépjek be a pártba, mert akkor könnyebben előbbre jutok, kifejezett ellenérzést váltott ki belőlem e személyek iránt. A rendszerváltás utáni választásokon első fordulókban mindig a Munkáspártra szavaztam, második fordulókban a szocialistákra. 2003 körül aztán nagyon megutáltam a Népszabadságot, leginkább a francia TV híradásaiból informálódtam. A kertben dolgoztam apámmal, mikor meghallottam a rádióban, hogy a Munkáspárt neve ezentúl Magyar Kommunista Munkáspárt lesz. Apám 1945-ben lett párttag, én 2005-ben. Büszke vagyok rá, hogy a kommunista párt tagja vagyok, s ezáltal a nemzetközi kommunista mozgalomnak is részese lehetek.

– Mi a véleményed az elmúlt idők változásairól?

– Az elmúlt idők az osztály nélküli ősközösségi állapotoktól a forradalmak és ellenforradalmak folyamatát jelentik napjainkig. A mindinkább skanzenné váló Európa középső és keleti felén a rendszerváltás ellenforradalmát követően visszaestünk a kapitalizmus állapotába, de Ázsiában, mely a világ súlypontja, és Latin-Amerikában is, sok örömteli esemény zajlik, mely a szocialista világrend fele mutat.
  Nekünk most a legelemibb szociális biztonságért kell küzdenünk, mert itt tombol a neoliberalizmus, amelyet könnyen felválthat a tőkésosztály nyílt diktatúrája. A pénzügyi és gazdasági világválsággal a kapitalizmus újra kimutatta a foga fehérjét. Ne legyenek illúzióink! Példaként emlékezzünk arra, hogy mikor már eldőlt a második világháború kimenetele, itt még a nyilas terror tömegével szedte áldozatait. Ingyen nem adnak semmit! Munka és áldozatos küzdelem nélkül mi sem érhetünk el eredményeket, hiába lobog más földrészeken győzelmesen a munkásmozgalom vörös zászlaja.

– Miket olvastál mostanában?

– Nagyon szeretek könyveket olvasni, de kevés idő jut rá. A legutóbbi KB-ülést követően egy karmelita szerzetessel politizáltunk a vonaton, nem volt túl nagy bizalma a kommunisták iránt. Azt mondtam neki: maga egy kolduló rend tagja, nem teheti meg, hogy nem fogad el tőlem ezer forint adományt. Elfogadta, és küldött nekem egy 600 oldalas művet: Az egyház társadalmi tanítása címűt. Roppant érdekes olvasmány! Általánosságban megállapítható, hogy az 1891-ben XII. Leó pápa által kiadott „Rerum novarum” enciklika, a forradalmi radikalizálódástól kívánja távol tartani az öntudatra ébredő kizsákmányoltakat. Igaz, fejlődik a tanítás, a II. Vatikáni Zsinat 1965-ben kimondja a következőket: „Aki pedig végső szükséget szenved, annak joga van mások javából megszerezni magának a szükségeseket”. Kiderül, hogy a magántulajdon szentsége az egyház dokumentumaiban sehol nem szerepel, ez a liberálisok hazugsága. Ugyanakkor a magántulajdonnak a köz hasznára való működtetését kötelességként említi.

– Erdészként milyennek látod a világot?

– Pusztul a föld élővilága, pusztul hazánk élővilága, fajok tűnnek el, egyre nagyobb a környezetszennyezés, felborulni látszik a világ élőlényeinek egyensúlyi állapota. A reklámok vezérelte, tv-függő emberek nem ismerik, nem kímélik a környezetet. A kapitalizmus, a profit hajszolása közben képtelen magát a közjó érdekében korlátozni. Így válik a környezet pusztulásának okává és végrehajtójává.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Az nincs. Csak jó vagy rossz kedvvel végzett ténykedéseim vannak. Mások szolgálatában telik a pénzkereső munkán kívüli ténykedésem is. Választópolgárok, elvtársak, barátok, lányom, fiam, unokáim foglalnak le. Szeretek olvasni, zenét hallgatni, érdekelnek a nyelvek, a keleti kultúrák, növények, erdők.

– Politikai célok?

– Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! Ahogyan mi, kommunisták gondoljuk. A közjót csak a néphatalom tudja szolgálni. A választási programunkból kettőt adtam a kopogtatócéduláját átadó barátomnak, és elmondtam neki, hogy az egyiket hétköznapra kapja, a másikat ünnepnapra. Úgy olvassa őket, hogyha kifogja az aranyhalat, akkor a benne foglaltakat kérje. Ha nem jönne az aranyhal, akkor harcoljuk ki magunknak követeléseinket, kéréseinket.