Fehér Lajos felszólal a parlamentben a termelőszövetkezetek egykori
országos kongresszusán
A Munkáspárt nagy-budapesti szervezetei védnökséget vállaltak a Fiumei úti
sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteonnál található mártírsírok gondozása felett.
A Szabadság újságban ezen a héten Fehér Lajost mutatjuk be.
Fehér Lajos a magyar kommunista mozgalom kiemelkedő egyénisége. A
felszabadulás előtt az illegális mozgalom legendás szervezője, a szocialista
Magyarország neves államférfija. 1917 decemberében született Szeghalmon. A
debreceni református kollégium latin-történelem szakán szerzett tanári diplomát.
1937-től tagja volt a Márciusi Frontnak, amely a Horthy-Magyarország
tarthatatlan szociális viszonyaira, a parasztság helyzetére, a német
terjeszkedés veszélyére és a zsidóság igazságtalan megbélyegzésére hívta fel a
figyelmet. 1941-ben újságíróként dolgozott Budapesten, ekkor kapcsolódott be az
antifasiszta ellenállásba.
1942-ben egy időre letartóztatták, szabadulását követően az év végén belépett a
KMP-be. Szerepe volt a Magyar Parasztszövetség Földmunkás Tagozatának
létrehozásában. 1943 őszétől a KMP vidéki szervezőmunkáját irányította. 1944
nyarán a kommunista mozgalom legális szerveként működő Békepárt röpiratait
terjesztette. Szeptemberben a KMP Katonai Bizottságának tagja lett, ő volt a
budapesti partizáncsoportok vezetője, az akciógárdák irányítója.
1945 januárjától részt vett az új rendőrség megszervezésében. 1946-tól a Szabad
Föld munkatársa, később felelős szerkesztője. Újságírói pályája a Magyar
Dolgozók Pártja (MDP) lapjában, a Szabad Népben folytatódott. Az MDP III.
kongresszusán, 1954-ben az MDP Központi Vezetőségének póttagjává választották.
Támogatta az 1953 nyarán miniszterelnökké választott Nagy Imre politikai
vonalát, amelyben a szocialista megújulás lehetőségét látta. Nem értett egyet a
pártvezetés későbbi döntésével, amely leállította a Nagy Imre-féle reformokat.
1955 elején Nagyot felmentették, és nem sokkal később elbocsátották a
szerkesztőségből Fehér Lajost is. 1955 márciusában a Balatonnagybereki Állami
Gazdaság igazgatójává nevezték ki. 1956 júliusában a Magyar Partizán Szövetség
elnökévé választották. 1956. június 6-án részt vett Nagy Imre születésnapi
ünnepségén.
Az 1956-os ellenforradalom időszakában Kádár János mellé állt. 1956. október
23-án tagja lett az MDP KV Katonai Bizottságának. November 2-ától a Népszabadság
főszerkesztő-helyettese, majd november 7-étől főszerkesztője volt. 1956.
november 7-étől Kádár János, Apró Antal, Biszku Béla, Kállai Gyula, Kiss Károly,
Marosán György, Münnich Ferenc mellett az MSZMP csúcsvezetésének, az Ideiglenes
Intéző Bizottságnak a tagja.
Bekerült az Ideiglenes Központi Bizottságba, majd a Központi Bizottságba,
amelynek haláláig volt a tagja.
1956 után számos párt- és állami tisztségben szolgálta a szocialista
Magyarország építését. Különösen nagy érdemeket szerzett a korszerű szocialista
mezőgazdaság megteremtésében. 1957 áprilisától az MSZMP KB Mezőgazdasági
Osztályát vezette. 1975-ig a PB tagja volt. 1959-ben, az MSZMP VII.
kongresszusán a KB titkárává választották. Ebben a minőségében a magyar
mezőgazdaság szocialista átalakításának, a közösségi tulajdonra épülő
termelőszövetkezetek megteremtésének meghatározó személyisége. A
szövetkezetesítés 1959-61 között zajlott le. A tsz-tagok száma 1958-ban 169 ezer
volt. 1961-re 1, 2 millióra emelkedett. A szövetkezetesítés, majd a háztáji
rendszer kialakítása soha nem látott fejlődést idézett elő a magyar
mezőgazdaságban, és évtizedekig ható jótékony hatást fejtett ki az egész magyar
társadalomra.
A KB 1962. októberi plénuma az adminisztratív ügyek irányításával is megbízta,
de a VIII. kongresszuson már nem választották be a KB titkárságába. 1962.
november 27-én miniszterelnök-helyettessé nevezték ki, ő felügyelte többek
között a honvédelmet, a belügyet, a közigazgatást, az igazságügyet, a
kereskedelmet és a Népi Ellenőrzési Bizottságot.
Az 1960-as években tevékenyen részt vett az 1968-ben bevezetett "új gazdasági
mechanizmus" előkészítésében. Az új mechanizmus lényegében a lenini új gazdasági
politika (NEP) magyarországi változata volt. A politikai hatalom a munkásság
kezében maradt, az állam szerepe az alapvető gazdasági kérdésekben döntő volt,
de a vállalatok nagyobb gazdasági önállóságot kaptak, megnőtt a pénzügyi és
egyéb piaci szabályzók szerepe.
A reform azonban a pozitív eredmények mellett megnövelte a társadalmi
különbségeket, hátrányos helyzetbe hozta a nagyüzemi munkásságot. A reformra
érzékenyen reagáltak a szocialista országok is.
Az 1968-as csehszlovákiai ellenforradalom arra késztette a kádári vezetést, hogy
a 70-es évek közepétől a reformot visszafogják. Ennek személyi következményeként
1975-ben felmentették Fock Jenőt miniszterelnöki tisztségéből, Nyers Rezsőt, a
reform egyik szellemi atyját pedig a párt gazdaságpolitikájának irányítása alól.
Fehér Lajos 1975 márciusában, mint a Minisztertanács elnökhelyettese
nyugállományba került. Élete utolsó időszakában a Magyar Partizán Szövetség
elnökeként tevékenykedett. 1981. novemberében helyezték örök nyugalomra a
munkásmozgalom hőseinek parcellájában.
