A KB-képviselők oldal: a Munkáspárt politikai jelenléte

Pártélet

Balog Emese KB-megbízott sajtótájékoztatója a Dózsa művelődési ház előtt

Legutóbbi számunkban áttekintettük, hogy milyen eszközökkel teljesítheti a Központi Bizottság képviselője három feladatának egyikét, A Szabadság terjesztését. Nézzük ma a második feladatot, a Munkáspárt politikai jelenlétének szervezését.
Az elmúlt két számban a KB-képviselők két alapvető feladatát tekintettük át, nevezetesen a Szabadság terjesztésével és a párt politikai jelenlétének szervezésével összefüggő feladatokat. E két feladat sikerétől függ a harmadik feladat sikere is, vagyis az, hogy a KB-képviselők a Munkáspárt jelöltjeként induljanak a parlamenti választásokon.

Mi a Munkáspárt küldetése?

Mit is jelent számunkra a parlamenti választás? Mielőtt erre válaszolnánk, nézzük meg, hogy mi is a Munkáspárt alapvető feladata.

A Munkáspárt alapfeladata, küldetése nem az, hogy a parlamenti választásokon induljon. A Munkáspárt küldetése az, hogy az év minden egyes napján küzdjön a munkások, a dolgozók érdekeiért, tudatosítsa a dolgozó tömegekben a tőkés rend elleni küzdelem fontosságát és értelmét, segítse a harc szervezését.

Mi nem egy szervezet akarunk lenni a kapitalista rendszerbe beilleszkedő ezernyi szervezet között, hanem a munkásosztály, a dolgozók tudatos harci szervezete, amely küzd a kapitalizmus ellen.

Miért kell ezt tudnunk? Először is azért, mert ha a küldetésünk lényegét értjük, akkor nem keseredünk el a kudarcok, akár a sorozatos kudarcok láttán sem.

A Munkáspárt 18 éve nem képes bejutni a parlamentbe, de ez nem jelenti azt, hogy nem tettünk semmit a munkásságért. Sokat tettünk! Két évtizede következetesen a dolgozó emberek mellet vagyunk, és ezt ők tudják. Többek között ezt igazolják vissza a mostani aláírásgyűjtéseken is.

Másodszor, fontos tudnunk azért, mert ha mindig szem előtt tartjuk küldetésünket, nem tévedünk le a helyes útról, nem adjuk el önmagunkat, a pártot, a munkást a tőkéseknek. Ilyen kísértés sokszor ért bennünket, és mindig akadtak egyének, önkormányzati képviselők, sőt pártvezetők is, akik a több pénz, a jobb érvényesülés reményében átálltak a tőkések oldalára.

A Munkáspárt, mint párt, azonban ezt soha sem tette, mindvégig kitartott és kitart ma is a tőke elleni harc útján.

Mi a parlamenti választás?

A parlamenti választás a tőkés politikai rendszer eszköze. Három feladata van. Egyrészt, lefogni a tömegek politikai aktivitását, arra kényszeríteni őket, hogy négyévenként egyszer mondjanak igent vagy nemet az egyik vagy másik tőkés politikai erőre. Mindezt körülveszik a demokrácia látszatával, sok pénzzel, médiával nagy felhajtás csinálnak, és elhitetik az emberekkel, hogy tényleg ők döntenek.
Másrészt, a parlamenti választás eszköz a tőkés rendszert elutasító erők kiszorítására. Magyarországon például minimum 5 százalékot kell elérni, Törökországban 10 százalékot a bejutáshoz. Magyarországon a kopogtatócédula-gyűjtés rendszere is azt szolgálja, hogy a tőkések ellen küzdő, kevés pénzzel rendelkező szervezeteket a demokrácia látszatával kiszorítsák.
Harmadrészt, a választás a polgári demokrácia eszköze a tőkés pártok közötti pillanatnyi erőviszonyok felmérésére, és annak eldöntésére, hogy az adott pillanatban melyik tőkés párt képes a tőkésosztály közös érdekeit a legjobban képviselni.
A parlamenti választás tehát nem a munkás és a tőkés közötti küzdelem alapvető tere. A munkás nyerhet erősebb képviseletet a parlamentben, elérhetik, hogy többet és többen beszéljenek róla, de a parlamenti választáson nem győzheti le a tőkést. Ez azt is jelenti, hogy a parlamenti választási eredmény önmagában nem minősíti a kommunista pártokat.
A kommunista pártokat, köztük a Munkáspártot is az egész teljesítményük minősíti, az, hogy mit tesznek az év minden napján a munkásosztályért.

A parlamenti választás, mint a harc eszköze

A parlamenti választás eszköz a Munkáspárt kezében. Először is, a választási felkészülés során megtalálhatjuk, nevelhetjük, konkrét harcban kipróbálhatjuk kádereinket. A Munkáspárt csak olyanokat indíthat, akikben maximálisan megbízik.

Olyanokat, akikről bebizonyosodtunk, hogy nem hagynak cserben bennünket az utolsó percben, nem állnak át a másik oldalra. Erre számos példa volt a Munkáspárt történetében.

Jelöltjeinknek képesnek kell lenniük arra, hogy szót értsenek az emberekkel, tudjanak beszélni kisebb és nagyobb közösségek előtt.

A KB-képviselőinknek ezt is meg kell tanulniuk. A jelölteknek tudniuk kell alkalmazkodni a polgári demokratikus választások követelményeihez. KB-képviselőinknek ezért meg kell tanulniuk a média-szereplést. Ehhez jelent fontos segítséget a politikai jelenlét szervezése során szerzett tapasztalat.

Most tanuljuk meg, hogy miként kell szerepelni a TV-ben, mert később már késő lehet.

Másodszor, a parlamenti választás törvényes lehetőség a párt politikájának propagandájára. Ezért kell például kihasználni az időközi választások lehetőségét is. Ilyenkor hirdethetjük eszméinket, politikánkat.

Harmadszor, a parlamenti választás lehetőség támogatók, szövetségesek megtalálására. A Munkáspárt kicsi párt, de a nagy pártok erőegyensúlya miatt a mi 3-6 százalékunk is fontos lehet. A jelenlétünk már fontos a jelöltállítás során is. De tudnunk kell valamit! Szövetséget csak erős pártokkal kötnek, olyanokkal, akikről el lehet hinni, hogy van erejük. Ezért is nagyon fontos, hogy most a népszavazási aláírásgyűjtésben legalább 50 ezer aláírást összegyűjtsünk.

Negyedszer, a választás eszköz arra, hogy bejussunk a tőkés hatalom intézményeibe, vagy legalább is kihasználjuk más lehetőségeit, például az 1 százaléknál többet elérő pártoknak járó állami támogatást.