Cikkek
 

KÜLFÖLD

AKIK KÜZDENEK A TŐKE ELLEN

   

      

November utolsó napjaiban tartotta 18. kongresszusát a Portugál Kommunista Párt. A kongresszus nem hagyott kétséget sem a portugál közélet, sem a nemzetközi munkásmozgalom előtt. A portugál kommunisták nem ülnek fel a modern kapitalizmus megannyi csábításának, nem lehet őket megvenni. Ők nem hiszik el, hogy a kapitalizmust le lehet győzni egyezkedéssel, lobbizással, megalkuvással. Nem a francia, spanyol, német, olasz baloldal útján haladnak, nem engedik szétverni a kommunisták pártját. A portugál kommunisták saját kommunista útjukat járják.

Megtapasztalták az illegalitást, küzdöttek a Salazar-rendszer ellen, amelyet a polgári média ugyanúgy igyekszik ma kimosdatni fasiszta lényegéből, mint ahogyan teszik a hazaiak a Horthy-rendszerrel. A Portugál Kommunista Párt aktív részese volt az 1975. áprilisi forradalomnak, és azóta is a munkás, a dolgozó mellett vannak. „Áprilisért, a szocializmusért, egy erősebb Portugál Kommunista Pártért!” – e kongresszusi jelszó szellemében erősítették meg, hogy a párt marxista-leninista, azaz tudja, hogy osztályharc van és nem osztálybéke, a párt ma is harcol, és holnap is küzdeni fog a tőkés rendszer ellen. Ez a párt vállalja a portugál kis- és középvállalkozók, a dolgozó értelmiség érdekeinek képviseletét, de összetételében és fő irányultságában ez a portugál munkásság harci pártja.
  A kongresszus megerősítette, hogy a harchoz erősebb pártra van szükség, és ez a cél lehetséges. Az elmúlt egy évben minden egyes párttaggal külön-külön beszélgettek, nem levélben, nem az újságon keresztül, hanem személyesen. A tagság ezért támogatta a kongresszusi határozatokat, és azonosult a párt politikájával. Minden egyes tagot megkérdeztek, hogy valóban részt vesz-e a munkában, fizeti-e a tagdíjat, előfizeti-e a párt lapját, az Avantét. Hatvanezer biztos párttagunk van – jelentették ki a kongresszuson. Tegyük hozzá: egy akkora országban, mint Magyarország. A tagság mintegy fele 41 és 64 év között van, de szemmel láthatóan sok a fiatal is.
  Jeronimo de Sousa főtitkár, aki külön is találkozott Thürmer Gyulával, a Munkáspárt elnökével, elmondta, hogy a párt szervezése és a politikai harc szoros összefüggésben van egymással. A harcban tanulnak új módszereket, találnak új kádereket, majd ennek alapján tovább szervezik a pártot. A párt szervezésének pedig csak egy célja van: hogy újra harcba küldjék a pártot. A jelszó: szervezés-harc-szervezés-harc. A két pártvezető megállapította, hogy ma a portugál és a magyar kommunisták álláspontja szinte minden alapvető kérdésben azonos. Megállapodtak a kapcsolatok további fejlesztéséről. A Munkáspárt elnöke meghívta a portugál párt képviselőit a jövő évi Kádár-ünnepségre.

Portugál kommunisták számokban

1.      Taglétszám: 58 928 fő

2.      Kongresszusi küldött: 1500 fő

3.      Küldöttek átlagéletkora: 47 év. Legfiatalabb 16 éves, legidősebb 90.

4.      KB-tagok száma: 154 fő

5.      Eredmény a parlamenti választásokon: 7,6%

6.      Parlamenti képviselők száma: 14 fő

Mit tanulhatunk a portugál kommunistáktól?

A portugál és a magyar párt más-más történelmi utat futott be, amit nem lehet behelyettesíteni vagy pótolni. De a portugál kommunisták sikereit nem csak a történelmi múltjuk magyarázza, hanem a mai munkájuk is, amiből viszont nekünk is lehet és kell is tanulni, ha sikert akarunk. Mit érdemes átvenni a sok hasznos dolog közül?

1.

Mindenekelőtt a fegyelmet. A portugál kommunisták fegyelmezettek. Ott nem fordul elő, hogy egy új párttagkönyvbe ne ragasszák be a párttag fényképét! Nálunk sajnos ez a jellemző. A portugál pártban az alapszervezeti titkár pontosan tudja, hogy hány tagja van, és a középszintű vezetők is pontosan el tudnak számolni a tagsággal, sőt a változásokkal. Nálunk ez nem így van. Sajnos, nem így van, pedig az osztályharc megnyerése itt kezdődik.

2.

Az új tagok felvételénél az ajánlók személyes felelősséggel tartoznak. Ha a portugáloknál egy új tagról bebizonyosodik, hogy nem a pártba való, az ajánlókat is felelősségre vonják. Mi még nem értük el a fegyelem és a felelősség e szintjét.

3.

A párt helyi vezetői rendszeresen, de évente egyszer-kétszer minden egyes párttaggal találkoznak. Nálunk sok helyütt legfeljebb levelet küldenek, vagy azt sem, ez pedig édeskevés.

4.

A tagdíjfizetés a portugál pártban alapvető kötelesség. A párt bízik a tagjaiban, de ellenőrzi a jövedelmüket. A bizalom alapja az ellenőrzés. A tagság rendszeresen más formában is támogatja a pártot. „Egy napi fizetésünket a pártnak!” Ilyen és hasonló akciókat folytatnak le. A tagdíjfizetésben mi is sokat léptünk előre, de még mindig szemérmesek vagyunk.

5.

A portugáloknál ellenőrzik a döntések végrehajtását. Mi alig ellenőrizzük, inkább hozunk egy másikat. Ott, ha valaki nem jön el egy gyűlésre vagy választási munkára, pedig megígérte és kötelessége is, a tagság maga kérdezi meg: elvtárs, ezt hogy gondolod? Mi nem kérdezzük meg, s ez baj!

6.

A portugál pártban a párttagok azokban a közösségekben, ahol élnek és dolgoznak, nem titkolják, hogy ők kommunisták. Sem a gyárban, sem az iskolában, sem a kórházban, sem a portugál hajózási vállalatnál vagy a légitársaságnál. Nem titkolják, sőt igyekeznek megnyerni társaikat. Mi még nem tartunk itt. Sokszor félünk, két életet élünk, egyet a pártban, egyet a munkahelyen.

 

 

 

Orosz
kommunisták:
az emberek
közé!

 

„Ki kell menni az utcára, ki kell menni az emberek közé! Mindenhol ott kell lennünk, ahol hallathatjuk a hangunkat, legyen ez az utca, a gyár, a bevásárlócsarnok vagy éppen egy lakógyűlés! El kell mondani az embereknek, miért élünk rosszabbul, és kik ezért a felelősök! De a legfontosabb, hogy elmondjuk, van kiút, van megoldás: a kommunista párt!” – fogalmazta meg az orosz kommunisták feladatát a párt vezetője. Gennagyij Zjuganov az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártjának múlt hétvégi XIII. kongresszusán arra is bíztatta elvtársait, hogy keressenek és találjanak kapcsolatokat és kompromisszumokat más ellenzéki erőkkel, mert a mai helyzet megváltoztatásához csakis a pragmatikus, sokoldalú megközelítés vezethet el. „Mindez természetesen nem jelentheti elveink feladását, sőt csak ezek alapján tudunk érdemben is együttműködni!” – mondta a pártelnök. Zjuganov beszélt az oroszországi helyzetről, ám szavait akár “magyarra is fordíthatnánk”. „Az orosz vezetés ígér minden szépet és jót a távoli jövőre, de arról nem szólnak, mi lesz 5-10 év múlva, s arról sem, hogy ők maguk hol lesznek akkor.” Nem ismerős?
  Vagy ez? „A mostani vezető csoportnak nincsenek látható sikerei, nincs világos terve, s minden ténykedése egyetlen elgondolást szolgál, azt, hogy bármi áron hatalmon maradjanak”. Az orosz kommunista vezető szerint az orosz politikai elitben

élesednek a harcok, egyik csoport sem elég erős a másik legyőzéséhez. Ugyanakkor „a kormányzó párt és az ellenőrzése alatt álló sajtó propagandája oda vezetett, hogy a társadalom egyelőre nem kész tudatosan kinyilvánítani tiltakozását” – mondta Gennagyij Zjuganov, már a munkáspárti küldöttséggel tárgyalva. A magyar delegáción kívül több mint 160 párt képviseltette magát Moszkvában.
  A kongresszus, megerősítve a párt eddigi irányvonalát, fegyelmezettebb és keményebb munkára, harcra szólított fel az orosz kommunistákat. A párt elnöke ismét Gennagyij Zjuganov lett, jelentős változások mentek végbe azonban a Központi Bizottságban. A jelentősen megfiatalodott testületbe nem választottak be senkit, aki „belefeledkezett a mai hatalommal való együttműködésbe”.