1953. augusztus 2-án tartották a IV. Világifjúsági Találkozó megnyitó
ünnepségét az bukaresti Augusztus 23. stadionban
1953-ban Bukarestben került sor a IV. Világifjúsági Találkozóra, itt 30.000
fiatal vett részt 111 országból, jelszava a „Békéért és barátságért“ volt.
Ezen a találkozón a küldöttek már örömmel üdvözölték az amerikai imperialisták
meghátrálásának, a koreai fegyverszünet megkötésének a hírét.
A Fesztiválon a vietnami nép melletti szolidaritási, és a francia gyarmatosítók
elleni nagyarányú tiltakozó mozgalom nagy sikert ért el, mert a VIT napjaiban
nyílt meg a börtön ajtaja Henry Martin, francia fiatal előtt, aki tiltakozó
szavát emelte fel a vietnami háború ellen, és ezért több évi börtönre ítélték. A
bukaresti repülőtéren százezrek üdvözölték a VIT utolsó napjára érkező Henry
Martint.
A Fesztivál másik fő vonala a kommunistaüldözés elleni tiltakozás volt az olyan
ügyek miatt, mint hogy Nyugat-Németországban megölték egy tüntetésen a
kommunista Philipp Müllert, aki még a III. VIT egyik delegáltja volt. Valamint
amiatt, hogy az Egyesült Államokban kivégezték Julius és Ethel Rosenberget,
azzal a váddal, hogy a Szovjetunió kémei.
A IV. VIT házigazdája a Román Kommunista Ifjúsági Szövetség volt, ami 1949-ben
alakult meg, az 1922-ben létrejött Kommunista Ifjúmunkás Szövetség hagyományait
folytatva.
A román fiatalok a Fesztivál tiszteletére építették fel Bukarest máig is
legnagyobb sportstadionját, ami a rendezvény megnyitójának is otthont adott.
A bukaresti VIT-nek az volt még a különlegessége, hogy a Német Demokratikus
Köztársaság és Nyugat-Németország fiataljai egy zászló alatt vettek részt a
rendezvényen, egy csapatban indultak a különböző sport- és kulturális
rendezvényeken.
A koreai háború befejezése után újult erővel bontakozott ki a DIVSZ harca is a
tárgyalásokért és a leszerelésért. Közben megkülönböztetett figyelmet fordított
arra, hogy összeköttetésben legyen az ifjúsággal, biztosítsa a DIVSZ állandó
jelenlétét minden kontinensen. 1954-ben delegációkat küldött Dániába,
Franciaországba, Norvégiába, Svédországba, Angliába, Koreába és Japánba, Észak -
Afrikába, Latin-Amerikába, Közép- és Távol-Keletre valamint Dél-kelet - Ázsiába.
A béke megvédéséért, a nemzetközi konfliktusok békés megoldásáért a katonai
bázisok ellen vívott harc állt a DIVSZ munkájának középpontjában az 50-es
években.
Magyar fiatalok felvonulása a varsói VIT-en
Az V. Világifjúsági Találkozót Varsóban, Lengyelországban tartották két évvel
később, 1955-ben. Ezen a Fesztiválon 30.000 fiatal vett részt 114 országból,
jelszava a „Békéért és barátságért, az agresszív imperialista katonai
megállapodások ellen“ volt.
Akárcsak a korábbi találkozók, ez is jelentős szerepet játszott abban, hogy az
ifjúsági mozgalomban a béke és barátság eszméje, a megértés gondolata
felülkerekedjen a hidegháborús szellemen.
Az a tény, hogy kétévenként egy-egy európai szocialista ország fővárosába
látogattak el a különböző kontinensek fiataljai, nem kis mértékben járult hozzá
a Nyugat-Európában terjesztett „vasfüggöny“-mítosz szertefoszlatásához.
A szocialista országok életéről, eredményeiről szerzett saját tapasztalatok, a
látottak erősebbnek bizonyultak, mint a burzsoá propaganda hazugságai, rágalmai.
A Fesztivál résztvevői ellátogattak a fasizmus rémtetteinek egyik legszomorúbb
színhelyére, Auschwitzba is, ahol a nácik gázkamráiban milliók lelték halálukat.
Megrázó ünnepségre került sor Varsó óvárosában, ahonnan az egybesereglett
fiatalok „Soha többé Hirosimát!“ jelszóval küldték el üdvözletüket az
atomtámadás tizedik évfordulóján Hirosimában összeülő értekezletnek.
Üzenetükben az atom- és nukleáris fegyverek megtiltását és leszerelését
követelték.
A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség 1955-ben csatlakozott a bandungi
értekezlet felhívásához, és április 24-ét a gyarmatosítás, az újragyarmatosítás
ellen küzdő fiatalok napjává nyilvánította.
