A ,,LEGTŐKÉSEBB" PÁRT SZÜLETÉSE

Húsz esztendővel ezelőtt, 1988. november 13-án alakult meg a Szabad Demokraták Szövetsége. A helyszín a budapesti Népligetben lévő Jurta Színház volt, amely színházi kisvállalkozásként működött, de ebben a minőségében legfeljebb az adóhivatal előtt volt ismert. A rendszerváltás történetébe azzal vonult be, hogy számos párt és szervezet vette bérbe az épületet, nem egyszer botrányos rendezvényeknek helyt adva. Érdekesség, hogy 1987 áprilisában, a színház megnyitóján részt vett és beszédet mondott Berecz János, a kormányzó MSZMP KB-titkára.

AZ URBÁNUSOK UTÓDAI

Az SZDSZ a 80-as évek két magyarországi ellenzéki irányzata, a népies ellenzék és a demokratikus ellenzék közül az utóbbinak volt a folytatója. Szellemi-történelmi szempontból a két nagy irányzat, a népiesek és az urbánusok közül az urbánusok utódai. A népi erők, ahogyan Németh László nevezte ezt az irányzatot, a trianoni Magyarország gondjainak megoldását a nemzet felemelkedésében látták. A radikális urbánus irodalom pedig ilyen vagy olyan ideológián nyugvó társadalmi átalakítást akart.
  Az SZDSZ a tőkés ellenforradalom ideológiai alapjának a liberalizmust választotta. A piac általános érvényű uralmát hirdette az állammal szemben, az egyén szabadságát a közösséggel szemben. A nemzetek Európája helyett nagy közös Európa mellett tette le a voksot. Az SZDSZ az évek során így válhatott a magyar nagytőke, a multinacionális tőke egyik legmarkánsabb pártjává. A közhiedelem ellenére túlzás lenne a zsidóság pártjának tartani, de közismertek kötődései a magyar zsidósághoz.

KIK VOLTAK AZ ALAPÍTÓ ATYÁK ÉS ANYÁK?

Az SZDSZ alapítói az értelmiségből, döntően a fővárosi humánértelmiségből kerültek ki. Kis János, aki a Beszélő vezető szerkesztője, és az SZDSZ első elnöke, 1988-ban 45 éves, foglalkozása filozófus. Haraszti Miklós az események idején 43 éves, bölcsész. A 70-es években gyárban dolgozik, és az itt szerzett élmények alapján írja meg a Darabbér című könyvet, amely ma már az SZDSZ kanonizált történelmének része. Magyar Bálint a legfiatalabb nemzedék képviselője, szociológus, tanár, 1988-ban még csak 36 éves. A budapesti Fazekas Mihály Gimnázium egykori hallgatója, egy osztályba járt olyan ismert személyekkel, mint Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke, Szvák Gyula történész professzor, vagy éppenséggel Akar László, a Horn-kormány pénzügyi államtitkára. Kőszeg Ferenc latin-magyar szakos bölcsész, ekkoriban 49 éves. Demszky Gábor, aki húsz éve Budapest főpolgármestere, az alapítás idején 36 éves, jogász, szociológus. Solt Ottilia, a liberális mozgalom nagyasszonya, 44 éves, szociológus. Dornbach Alajos, ekkor 52 éves, a 70-es évektől az ellenzék ügyvédje, jogi védője.
  Az alapítók közül többen rendelkeznek 1956-os múlttal. Göncz Árpád a legidősebbek közé tartozott. Ekkoriban 66 éves. Közismert, hogy 1958-ban életfogytiglanra ítélték, igaz 1963-ban amnesztiával kiszabadult. Mécs Imre is az idősebb generációhoz tartozik, 55 éves. Az ő imázsa is 1956-hoz kötődik. Életrajza szerint „részt vett az 1956-os forradalomban, a nemzetőrség szervezésében. Később szerepet vállalt az ellenállásban, amelyet az egyetemek, a munkáscsoportok és a felkelő csapatok maradványainak részvételével szerveztek”. 1958-ban halálra ítélték, de 1963-ban ő is szabadult. Kőszeg Ferenc 1956-ban röpcédulákat osztogatott, ezért két hónapot volt vizsgálati fogságban, de már ez is elegendő volt az ’56-os nimbuszhoz.
  Az SZDSZ szinte mindegyik alapítója büszkén elmondhatja, hogy közvetlen is tett valamit a szocialista rendszer ellen. Tény, ami a tény: az MDF vezető személyiségei ugyan nem voltak a hatalom gyakorlói, de nem akármilyen állásokat töltöttek be. Antall József közismerten az orvostörténeti múzeum igazgatója, Boross Péter pedig az egyik vendéglátóipari vállalat feje. A szocialista hatalommal nem kerülnek összetűzésbe.
  Az SZDSZ alapítói konkrét harcot folytatnak a Kádár-rendszer ellen, nem fegyveres harcot, de harcot. „Az államszocializmus demokratikus ellenzéke elsőként 1977-ben lépett ki az akkor még zárt és ellenőrzött nyilvánosság elé, amikor a csehszlovákiai Charta 77 vezetőinek bírósági tárgyalása miatt harmincnégy magyar értelmiségi kézjegyével látott el egy tiltakozó levelet, amelyben szolidaritásukat fejezték ki a prágai mozgalom vezetőivel.” – olvashatjuk a párt hivatalos történetében. 1981-ben jelenik meg a Beszélő című lap, amely az ellenzék egyik meghatározó fegyverévé válik. A Beszélő és a demokratikus ellenzék másik szamizdat kiadványa, a Demszky által alapított Hírmondó a hivatalos sajtóban tabunak számító témákkal: a rendszer „jogtipró” jellegével, az MSZMP-ben zajló folyamatok elemzésével, 1956-tal, a határon túli magyar kisebbség helyzetével, a hazai vallási kisebbségekkel foglalkozott. 1987-ben a Beszélőben adták közre a Társadalmi szerződés című tanulmányt, amely leszögezte: “Kádárnak mennie kell”. A demokratikus ellenzék kihasználta, hogy 1988 tavaszán a kormányzó MSZMP vezetésváltás előtt állt, és más ellenzéki szervezetekkel párhuzamosan létrehozta a Szabad Kezdeményezések Hálózatát. A Hági sörözőben mintegy kétszázan írták alá az alapító okiratot.

FONTOSAK A DOKUMENTUMOK

A Belügyminisztérium illetékes szervei folyamatosan nyomon követik a tevékenységüket. A Kádár-rendszer nem csinált mártírokat az ellenfeleiből, ezért az ellenzéket nem börtönözték be, mint néhány más országban. Az MSZMP-tagokat, mert ilyenek is voltak közöttük, kizárták a pártból, egyeseket elbocsájtották munkahelyéről, bevonták útlevelüket, nem engedték megjelenni írásaikat, de senkit sem csuktak le. Mivel a legkonkrétabban ők lépnek fel a szocialista hatalommal szemben, ők kerülnek a leggyakrabban közvetlen kapcsolatba az állambiztonsági szervekkel is. Az állambiztonsági szervek, mint mindenütt a világon, az ilyen kontaktusokat arra is felhasználták, hogy beszervezzék az ellenzéki személyeket, vagy legalábbis rajtuk keresztül információkat gyűjtsenek és juttassanak el, befolyást gyakoroljanak az ellenzékre. Nem lehet véletlen, hogy az SZDSZ vezetői mindig is nagy jelentőséget tulajdonítottak a kádári időszak dokumentumainak. 1994-ben, a Horn-kormányban Kuncze Gábor, akkori SZDSZ-elnök például pont a belügyminisztériumot kéri magának, noha a belügy akkoriban már nem volt stratégiai minisztérium.

A NYUGAT SZEREPE

A demokratikus ellenzék, később az SZDSZ tevékenysége elképzelhetetlen lett volna a nemzetközi tőkés erők, mindenekelőtt az USA támogatása nélkül. Ha valamelyik utcai megmozduláson egy rendőr lekevert egy pofont, a nyugati média máris közölte a hírt. Az ellenzék szellemi termékei Nyugaton jelennek meg. Haraszti Miklós Darabbér című kötete például először 1975-ben Berlinben, majd Párizsban jelenik meg.
  Az USA-ban élő magyar emigráció egy része a Horthy-rendszer aktív vezetőiből, vagy más erősen nacionalista tényezőkből állt. Ők jelentették mindig is a magyar jobboldali pártok amerikai bázisát. Az emigráció jelentős része azonban a holocaust elől, a II. világháború során menekült el Magyarországról. Az emigráció ezen része, amelyhez Tom Lantos is tartozott, jelentette kezdettől fogva a demokratikus ellenzék, később az SZDSZ amerikai bázisát.
  Mint korábban már láttuk, az 1984-ben létrehozott Soros Alapítvány legális kereteket biztosított a magyar értelmiséggel való munkára, külföldi tanulmányokra, hazai munkák finanszírozására, röviden az értelmiség aktív befolyásolására. Kis János 1988-89-ben az USA-ban vendégtanár. Haraszti a 70-es évek végén eleve Nyugaton él.
  A rendszerváltás nagy mágusa Robie Marcus Hooker Palmer, röviden Mark Palmer, aki 1986-90 között az USA magyarországi nagykövete. Palmer ekkoriban 47 éves, elődeitől eltérően karrierdiplomata, aki számára a magyarországi rendszerváltás a nagy pillanat. Előtte Moszkvát is megjárja, és jól beszél oroszul. Indiai feleségével gyorsan a magyar rendszerváltó erők központjává formálják az USA nagykövetségét.

AZ MSZMP-VEZETÉS FELELŐSSÉGE

Korábban már láttuk, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága 1988. október 4-én tárgyalja meg a „pártnak az alternatív szerveződésekhez” való viszonyát. Ezzel felgyorsul az a folyamat, amely rövidesen elvezet a pártokról szóló törvény megalkotásához, azaz a többpártrendszer bevezetéséhez. Október 18-án a Politikai Bizottság elfogadja a Központi Bizottság novemberi ülésére készülő belpolitikai téziseket. Az MSZMP tovább folytatja kihátrálását a szocializmusból.
  Nem csupán arról van szó, hogy az MSZMP vezetése megteremti a jogi feltételeket az SZDSZ és a többi polgári párt működéséhez. Az MSZMP csúcsvezetésének tagja, Nyers Rezső leplezetlenül folyamatos kapcsolatot tart fenn a liberális ellenzékkel. A Márciusi Front létrehozásával pedig olyan szervezetet teremt, amely konkrét személyeken keresztül is biztosítja az átjárást a hatalom és ellenzék között. Tardos Márton a Pénzügykutató Rt. elnök-vezérigazgatója részt vesz a Márciusi Frontban is, és alapítója az SZDSZ-nek is. Bauer Tamás közgazdász ugyancsak ide tartozik.

MIT ,,KÖSZÖNHETÜNK" AZ SZDSZ-NEK?

Az SZDSZ a rendszerváltás egyik meghatározó pártja. Náluk senki sem gyűlöli jobban a szocializmust. Az SZDSZ ezért válik a tőkés ellenforradalom egyik mozgatórugójává.

Hamarosan kiderül azonban, hogy a társadalom többsége nem az SZDSZ-t támogatja, és aligha képzelhető el valaha is olyan kormány, amelynek az élén az SZDSZ állna. 1990-ben 24 százalékot érnek el a választásokon. Ezzel ugyan nem kerülnek hatalomra, de nélkülük a hatalom sem működne. Megszületik az MDF és az SZDSZ megegyezése, amely mind a mai napig érvényes, bár ma már ellentmondásos irányítási rendszert hoz létre.
  1994-ben az SZDSZ 17,6 százalékot ér el. Az önálló kormányzáshoz kevés, de az MSZP nélküle 50 százalékos többsége ellenére sem „akarja és tudja” megalakítani a kormányt. Megszületik az MSZP és az SZDSZ máig tartó politikai szimbiózisa, amely annak ellenére fennmarad, hogy az SZDSZ 2002-ben és 2006-ban már csak 5,18 százalékot kap. Az SZDSZ meghatározó szerephez jut a neoliberális gazdasági politika megvalósításában, a kórházak, a közszolgáltatások privatizálásában, az ország kiárusításában.