MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL.
Balszemmel
Harminc ezüstpénz
Gyurcsány és az MSZOSZ vezetői megegyeztek abban, hogy az „új
társadalombiztosítási pénztári rendszer felügyeletében megteremtenék a
lehetőséget a munkavállalók és a munkaadók képviseletére.“ Éljen, győztünk! -
mondhatják a szakszervezeti főnökök.
Ha már nem tudjuk megváltoztatni, legalább mi is kapjunk a zsozsóból! - mondják
a Józsefvárosban. Én azt mondom: ezek igenis bátor emberek! Gondolj bele! Van
bátorságuk lepaktálni a kormánnyal, miközben a november 10-ei gyűlésen is
hallhatták, hogy még a saját tagságukból sem mindenki akarja az
egészségbiztosítási törvényt. Van bátorságuk lemenni a többi dolgozó közé,
miközben tudják, hogy a dolgozók jelentős része - ne feledjük, hogy a LIGA-ban
sem tőkések ülnek - ezekben a hetekben aláírást gyűjt az egészségügy
privatizálása ellen.
Még ahhoz is van bátorságuk, hogy szemükbe nézzenek azoknak a millióknak,
akiknek a tőkés elnyomorítással szemben az állami egészségügy jelenti az utolsó
mentsvárat. Nos, ezek a bátor emberek a magánbiztosítók és az ő érdekeiket
kiszolgáló állami képviselőkkel szemben semmilyen hatalommal sem fognak
rendelkezni. Nem értem, hogy miért nem értik, hogy maguk alatt is vágják a fát?
Azzal, hogy a Gyurcsány-Horváth-páros mellé álltak, a nagytőke mellé álltak,
saját szakszervezeti társaik és a magyar dolgozók ellenében. Ezt sem fogják
nekik elfelejteni. Megéri harminc ezüstpénzért?
SZDSZ: „népszavazás a szocializmusról“
A liberálisok rohadtul utálják a szocializmust. Ez derül ki a mostani
népszavazási kampányukból is. Pedig - mondjuk meg őszintén - nem volt nekik
rossz. Elnézem az életrajzukat. Béki Gabriella közgazdász tanári diplomát
szerezhetett, kutató lehetett. Eőrsi doktor a nagy elnyomásban jogot
végezhetett, és ügyvédi irodát nyithatott. Fodor úr is elcsípett még egy jogi
diplomát a rendszerváltás előtt. De ne legyünk kicsinyesek! Akkor mindenki
tanulhatott, aki tanulni akart. Nem úgy, mint most! Emlékszem arra is, hogy
egyszer elmentem egykori osztálytársam, Magyar Bálint lakására a Belvárosba.
Életemben először láttam jellegzetes polgári lakást, sőt hovatovább nagypolgári
lakást.
Érted Te ezt? A szocializmusban nagypolgári lakás! Szegény elnyomottak! De nekik
tényleg rémálom lehetett minden perc, amit a szocializmusban töltöttek, mert
egy-két dolgot tényleg nem tehettek. Nem uralhatták el a magyar életet. Nem
császkálhattak az egyik nyugati egyetemről a másikra, bár a vége felé már ezt is
megtehették. Nem gazdagodhattak korlátlanul. Nem köphették szembe büntetlenül
sok millió magyar honfitársukat. Az a történet nem róluk szólt. Az a történet
sok millió emberről szólt, akiknek jutott munka és tisztességes élet.
Milliókról, akiket először vettek emberszámba. Most ezekkel a milliókkal akarnak
kiszúrni a liberális urak. Tőlük, tőlünk akarják elvenni a mindenki számára
hozzáférhető kórházat.
Nekik már jó, most azt akarják, hogy nekünk rosszabb legyen.
Egy gondolat bánt engem
Napok óta egy gondolat bánt engem: mi lesz Kondorosi államtitkár úrral?
Kondorosi Ferenc úrra még a kádári MSZMP KB apparátusából emlékszem. Mondhatni,
hogy a záróra előtti utolsó percben, 1987-ben hozták be a KISZ KB-ból a
pártközpontba. Engem nem zavar, hogy ezek az apró részletek nem szerepelnek mai,
szép hivatalos életrajzában.
Okos, tehetséges embernek tartom. Hidd el, akkoriban más volt a helyzet! Kevés
kivételtől leszámítva a politikai agyközpontba nem kerülhettek hülyék. A mai
rendszer ezzel a hagyománnyal is szakított. Kondorosi úr ezért ma inkább a
szabályt erősítő kivétel a gyurcsányi gépezetben. Kiváló jogász, ezt a tőkés
Magyarország is honorálta. Legutóbb éppen ebben a félig igazságügyi, félig
rendőrségi minisztériumban volt államtitkár. Egy ország láthatta, ahogyan a
lelkét kitette azért, hogy az egymást gyilkoló politikai és rendőrségi vezetők
mellett legalább minimális rend legyen az országban. Akár miniszter is lehetett
volna, valószínűleg akart is. De nem lett.
Az „Új rend és szabadság“ program kormánybiztosa lett. Csodálkozom, hogy
elvállalta. Tudhatta volna, itt nem fognak babérok teremni. Ellensége annál több
lesz. Most belefogott abba, hogy rendet tesz a fogyatékkal élők parkolási
kártyáinak ügyében. Azt mondom jogos, csak nem fog menni.
Ad egy, azért nem, mert a szabad parkolást engedélyező kis kártyák nagy
Mercedeseken, Audikon, sőt bazi nagy Jeep terepjárókon vannak. Ezek az emberek
azért tehetik meg, mert zsebükben érzik nem csupán az engedélyt kiadó
háziorvost, de a magyar államot is. S, úgy tűnik nem alaptalanul. Ad kettő, kis
országunkban nem csak itt vannak anomáliák, visszaélések, csalások. Kis
országunkban sehol sincs rend. Felülről kellene kezdeni. Ehhez azonban Kondorosi
államtitkár úr minden tudása kevés.
Még emlékszem a Medgyessy-kormány üdvöskéjére, Keller László államtitkár úrra,
aki komolyan vette, hogy tiszta kézzel rendet tesz a hatalom pénzügyeiben.
Kibuktatták. Éppen most buktatják ki végképpen a törökbálinti polgármesteri
székből is. Igaz, ebbe már a nép, a választó is beleszólt. Aggódom Kondorosi
államtitkár úr miatt.
