Barack Obama demokrata, szegénységből jött, fekete bőrű, fiatal és jó svádájú – a világ szinte extázisban fogadta győzelmét az amerikai elnökválasztásokon. A hazai szociáldemokrata és liberális cikkírók szerint Amerikát végre újra lehet majd szeretni, újra lesz amerikai álom, Bush ámokfutása után a washingtoni Fehér Ház újra a szabad gondolkodás, a szólásszabadság és demokrácia bástyája lesz.

Joggal lehet megint a világ ura! Joggal lehet újra neki hódolni!
  Mert ez a történet lényege.
  Barack Obama az Amerikai Egyesült Államok fekete bőrű elnöke, ilyen még nem volt az államok történetében. De nem volt olyan sem, hogy valaki a kampányára több mint 600 millió dollárt – 120 milliárd forintot – költhessen. Az amerikai nagytőke tehát Obama mellett tette le a garast a szó legszorosabb értelmében is. Neki kell rendbe tennie azt, amit George W. Bush nyolc év alatt elrontott: helyreállítania az USA nemzetközi mindenhatóságát és a liberális gazdasági modell hatékonyságát.
  Kezdjük a másodiknál. Obamának, mint amerikai értelemben vett baloldalinak kell levezényelnie a helyi megszorításokat, ha úgy tetszik, a washingtoni Gyurcsány-csomagot. Egy fekete elnöktől a néger és mexikói munkás elhiszi, hogy csökkenteni kell a bérét, elfogadja, hogy a munkanélkülinek nem jár semmi. A fehér melós és az emelkedő banki hiteket nyögő középosztálybeli pedig nem a vállalatot és a pénzintézeteket, hanem a „nigger elnököt” fogja okolni sorsa rosszabbra fordulásáért.
  A nagyvállalatok, az óriásbankok és pénzügyi spekulánsok telhetetlensége miatt kirobbant gazdasági válságot Barack Obamának kell úgy megoldania, hogy a nagyvállalatok, az óriásbankok és pénzügyi spekulánsok még gazdagabban kerüljenek ki belőle.
  Abszurd? Ez senkiben sem fog felmerülni, Hollywood megoldja: sztárok és filmek tömkelege fogja dicsőíteni Amerika új hősét, a nehéz helyzetből az országot kimentő árvízi hajóst. Fekete, demokrata, szegénységből jött, fiatal és jó svádájú – ugyan ki ne hinné el neki, hogy nem jót akar, s ha rosszat is tesz, az nem a jövendő jót szolgálja?
  Az Európai Unió mostantól nem csak rákényszerül, hanem „akarni is fogja” a nyugati világ egységét. Hiszen Barack Obama az Amerikán kívüli világot is elbájolta. Talán csak Tel Avivban riadtak meg egy pillanatra, azonban Obama azonnal nyugtatott – s ezt tették a tengerentúli zsidószervezetek is –, hogy Amerika továbbra is Izrael első számú szövetségese, s a közel-keleti rendezés csak a zsidó állam érdekeinek mentén történhet. Obama ki fogja vonni az amerikai katonák zömét Irakból, helyette zsoldosok mennek. Meglehet a vezetők személye sem változik: pár száz leszerelt tábornok, ezredes és százados alá rendelik a nagyobb pénzért mundért váltó amerikai katonát és kalandort. Az amerikai olajvállalatok érdeke meg lesz védve, a fegyvergyártók újabb megrendeléseket kapnak, s tiszta marad Obama arca is.
  Az amerikai katonákkal vívott háború terepe Afganisztán lesz. Itt is ezrek fognak meghalni, de néhány újratöltött Rambo filmmel ezt a háborút is népszerűvé lehet tenni – Stallone szerepét átveheti a sármos fekete fiú, Will Smith. Az afgánnak meg oly mindegy, hogy éppen egy fekete vagy fehér bőrű, egy demokrata vagy konzervatív érzelmű amerikai katona bombázza le faluját.
  Az „amerikai életmódot” továbbra is megvédik, Amerika továbbra is a világ csendőre lesz, csak hatékonyabban és egy jobb propagandájú rendfenntartóval.
  Barack Obamát divat két, történelmi jelentőségűnek kikiáltott amerikai elnökhöz hasonlítani: John Fitzgerald Kennedyhez és Bill Clintonhoz. Mindkettő népszerű volt a világon. Két dolgot azonban ne felejtsünk: Kennedy kubai kalandjának köszönhetően majdnem kirobbant a harmadik világháború, Clinton meg vérbe borította Jugoszláviát.
  Kedves, szimpatikus fickók voltak. Kellett őket szeretni.

KAPITÁNY GYULA