Húsz
éve
történt
a
rendszerváltás.
Megérte?
|
|
|
|
|
|
Húsz
esztendeje,
1988-89-ben
ment
végbe
az
a
folyamat,
amit
kegyesen
rendszerváltásnak
szoktak
nevezni,
de
ami
nem
más,
mint
tőkés
ellenforradalom.
Észre
sem
vettük,
talán
el
sem
hittük,
hogy
szinte
a
szemünk
láttára
alakul
át
a
világ.
Sokan
hitték,
hogy
ez
az
új
világ
jobb
lesz,
jobban
fogunk
élni,
csupa
becsületes
ember
fog
bennünket
vezetni.
Sokan
hitték,
hogy
minden
marad
a
régiben,
visszük
magunkkal
azt,
ami
jó
volt
a
szocializmusban,
és
hozzátesszük
azt,
ami
jó
a
kapitalizmusban.
Nem
ez
történt!
Ma
rosszabbul
élünk,
mint
húsz
éve,
nemzedékek
nőnek
fel
munka
nélkül.
Bizonytalan
a
jövő,
aki
teheti,
az
külföldön
érvényesül.
A
következő
hónapokban
az
újságok
tele
lesznek
a
tőkés
rendszerváltást
magasztaló
írásokkal.
Újra
előkerülnek
a
húsz
évvel
ezelőtti
percemberkék,
a
mai
„nagyok”
meg
bizonygatják
a
két
évtizeddel
ezelőtti
döntés
helyességét.
Mi
is
írunk
a
rendszerváltás
eseményeiről.
Úgy,
ahogyan
mi
megéltük,
úgy
ahogyan
szerintünk
ténylegesen
történt.
És
mindig
feltesszük
a
kérdést:
megérte?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A
KORMÁNY,
AMELY ÁTADTA
A HATALMAT
Húsz
esztendeje,
1988. november
24-én
alakul meg
Németh
Miklós
kormánya.
E kormány
helyét
a magyar
történelemben
ma már
világosan
látni.
Németh
és
miniszterei
nélkül
nincs békés
ellenforradalom.
1989-90-ben
Antall Józsefnek,
Kiss Jánosnak,
Orbán
Viktornak
és
a szocializmus
ellen fellépő
más
erők vezetőinek
nem kell
a barikádokon
küzdeniük
a hatalom
megszerzéséért.
Németh
Miklós
kormánya
tálcán
adja át.
2-ES
VILLAMOSSAL
A HATALOMBA
Németh
Miklós
akkoriban
40 éves,
a késői
szocializmus
tipikus
kádere.
Ahhoz a
nemzedékhez
tartozik,
aki – az
akkori mondás
szerint
– a 2-es
villamossal
érkezik
a hatalomba.
A Marx Károly
Közgazdaságtudományi
Egyetemen
végez,
és
minden későbbi
munkahelye,
a Tervhivatal,
a pártközpont,
a parlament
elérhető
a Duna-parti
villamossal.
Életében
nem dolgozik
gyárban,
sem termelőszövetkezetben.
Nincsenek
osztályharcos
tapasztalatai.
Annál
inkább
vannak amerikai
élményei.
1974-75-ben
a Harvard
Egyetemen
tanul ösztöndíjjal.
Havasi Ferenc,
a Központi
Bizottság
egykori
titkára
fedezi fel,
és
tolja egyre
magasabbra.
Kádár
nem szívleli,
de enged
Havasi rábeszélésének.
A Politikai
Bizottságba
azonban
csak Kádár
távozása
után
kerülhet.
Grósz
eleinte
bízik
benne, de
gyorsan
rájön,
hogy Némethet
nem képes
irányítani.
Németh
egy ideig
együtt
dolgozik
a Grósz-kormány
kádereivel,
de rövidesen
lecseréli
őket. Horváth
István
lesz a belügyminisztere,
mint tudjuk,
ő a Fidesz-vezér,
Stumpf István
apósa.
Engedi az
állambiztonsági
szervek
szétzilálását,
a döntő
pillanatban
megfosztva
a munkás-paraszthatalmat
fontos fegyverétől.
Kárpáti
Ferenc ideális
honvédelmi
miniszter
Némethnek
is. Vannak
ugyan erkölcsi
aggályai
a nyilvánvaló
ellenforradalom
láttán,
de a moralizáláson
nem lép
túl.
Engedi,
hogy a Néphadsereget,
úgymond,
„politikától
független”
szervezetté
változtassák,
magyarán
megfosszák
attól
a lehetőségtől,
hogy megvédje
a néphatalmat.
Pozsgay
Imrét
Németh
maga mellett
tartja államminiszterként.
A külügyminiszter
egy rövid
ideig Várkonyi
Péter,
Kádár
János
egykori
titkára,
de a minisztériumot
ténylegesen
Németh
szövetségese,
Horn Gyula
vezeti,
aki 1989
májusában
formálisan
is miniszter
lesz.
AZ
ELLENFORRADALOM
ELŐKÉSZÍTÉSE
Németh
pontosan
tudja, hogy
Grósz
hibát
követett
el, amikor
kiadta kezéből
az állami
hatalmat,
melyet Németh
teljes mértékben
függetlenít
az MSZMP-től.
Formálisan
az MSZMP
a kormányzó
párt,
de a gyakorlatban
a párt
akarata
nem érvényesül.
Németh
nem vesz
részt
a pártvezetés
ülésein,
sőt, decemberben
látványosan
távozik
is. Horn
utasítására
a külügyminisztérium
megszünteti
az évtizedek
óta
érvényes
gyakorlatot,
és
nem küldi
át
a nagykövetségi
jelentéseket
és
más
információkat
az MSZMP
illetékeseinek. A
Németh-kormány
felgyorsítja
a tőkés
rendszerváltást
lehetővé
tevő törvények
elfogadtatását.
Gyorsított
menetben
a parlament
elé
kerül
az egyesülési
és
a gyülekezési
jogról,
a sztrájkjogról,
lelkiismereti
és
vallásszabadságról,
és
a gazdálkodó
szervezetek
és
a gazdasági
társulások
átalakulásáról
szóló
törvény.
1989 októberében
keresztülveri
az alkotmány
módosítását
is. Megszüntetik
a népköztársaságot,
bevezetik
a polgári
demokrácia
intézményeit.
Németh
intézkedéseivel
utat nyit
a spontán
privatizációnak,
azaz az
állami
vagyon széthordásának.
Aki jó
időben jó
helyen van,
most megszedheti
magát. Németh
szereti
a látványos
intézkedéseket.
Nagy Imre
újratemetésén,
1989 nyarán
elemében
érzi
magát.
A rendezvény
hangosítását
végző
katonai
egység
teherautóit
zöldről
kékre
festik.
Na ja, adni
kell a részletekre.
Igaz, a
rendszámtáblát
nem cserélik
át.
Németh
a szocializmus
idején
jár
iskolába,
de sohasem
tanul meg
oroszul.
Ki tudja
miért,
éppen
az ő kormánya
szünteti
meg a kötelező
orosz nyelvoktatást.
Németh
és
Pozsgay
Nagy
Imre
újratemetésén
|
Németh
teátrálisan
„beismeri”,
hogy világéletében
hívő
ember volt,
amit a közvélemény
– ismerve
Németh
gyors karrierjét
– némi
kétkedéssel
fogad. Mindenesetre
a kormánya
megszünteti
az egyházügyi
hivatalt,
engedélyezi
még
a szerzetesrendeket
is, amelyeket
sok tőkés
országban
nem ismernek
el. Mindszenthyvel
kapcsolatban
Sarkadi
Nagy Barna,
a kormány
egyházügyi
embere kijelenti:
„szándékosan
kerülöm
a rehabilitáció
kifejezést,
mert az
a büntetlenséget
jelenti
és
prejudikációt
tartalmazna.
Higgadtan
kell megvizsgálni
ezeket az
ügyeket...” A
Németh-kormány
keresztülviszi
a Magyar
Néphadsereg
depolitizálását,
eléri,
hogy a hadsereg
kívül
maradjon
az eseményeken.
Bokor Imre
Kiskirályok
mundérban
című
„könyve”
nyomán
médiakampány
indul a
hadsereg
vezetői
ellen, akiket
a kormány
nem véd
meg. Az
állambiztonsági
szerveket
lefejezik,
amire 1990
elején
a Dunagate
néven
elhíresült
provokáció
teremt ürügyet.
Németh
nem védi
meg az állambiztonsági
szolgálatot,
de még
Horváth
István
belügyminisztert
sem. A
katonai
hírszerzés,
a VKF-2
a hírszerzés
történetében
vélhetően
példanélküli
lépést
tesz: visszaszolgáltatja
az amerikaiknak
a Konrád-ügyben
megszerzett
nagy mennyiségű
amerikai
dokumentumot.
Ez az ügy
volt a szocialista
Magyarország
katonai
hírszerzésének
legsikeresebb
akciója.
Az amerikai
kormányzat
megnevezi
az amerikai
és
más
nyugati
szervezetekben
dolgozó
magyar hírszerző
tiszteket,
és
követeli
visszahívásukat.
A Kárpáti
Ferenc vezette
honvédelmi
minisztérium
ezt is megteszi. Németh
a négyigenes
népszavazás
után,
1989 végén
személyesen
ad utasítást
a Munkásőrség
felszámolására.
Nemzedékek
életét
meggyalázva
a hadsereg
lefegyverzi
a Munkásőrséget. A
Németh-kormány
átalakítja
a magyar
külpolitikát
is. A Szovjetunióval
nem szakít,
nem is tudna,
de igyekezik
Gorbacsovot
megnyerni.
Rizskov
miniszterelnök
nem kedveli
Némethet.
A Szovjetunió
viszonyát
Magyarországhoz
azonban
nem ez dönti
el, hanem
az a tény,
hogy a szovjet
vezetés
tudomásul
veszi a
jaltai békerendszer
megszüntetését,
és
lemond Kelet-Európáról.
Németh
ebben a
helyzetben
engedheti
meg magának,
hogy felmondja
a szövetségesi
hűséget
az NDK-val
szemben,
és
engedélyezze,
hogy a kelet-német
turisták
magyar területről
Ausztriába
és
Németországba
menjenek.
Ebben az
összefüggésben
lehet értelmezni
azt is,
hogy 1990.
februárjában
helyreállítják
a diplomáciai
kapcsolatokat
a Vatikánnal.
1990. március
10-én
Moszkvában
pedig aláírják
a szovjet
csapatok
kivonulásáról
szóló
egyezményt.
AZ
MSZMP-VEZETÉS
FELELŐSSÉGE
Németh
Miklós
önálló
hatalmi
központtá
alakítja
a kormányt,
de az ellenforradalom
előkészítéséért
nem csak
ő a felelős.
A pártvezetés
többsége
tudomásul
veszi ezt
a helyzetet.
Az 1989-ben
létrejövő
pártelnökségben
Grósz
az egyedüli,
aki megkísérli
visszafogni
Némethet.
Pozsgay
Imre is,
Nyers Rezső
is a saját
játékát
játssza,
és
Grósszal,
a párt
kommunista
részével
szemben
jól
jön
nekik Németh.
Nyers 1989.
októberében,
az MSZP-t
létrehozó
kongresszuson
döbben
rá,
hogy Némethnek
is megvan
a saját
partija.
Akkor azonban
már
késő.
A
Németh-kormány
által
keresztülvitt
törvényeket,
vagy legalábbis
többségüket,
az MSZMP
illetékes
szervei
véleményezik,
és
amint láttuk
a gazdasági
törvények,
vagy a többpártrendszer
bevezetését
lehetővé
tevő törvények
esetében,
a Központi
Bizottság
támogatja
is őket. A
pártvezetés
meg is könnyíti
Németh
dolgát,
engedi a
párt
szétzilálását.
1988 őszétől
megindul
a reformkörök
szervezése,
az MSZMP
hamarosan
egymással
küzdő
frakciókra
esik szét.
A párt,
ha akarná
is, akkor
sem tudná
már
a kormányt
ellenőrizni.
NÉMETH
MIKLÓS
A MUNKÁSPÁRT
ELLEN
A
Németh
Miklós
vezette
Minisztertanács
október
29-i határozatában
az MSZP-t
ismeri el
az MSZMP
jogutódjának,
és
tudomásul
veszi, hogy
az MSZP
lemond ingatlanainak
nagy részéről.
Ezzel az
intézkedéssel
több
legyet is
ütnek
egy csapásra.
Megkezdődik
az egykori
pártvagyon
széthordása.
Nem kevés
pénzről
van szó!
A régi
MSZMP Központi
Bizottság
Gazdálkodási
Osztálya
által
összeállított
jelentés
szerint
1988. december
31-én
a régi
MSZMP vagyona
10 milliárd
279,2 millió
forint volt.
A párt
pénzvagyona
tartozásokkal
és
követelésekkel
együtt
879,9 millió
forint volt.
Ebből az
ingatlanok
értéke
7 milliárd
638,7 millió
forintot
tett ki.
Egyedül
a Széchenyi
rakparti
székház,
ami ma parlamenti
irodaház,
akkori jó
forintban
311 milliót
ért.
Az akkor
760 ezer
párttag
tagdíja
évi
1,1 milliárd
forintot
tett ki.
Számos
ma is létező
magánvállalkozás
„induló
tőkéjét”
a pártvagyon
fedezte. A
kormány
említett
rendelete
a jogi alap
arra, hogy
az 1989.
december
17-én
megszülető
Munkáspártot
mindenből
kizárják.
A pártbejegyzési
kérelemben
az áll,
hogy a párt
1956-ban
jött
létre,
így
az MSZMP
jogutódjának
vagy legalábbis
egyik örökösének
tekinthető.
A bíróság
azonban
éppen
a Németh-kormány
rendeletére
hivatkozva
alaptalannak
tartja a
Munkáspárt
igényét.
A
NYUGAT HÁLÁJA
Gorbacsov
számtalan
nyugati
város
díszpolgára,
a Nobel-békedíj
kitüntetettje.
Ma is szerepel
nyugati
reklámokban,
filmbemutatókra,
nosztalgia-rendezvényekre
jár.
Felesége
betegsége
idején
a borsos
kórházi
számlát
a hálás
német
nép
fedezte,
s a Gorbacsov
Alapítványnak
ma sincsenek
pénzügyi
gondjai.
Nem véletlenül,
hiszen Gorbacsov
végül
is egy világhatalmat,
sőt a kelet-európai
szocialista
világot
játszotta
át
a tőkés
Nyugatnak.
A
Németh-kormány
apró
szereplő
volt ebben
a nagy világpolitikai
játszmában.
A hálát
is ehhez
mérték.
Németh
a hatalom
átadásáért
cserébe
kényelmes
életet
kap a Nyugattól.
1990-ben,
amikor idehaza
megkezdődik
másfélmillió
munkahely
felszámolása,
és
olyan pusztítás
indul el,
amelyhez
hasonlót
csak a második
világháborúban
szenvedett
el Magyarország,
Németh
az Európai
Újjáépítési
és
Fejlesztési
Bank egyik
alelnöke
lesz. Kényelmes,
jól
fizető állás,
igaz, hogy
egy fiatalember
számára
felér
a politikai
száműzetéssel.
2004-ben
megkísérli
a visszakapaszkodást
a magyar
közéletbe,
de sikertelenül.
Az MSZP
miniszterelnök-jelöltje
nem ő lesz,
hanem Medgyessy
Péter,
Németh
egykori
helyettese.
Ilyen az
élet!
|