Cikkek
 

MUNKÁSPÁRT

90 ÉVES A MAGYAR KOMMUNISTA MOZGALOM

A KMP megalakulására emlékeztünk

Hóesésben gyülekeztek a ma kommunistái november 24-én a mozgalom bölcsőjénél, a múlt hőseire emlékezve. Kun Béla, Vántus Károly, Rabinovics József, Korvin Ottó és elvtársaik, elvtársaink velünk voltak és velünk vannak harcunk minden pillanatában. Kajli Béla budapesti elnök felidézte a méltóságteljes történelmi pillanatot, a párt megalakulásának körülményeit.

Kozák András és Fogarasi Zsuzsanna a kortársak benyomásaival, érzéseivel gazdagították az ünnepi perceket.
  Juhász Gyula és Móricz Zsigmond megható sorai hatására könnyben úsztak a tekintetek. Az emberek most is „higgadtan, kissé befelé égő szemmel néztek”.
  „A magyar a népek békés szövetségét akarja.” Ma is. Ugyanazokért a célokért harcolunk majdnem ugyanolyan mostoha körülmények között.
  „A régi világ szörnyei ébrednek föl, mintha a letiport sárkánynak egy szőre megmozdulna” – írja a nagy magyar író. Nem, nem ma írta, de akár ma is írhatta volna. A tőke ma rafináltabban nyúzza a munkást, az emberi jogokra, a szabadságra hivatkozva tiporja agyon az emberi méltóságot. Illúziókat kelt és rombol, hogy újakat ébresszen.
  Mára kifinomultabbak a kizsákmányolók módszerei és a mi harcunk is más. Ideológiailag jobban felvértezve, a szitán való átlátás képességével kell küzdenünk a mi színeinkbe burkolt bábuk ellen, a jobboldali szociáldemokraták megtévesztő propagandájával szemben.
  Akkor minden utcasarkon spicli, a lebukás veszélye. Ma az élet minden szegletében látják, mit csinálsz, s a tudomány jobb sorsra érdemes vívmányait vetik be ellened, s nem érted.
  Thürmer Gyula pártelnök jelenlétével is bizakodást sugározott. Brazíliából hozta a világ kommunistáinak szolidaritását. A repülőtérről érkezett ide, haza, a hazába, a Városmajor utca 42. szám alá, és a folytonosságot, a higgadt, józan gondolkodást, a jövő erejét képviselte.
  A könnyek maradnak. De már az elvtársi szolidaritás és együvé tartozás könnyei.
  A magasban nemzeti zászlót fújt a szél, s hóáztatta vöröset. A nedves lobogók hőseink vérét idézik: „Kik érted haltak, szent Világszabadság!”

Van tisztességes út

1918 őszén a Városmajor utca 42-ben egy maroknyi fiatalember célként tűzte ki a szocialista forradalom megvívásának történelmi feladatát. Nem elégedtek meg a polgári forradalom eredményeivel. Szocialista forradalmat akartak!
  Olyan forradalmat akartak, ahol a munkás győzi le a tőkést, magához veszi a termelőeszközök tulajdonát, gyakorolja és megvalósítja a proletariátus hatalmát. Tudták, hogy a célok megvalósításához rengeteg munkára, kitartásra, áldozatra is szükség lesz. Azt is tudták, hogy a megvalósításhoz egy új forradalmi pártra, a munkások érdekeit megvalósító, kommunista pártra van szükség.
  A történelmi helyzetet felismerték, döntöttek és cselekedtek. 1918. november 24-én megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját.
  Kik voltak ennek a történelmi eseménynek a hősei?
  A munka zászlóvivői lettek az Oroszországban alakult magyar kommunista szervezetek vezetői és tagjai. Élen állt és később vezetője lett a pártnak Kun Béla. Mellette nagy munkát végzett Jancsik Ferenc, Pór Ernő, Rabinovics József, Seidler Ernő, Vántus Károly.
  Harcostársak voltak a szociáldemokrata baloldali ellenzék képviselői, Vágó Béla, Chlepkó Ede, Fiedler Rezső, Hirossik János, László Jenő, Rudas László, Szántó Béla.
  Cselekvő társakká váltak a forradalmi szocialistáktól Korvin Ottó, Mikulik József.
  Ők lettek a Kommunisták Magyarországi Pártja első Központi Bizottságának a tagjai. A Központi Bizottság elnökévé Kun Bélát, a néhány hónap múlva kikiáltott Magyar Tanácsköztársaság lelkét és motorját választották.
  Elődeink, a 90 évvel ezelőtt megszületett kommunista párt harcosai, vezetői elvi alapon, a marxizmus talaján, a munkások és parasztok alapvető érdekeinek megvalósítását néhány hónap múlva győzelemre vitték. Az a célkitűzés, ami a párt születésekor még csak álom volt, rövid idő elteltével megvalósult, győzelemre vitték a Magyar Tanácsköztársaságot.
  Történelmi tett volt, még akkor is, ha csak 133 napig létezett Magyarországon a munkások-parasztok hatalma, a Tanácsköztársaság.
  Bebizonyították országnak-világnak, hogy a társadalom fejlődésében van igazságosabb és tisztességesebb rendszer, mely a dolgozóknak, a szegényeknek, az elnyomottaknak is tud emberhez méltó életet biztosítani, érvényre tudta juttatni a kizsákmányoltak többségének az akaratát, utat nyitott az ő hatalmuk gyakorlásához.
  Amit kommunista elődeink 90 évvel ezelőtt megfogalmaztak és megvalósítottak, nekünk most a XXI. század kapitalista Magyarországán újra meg kell vívni, újra harcot kell folytatnunk a kizsákmányolás, a tőke uralma ellen.
  A Magyar Kommunista Munkáspárt történelmi küldetése ma az, hogy harcoljunk a tőke, a kizsákmányolás, az elszegényedés ellen. A mi dolgunk ma nem a forradalom. Ma az a dolgunk, hogy megállítsuk a kormánypártok, a szociáldemokraták és liberálisok pusztítását.
  Olyan Magyarországon akarunk élni, ahol munkát kap a dolgozni akaró munkás, a tanulás lehetőségéhez jut a fiatal, békés, nyugodt időskort tud megélni a nyugdíjas. Egészséges, büszke nemzetet akarunk az országban!

Részlet Kajli Béla
budapesti elnök november 24-i beszédéből