GRÓSZ FELEMÁS ELLENTÁMADÁSA

1988. november 28-án este Kövér Árpád, az MSZMP főtitkárának belpolitikai beszédírója, aki a borsodi idők óta követi főnökét, átnyújtja Grósz Károlynak a másnapi beszéd tervezetét. A tervezet nem zárt szöveg, inkább beszédrészek gyűjteménye. Grósz éjfél után megy haza, és otthon még dolgozik a beszéden. Másnap reggel negyed nyolckor már a hivatalában van. November 29-én, délután elmondja élete egyik legnagyobb beszédét.

GRÓSZ FELISMERI, HOGY BAJ VAN

Grósz nem nagy szónok. De mindenki emlékszik nagy megszólalásaira, amikor mindenkinél jobban megértette az emberek érzéseit. 1985 áprilisában, a Vígszínházban Grósz szavait olyan fergeteges taps fogadja, amilyet a Kádár-rendszer utolsó éveiben már az Öreg sem kapott. „Vannak azonban, akik mostanában mind gyakrabban és mind számonkérőbb hangsúllyal kutatják, kik is csinálták az ötvenes éveket. Ne keressék őket! Itt vagyunk!” Az emberek ösztönösen érzik, hogy az akkori Magyarország felnőtt nemzedékének hangja szólal meg belőle. Azoké, akik „szenvedélyes hittel és elszántsággal dolgoztak”. Ők „a munkás- és parasztfiatalok ezrei”, akikről Grósz beszél. Grósz programot is ad: „Bűnöket elkövetni nem szükségszerű. Az ötvenes évek törvénysértései is elkerülhetők lettek volna. … De ezen a címen milliók áldozatos munkáját megtagadni, az újat teremtő erőfeszítéseket vállrándító flegmasággal lebecsülni nem engedjük.” 1988 májusában a pártértekezleten is világosan beszél. „Meggyőződésem, hogy egy párt kell, helyesebben kell egy párt.” Jó program, alkalmas lehet a szocializmus megmentésére.
  Május után a főtitkárrá választott Grósz azonban mintha nem a régi lenne. Belemegy csínyekbe, amelyekről csak a vak nem látja, hogy hova vezet. Vajon képes-e Grósz lelket verni a kommunista erőkbe?
  Grósz fáradt és dühös. Nem így képzelte. Ő szocializmust akar, mást, mint a kádári időszakban volt, de szocializmust. Modellváltásról beszél, és nem rendszerváltásról. A modellváltás érdekében azonban azokkal fog össze, akiknek ez csak az első lépés, és valójában rendszerváltást, ellenforradalmat akarnak. Grósz érzi, hogy a pártértekezlet óta eltelt hónapokat nem tudta kihasználni. Pedig május 22-től november 24-ig ő a legnagyobb hatalom birtokosa. Ő a kormányzópárt első embere. Ő a miniszterelnök. S, nem utolsó sorban, ő Kádár János utódja. S, mégsem! Magyarország egyre távolodik a szocializmustól. November elején az idősebb Bush lesz az USA elnöke. A szovjet vezetésben is dúl a hatalmi harc. Júniusban az SZKP pártkonferenciája megfogalmazza a „szocializmus új arculatát”. Új emberek kerülnek a vezetésbe, mint a nyugati kapcsolatairól híres Valentyin Falin. November végén új típusú parlamentet választanak. Idehaza létrejönnek a polgári pártok, az MDF, a Fidesz, az SZDSZ, a kisgazdák. Átalakítják a KISZ-t. Az MSZMP vezetésében erősödik a káosz. November 23-án Pozsgay Imre kijelenti, hogy „a többpártrendszer kialakítása elsősorban a társadalom akaratán és nem a kormányon múlik”.
  Grósz fárad. Láthatóan nem bírja a kettős feladatot. Ő a párt főtitkára, de csak formálisan vezeti a pártot. Este hat után ér át a parlamentből a pártközpontba, ez azonban kevés. „Látható” főtitkár híján megszületnek a KB-titkárok, Berecz János, Szűrős Mátyás „kiskirályságai”. Grósz meghozza élete egyik legrosszabb döntését, lemond a miniszterelnökségről. Az indok jó: a pártra akar koncentrálni. Elfelejti azonban, hogy 1988 őszén, amikor mindenki támadja a pártot, a miniszterelnöki hatalom lehet a biztos bázis. Grósz tudja, hogy Pozsgay szívesen lenne a kormányfő. Nagyon nem akarja, s kínjában már Nyers Rezsőnek is felajánlja a tisztséget. Nyers nem akar beosztott lenni, s már nem akarja az MSZMP-t sem. Grósz választása végül az akkor 40 éves Németh Miklósra, a párt gazdaságpolitikai titkárára esik. Őt sem akarja igazán, de nem tud jobbat.

GRÓSZ MAGASRA EMELI A ZÁSZLÓT

Az MSZMP marxista erői, de túlzás nélkül mondhatjuk, az emberek is várják, hogy képes lesz-e Grósz a zászlót magasra emelni. És Grósz november 29-én, a Sportcsarnokban magasra emeli a vörös lobogót: „Divat lett mindent tagadni, akár van rá ok, akár nincs. Nyugtalanságra ad okot a módszerek radikalizálódása, a sztrájkokkal való fenyegetőzés, a mértéktelen követelőzés, az eleve teljesíthetetlen igények tömeges megfogalmazása. A parlament lejáratásával, s a választások kierőszakolásával, előrehozatalával akarják a vezetést kényszerlépésre kényszeríteni. Eltúlozzák a többpártrendszer lehetőségét, felnagyítják vélt előnyeit. Zavarják nemzetközi kapcsolatainkat. Védelmi rendszerünk lejáratására és szétzilálására törekszenek. Hangulatot keltenek a hadsereg ellen, a közbiztonsági erők ellen, azon a címen, hogy sok a rájuk fordított kiadás. Követelik a Munkásőrség megszüntetését, azzal az indokkal, hogy nem törvényesen működő testület. Látszik tehát, hogy célirányos, végiggondolt koncepció alapján akarják széjjelzilálni a szocializmus intézményrendszerét.”
  Grósz programot is ad. „A harc eredménye csak tőlünk függ, mert osztályharc lesz a javából. Attól, hogy képesek vagyunk-e visszanyerni önbizalmunkat, magunk mellé tudjuk-e állítani a józan erőket, s ha kell, az ellenséges-ellenforradalmi erőkkel szemben határozottan fel tudunk-e lépni. Ha igen, megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket, és egy új, korszerűbb és hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, az anarchia, a káosz, s ne legyen illúzió, a fehérterror fog eluralkodni.”
  Megkezdődik Grósz ellentámadása a tőkés ellenforradalmi erőkkel szemben. Az ellentámadás azonban felemás, ami eleve kérdésessé teszi a kimenetelét. Grósz november végétől teljes munkaidőben átveszi a párt vezetését. A főtitkár titkársága új hatalmi központtá alakul. Grósz azonban nem vállalja a párt belső ellenzékével való leszámolást, inkább párhuzamos struktúrákat hoz létre. Nincs elég kádere sem. November végétől Németh eltávolodik tőle. Iványi Pál, a KB gazdaságpolitikai titkára és Jassó Mihály, budapesti pártvezető, a baráti kör tagjai pedig nem sok támogatást tudnak adni. Berecz János, aki ekkor a KB titkára, nem áll mellé. Berecz soha nem emészti meg, hogy májusban nem ő lett a főtitkár. Az egészet ideiglenesnek tekinti, nem veszi észre, hogy Grósz megbuktatása nem őt segíti a hatalomba, hanem az ellenforradalom malmára hajtja a vizet. Az apparátus fiatalabb tagjaihoz, az alapszervezeti gárdáról nem is beszélve, Grósz nem tud eljutni, bár ilyen kísérletek vannak. Grósz és munkatársa többször találkoznak Ribánszki Róberttel, a párton belül szerveződő marxista csoport vezetőjével, de soha sem alakul ki teljes bizalom.
  Decemberben létrejön a Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottság, élén Grósz Károllyal. Tagjai: Horn Gyula külügyi államtitkár, Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka, Fejti György, a KB titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács nyugalmazott elnöke, Horváth István belügyminiszter, Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter, Korom Mihály, az Alkotmányjogi Tanács elnöke, Kótai Géza, a KB Külügyi Osztályának vezetője, Szűrös Mátyás, a KB titkára, Várkonyi Péter külügyminiszter. A bizottság munkáját Thürmer Gyula, a főtitkár tanácsadója fogja össze. A cél világos: sajátos nemzetbiztonsági tanács kezébe tenni az eseményeket. A szervezet azonban nem válik be. A párt bázisán ugyanis már nem lehet a hatalmat koncentrálni, hiányzik a miniszterelnöki hatalom.
  Grósz utasítást ad egy esetleges rendkívüli állapot esetén megteendő intézkedések kidolgozására. Az anyag elkészül. Világos feladatokat szab a fegyveres erők, a párt, az állami szervek számára. Az anyagról nagyon kevesen tudnak, de Németh Miklós tud róla. Néhány hónap múlva azonban letagadja, és a kormányszervek szabotálják is az előkészítő munkákat. Grósz lépéseket tesz a Néphadsereg vezetői felé. Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter nem utasítja el, de nem partner Grósz terveihez.
  Gőzerővel indul meg a kommunista ellentámadás külpolitikai feltételeinek megteremtése. Grósz és munkatársa folyamatos kapcsolatban áll a szovjet vezetés több tagjával, Nyikolaj Rizskov miniszterelnökkel, Vlagyimir Krjucskovval, az Állambiztonsági Bizottság elnökével, Jegor Ligacsov KB-titkárral. A gorbacsovi politikát nem tudják megváltoztatni, de elérik, hogy a szovjet vezetés rokonszenve mindvégig Grósz mellett marad. Néhány hónap múlva például hozzájárulnak ahhoz, hogy Grósz Kárpátaljára utazzon, és az ottani magyarokkal találkozzon. Ezt még Kádárnak sem engedték meg korábban.
  Folyamatos kapcsolat alakul ki Grósz és az akkori csehszlovák vezetés, Miloš Jakeš főtitkárral és Miroslav Štepán prágai első titkárral. Hasonló folyamatos együttműködés valósul meg a kelet-német vezetéssel.
  A legnagyobb titokban megkezdődik Grósz kínai utazásának előkészítése. Kádár is ösztönzi. Az 1987. októberi tárgyalásai Deng Xiaopinggel és más kínai vezetőkkel nagyon mély benyomást tesznek rá. Kádár bízik abban, hogy Kína ugyanúgy megsegíti a magyar szocializmust, mint ahogyan tette 1956-57-ben. Végül azonban Grósz nem megy el Kínába.

FELEMÁS ELLENTÁMADÁS

Grósz ellentámadásának megvolt az eredménye. A párt kommunista erői az ellentmondásosság ellenére biztatást kapnak. A stratégiai kezdeményezés egy rövid időre az ő kezükbe kerül. Az ellenforradalom erői egy pillanatra elbizonytalanodnak. Antall József, a későbbi miniszterelnök még levelet is ír Grósznak, amiben tiltakozik ugyan a Grósz-beszéd miatt, de dörgölődzik is a hatalomhoz. Nem véletlen! A tőkés rendszerre való átállás ugyan megkezdődött, de az emberek elégedetlenek a megszorítások miatt. A demokráciát ugyan üdvözlik, de a tüntetések, az ellenzék mozgolódása már sokakat irritál. Az emberek egy részében, a párt aktivistái között kezd tudatosodni az ellenforradalom veszélye. Folyik az osztályharc, amelyről november 29-én Grósz beszélt.
  Az ellenforradalom erői azonban gyorsan magukra találnak. A nyugati sajtó azonnal Grószra támad, amit a hazai média felkarol. Grósz nem ura már a hazai sajtónak, ezért alul marad. November végén jelenik meg a szegedi reformkör felhívása reformkörök megalakítására. Felgyorsítják a „történelmi elemző munkát”, és januárban Pozsgay bejelenti az 1956-os ellenforradalom átértékelését, ami nyílt szakítás mindennel, amire a magyar szocializmus épült.