Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

,,NEMZETI EGYSÉG" PÁRTHÁZÜGYBEN?

Nem tetszik nekem ez a „nemzeti egység”. Persze, ha egyáltalán létezik. Úgy tűnik azonban, hogy létezik, mivel a parlament még tavaly elfogadott egy törvényt az állami vagyonról. Szerintem a legtöbb magyar ember úgy hal meg, hogy életében egyszer sem olvasta ezt a törvényt, sőt nem is hallott róla.
  Nos, ebben az aranyos kis törvényben a honanyák és honatyák, Fideszesek és MSZP-sek egyaránt, kimondták, hogy „az országgyűlési képviselők általános választásán országos listát állító és az Országgyűlésben képviselőcsoport alakítására is jogosultságot szerző párt részére, a párt működési feltételeinek biztosítása érdekében iroda rendeltetésű ingatlan vásárlásához a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. a párt kezdeményezésére pénzkölcsönt nyújt”. Hoppá, ez már valami! A pénz nem ám mindenkinek jár, csak önmaguknak, hiszen ők már bent vannak. S, ha már bent vannak, ahogy mondani szokás, élnek a polgári demokrácia lehetőségeivel.
  És éltek is. Az MSZP 723 millióért 44 ingatlant vett. Az MDF, amely köztudottan külsős kormánypárt, 450 millióért 21 pártházat vásárolt. A derék liberális gyerekek nem sajnálták az állam pénzét, picinyke pártjuk mindjárt 327 milliót költött el 17 objektumra. A Fideszt sem kell félteni, ők 205 milliót használtak fel 22 ingatlanra. Ez sem kevés, de egy árnyalattal kevesebb, mint a kormánypártoké és szövetségeseiké.
  A pénzt persze vissza kell fizetni, 15 év alatt negyedévenként.
  Van a törvényben egy fél mondat, ami tovább mozgatja a fantáziámat. A pénzkölcsön állami kezességvállalás mellett történik.
  Szóval, tessék nekem megmagyarázni, hogy mi is történik, ha valamelyik párt nem fizet! Talán csak nem mi fizetjük vissza, önként és dalolva? Szóval, nem tetszik az ilyen „nemzeti egység”. Nem bánnám, ha egység lenne, mondjuk a munkahelyteremtésben, a nemzet megvédésében, a magyar vállalkozások támogatásában, a dolgozó emberek terheinek csökkentésében, a terhek igazságos elosztásában, a válság leküzdésében. Ebben viszont nincs egység, a hamis egységből meg nem kérünk.

SE GYURCSÁNY, SE ORBÁN

Az MSZP kormánya megsarcolja, kirabolja, elnyomorítja saját népét. Az ember azt gondolná, hogy ennyi szemétség után rohannak az ellenkező oldalra, a Fideszhez. De nem!
  A közvélemény-kutatások szerint a válság hatására egyre rosszabb az emberek közérzete. Ezen persze nincs mit csodálkozni. Azon annál inkább, hogy a Fidesz támogatottsága másfél év óta először süllyedt 25 százalék alá. Magyarán szólva, a népnek nem nagyon kell Gyurcsány, de Orbán után sem kiáltanak. A Fidesz helyében én persze elgondolkoznék ezen. Valami nem stimmel. Az emberek többet vártak a parlamenti ellenzéktől, és azt nem kapták meg. A kormányon már nem csodálkoznak, mert azok hivatalból ilyenek. Legalább is 2002 óta. De hát az ellenzék az mégiscsak más. Legalább is annak kéne lennie. A parlamenten belüli ellentámadásokat, amelyekből, legyünk őszinték, a Fidesz bőségesen kiveszi részét, az emberek többsége nem érti, nem becsüli, esetleg nem is ismeri. A leleplezésekből, a botrányokból meg már mindenkinek elege van, mert azokból úgysem jön ki semmi. Legfeljebb vizsgálóbizottságok jönnek létre, azokat viszont senki sem veszi komolyan. Sokak szerint az is csak az elit belső harca, olyan kéz kezet mos alapon. A Fidesz az utcára is kivitte a tömegeket, de sokak szerint ott is hagyta.
  Szó, ami szó, az emberek éreznek valamit, amit ma még nem mondanak ki. Érzik, hogy az ő helyzetükön egy egyszerű kormányváltás nem segít. Főleg a mostani válságos időkben nem segít. Másra, másokra, elvileg más politikára van szükség. Csodák, persze, nincsenek. Nem fognak vadonatúj erők megjelenni. Az emberek viszont tudják, hogy mi, a Munkáspárt is itt vagyunk. Érezzük rokonszenvüket, de bizonytalanságukat is. Még nem akarják elhinni, hogy mi hozhatunk igazi változást az életükbe.
  Tegyük hozzá: még! Még most nem akarják elhinni, még most kicsinek tartanak bennünket, még most mindenfelé nézelődnek. A válság azonban átformálja az emberek életét. S a válság java csak most jön. A válság, és ennek egyáltalán nem örülünk, megteszi a magáét az emberek anyagi, megélhetési viszonyaiban. A mi dolgunk, hogy gondolataikat is átformáljuk. A mi dolgunk, hogy választási lehetőséget, alternatívát kínáljunk. A mi dolgunk, hogy szervezzük a pártot, bekapcsolódjunk a tömegmozgalmakba. A mi dolgunk, hogy teljes erőnkkel készen álljunk segíteni, amikor az emberek már nem csak becsülnek, de hívnak is bennünket. Nincs vesztegetni való időnk. Mindez nagyon gyorsan bekövetkezhet.

THÜRMER GYULA