SZABADSÁG! EGYENLŐSÉG!
TESTVÉRISÉG!
BESZÉLGETÉS
BELOVITZ
KÁROLLYAL, GYŐR-MOSON-SOPRON
MEGYEI
KB-KÉPVISELŐVEL
|
Belovitz
Károly
A
2006.
év
önkormányzati
választásán
az
1500
fős
Dunasziget
községben,
csupa
„független”
jelölt
mellett
egyedül
Belovitz
Károly
után
állt
ott
párt
neve:
Magyar
Kommunista
Munkáspárt.
A
legtöbb
szavazatot
kapta,
a
ténylegesen
szavazók
67
százaléka
választotta
a
testületbe.
A
képviselők
ellenszavazat
és
tartózkodás
nélkül
tették
alpolgármesterré.
Belovitz
Károly
erdész,
az
önkormányzati
és
pártmunkáján
kívül
polgárőr,
polgári
természetőr,
a
Szigetközi
Természetvédelmi
Egyesület
tagja.
Meggyőződéssel
állítja:
„Bármely
civil
szerveződésben
is
van
az
ember,
hasznos
az,
mert
kommunista
szemmel
láthat,
láttathat,
jobbíthat.”
|
Belovitz
Károly
vallja:
a közjót
csak a néphatalom
tudja szolgálni.
Tudja, ingyen
nem adnak
semmit.
Munka és
áldozatos
küzdelem
nélkül
mi sem érhetünk
el eredményeket,
hiába
lobog más
földrészeken
győzelmesen
a munkásmozgalom
vörös
zászlaja.
–
Hogyan kerültél
a mozgalomba?
–
Beleszülettem.
Kora ifjúságomtól
kommunistának
és
materialistának
tartottam
magam, mert
példaképeim,
a szüleim
is azok
voltak.
Apám
a Magyar-Szovjet
Baráti
Társaság
titkára,
majd a Hazafias
Népfront
Győr városi
titkára
volt. A
gimnáziumban
KISZ-propagandistának
választottak,
a sorkatonaságnál
üteg-propagandistának.
Amikor tartalékos
hadnagy
voltam a
Megyei Hadkiegészítő
Parancsnokságon,
volt karhatalmista
felettesem
eligazítása
szerint
„az a selejt,
aki semerre
se lejt”.
Én
mindig balra
lejtettem.
A Kádár-korszak
szocializmusa
számomra
természetes
volt, de
nem lettem
párttag.
Amikor feletteseim
azt mondták,
hogy lépjek
be a pártba,
mert akkor
könnyebben
előbbre
jutok, kifejezett
ellenérzést
váltott
ki belőlem
e személyek
iránt.
A rendszerváltás
utáni
választásokon
első fordulókban
mindig a
Munkáspártra
szavaztam,
második
fordulókban
a szocialistákra.
2003 körül
aztán
nagyon megutáltam
a Népszabadságot,
leginkább
a francia
TV híradásaiból
informálódtam.
A kertben
dolgoztam
apámmal,
mikor meghallottam
a rádióban,
hogy a Munkáspárt
neve ezentúl
Magyar Kommunista
Munkáspárt
lesz. Apám
1945-ben
lett párttag,
én
2005-ben.
Büszke
vagyok rá,
hogy a kommunista
párt
tagja vagyok,
s ezáltal
a nemzetközi
kommunista
mozgalomnak
is részese
lehetek.
–
Mi a véleményed
az elmúlt
idők változásairól?
–
Az elmúlt
idők az
osztály
nélküli
ősközösségi
állapotoktól
a forradalmak
és
ellenforradalmak
folyamatát
jelentik
napjainkig.
A mindinkább
skanzenné
váló
Európa
középső
és
keleti felén
a rendszerváltás
ellenforradalmát
követően
visszaestünk
a kapitalizmus
állapotába,
de Ázsiában,
mely a világ
súlypontja,
és
Latin-Amerikában
is, sok
örömteli
esemény
zajlik,
mely a szocialista
világrend
fele mutat.
Nekünk
most a legelemibb
szociális
biztonságért
kell küzdenünk,
mert itt
tombol a
neoliberalizmus,
amelyet
könnyen
felválthat
a tőkésosztály
nyílt
diktatúrája.
A pénzügyi
és
gazdasági
világválsággal
a kapitalizmus
újra
kimutatta
a foga fehérjét.
Ne legyenek
illúzióink!
Példaként
emlékezzünk
arra, hogy
mikor már
eldőlt a
második
világháború
kimenetele,
itt még
a nyilas
terror tömegével
szedte áldozatait.
Ingyen nem
adnak semmit!
Munka és
áldozatos
küzdelem
nélkül
mi sem érhetünk
el eredményeket,
hiába
lobog más
földrészeken
győzelmesen
a munkásmozgalom
vörös
zászlaja.
–
Miket olvastál
mostanában?
–
Nagyon szeretek
könyveket
olvasni,
de kevés
idő jut
rá.
A legutóbbi
KB-ülést
követően
egy karmelita
szerzetessel
politizáltunk
a vonaton,
nem volt
túl
nagy bizalma
a kommunisták
iránt.
Azt mondtam
neki: maga
egy kolduló
rend tagja,
nem teheti
meg, hogy
nem fogad
el tőlem
ezer forint
adományt.
Elfogadta,
és
küldött
nekem egy
600 oldalas
művet: Az
egyház
társadalmi
tanítása
címűt.
Roppant
érdekes
olvasmány!
Általánosságban
megállapítható,
hogy az
1891-ben
XII. Leó
pápa
által
kiadott
„Rerum novarum”
enciklika,
a forradalmi
radikalizálódástól
kívánja
távol
tartani
az öntudatra
ébredő
kizsákmányoltakat.
Igaz, fejlődik
a tanítás,
a II. Vatikáni
Zsinat 1965-ben
kimondja
a következőket:
„Aki pedig
végső
szükséget
szenved,
annak joga
van mások
javából
megszerezni
magának
a szükségeseket”.
Kiderül,
hogy a magántulajdon
szentsége
az egyház
dokumentumaiban
sehol nem
szerepel,
ez a liberálisok
hazugsága.
Ugyanakkor
a magántulajdonnak
a köz
hasznára
való
működtetését
kötelességként
említi.
–
Erdészként
milyennek
látod
a világot?
–
Pusztul
a föld
élővilága,
pusztul
hazánk
élővilága,
fajok tűnnek
el, egyre
nagyobb
a környezetszennyezés,
felborulni
látszik
a világ
élőlényeinek
egyensúlyi
állapota.
A reklámok
vezérelte,
tv-függő
emberek
nem ismerik,
nem kímélik
a környezetet.
A kapitalizmus,
a profit
hajszolása
közben
képtelen
magát
a közjó
érdekében
korlátozni.
Így
válik
a környezet
pusztulásának
okává
és
végrehajtójává.
–
Mivel töltöd
a szabadidőd?
–
Az nincs.
Csak jó
vagy rossz
kedvvel
végzett
ténykedéseim
vannak.
Mások
szolgálatában
telik a
pénzkereső
munkán
kívüli
ténykedésem
is. Választópolgárok,
elvtársak,
barátok,
lányom,
fiam, unokáim
foglalnak
le. Szeretek
olvasni,
zenét
hallgatni,
érdekelnek
a nyelvek,
a keleti
kultúrák,
növények,
erdők.
–
Politikai
célok?
–
Szabadság!
Egyenlőség!
Testvériség!
Ahogyan
mi, kommunisták
gondoljuk.
A közjót
csak a néphatalom
tudja szolgálni.
A választási
programunkból
kettőt adtam
a kopogtatócéduláját
átadó
barátomnak,
és
elmondtam
neki, hogy
az egyiket
hétköznapra
kapja, a
másikat
ünnepnapra.
Úgy
olvassa
őket, hogyha
kifogja
az aranyhalat,
akkor a
benne foglaltakat
kérje.
Ha nem jönne
az aranyhal,
akkor harcoljuk
ki magunknak
követeléseinket,
kéréseinket.
|