Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

KOSSUTHRA VÁRVA?

Simon János politológus-szociológus tette közé ezen a címen írását minap. Szerinte a csalódott közvélemény új politikai erőkre vár, ha tetszik, egy 21. századi Kossuth Lajos megjelenésére. Van benne igazság!
  Tény, ami tény: a közvélemény-kutatások szerint a magukat baloldalinak valló szavazóknak több mint a fele ma már nem szavazna az MSZP-re. Nem a baloldali eszmékkel van bajuk, hanem az MSZP-vel, Gyurcsánnyal és társaságával. Ugyanezen baloldali szavazók 90 százaléka azonban soha sem szavazna a Fideszre. Sok embernek, köztük fiataloknak nem elvi fenntartásaik vannak a Fidesszel szemben, hanem nagyon is gyakorlatiasak. Sokak szerint a Fidesz nem tudott a parlamenti hálókból kigabalyodni, és nem tudta kihasználni az egymás után jövő helyzeteket. Ezek a szavazók viszont eldönthetik Magyarország sorsát. Kire fognak szavazni? Egyáltalán fognak-e szavazni?
  Lehet persze egy új Kossuthra várni, de jobban járunk, ha a valóság példáit boncolgatjuk. Németországban a tőke megszülte a nagykoalíciót, a tőkésosztály két nagy csoportjának átmeneti kiegyezését. Mert ugye, jobb ma egy kicsi, de biztos haszon, mint holnap egy tömeglázadás. Szlovákiában pár éve a demokratikus szocialisták, az MSZP eszmei rokonai, belebuktak a korrupcióba. A szlovák tőke kitalálta Robert Ficot. Ez a fiatal, energikus ember kész varázsló, akinek a szlovák közvélemény mindent elhisz. Most éppenséggel azt, hogy az euróval jól fog járni a kisnyugdíjas is.
  A nagykoalíció gondolatát nálunk is bedobták. Mostanság éppen Medgyessy Péter, bár nem tudom, hogy ő milyen minőségben dobál be akármilyen ötletet is. A nagykoalíció komoly veszély, s minden híresztelés ellenére nem jó a dolgozó tömegeknek. A dolgok nem mennének jobban, de már ketten húznának le újabb bőröket az emberekről. Az sem lenne nekünk jó, ha Gyurcsány helyett találnának egy magyar Ficot. Az MSZP akár vörös zászlót is kész lesz a kezébe venni, ha a kapitalizmus megvédéséről van szó. Óvakodjunk a hamis kommunistáktól! A dolgozó emberek számára csak egy dolog hozhat változást. A Munkáspártnak ott kell lennie a parlamentben!

LYUKAS TÖRVÉNYEK

Nem azzal van baj nálunk, hogy nincsenek törvények. Vannak, minden létező esetre kitalálnak egyet. A baj az, hogy a törvények lyukasak, átjárhatóak, kijátszhatóak.
  Gondolod, hogy egy megyei közgyűlési elnök, aki még a parlamentbe is becsusszant, nem tudja, hogy kétszer is felvette az utazási díjat ugyanazért az útért? Egyszer a megyei hivatali kocsira, másodszor a képviselői költségtérítésre. Tudja, nagyon is tudja! Ő csinálta a törvényt a többi társával együtt. Gondolod, hogy a szocialista férj-feleség nem tudja, hogy annyi pénzt vesznek fel ketten csak útiköltségre, mintha minden nap kétszer oda-vissza mennének Miskolcra? Tudják, de felveszik a pénzt, mert ilyen a törvény. Ők csinálták. Gondolod, hogy a parlamenti ellenzék nem tudja, hogy az ilyen törvényekkel törvényesítik a lopást? Tudják. Mégsem változtatnak, mert nekik is jó. Pénzt hoz a házhoz. Néha megszellőztetnek a sajtóban egy-egy ügyet. Tudod, valamennyi lelkiismeretük nekik is van, vagy ha már nincs, tudják, hogy a következő választás előtt illik erényesnek látszani. Meg egyébként is jön a karácsony. Ilyenkor illik jó fiúnak tűnni.
  A törvények persze nem maguktól születnek. A képviselők, a parlamenti pártok hozzák őket. Nem a törvényekkel van a baj, hanem a törvényhozókkal. Őket kell lecserélni, de sürgősen!

FERIHEGY

Ferihegyen áll a bál. Áll másutt is, csak ott nem ennyire feltűnő. Ferihegyen két szakszervezet, a Repülőtéri Dolgozók és Szolgáltatók Szakszervezete (RDSZSZ), valamint a Légiközlekedési Egyesült Szakszervezet (LESZ) megállította az életet. A földi személyzet nagy része nem szolgálja ki az utasokat, akik aztán egyre többen és egyre dühösebbek lesznek, s még a rendőrség se nagyon tudja az egymást taposó embereket lecsendesíteni.
  A magyar kormány annak idején eladta a repülőteret is, a légitársaságot, a Malévet is. Ferihegy nem nagy biznisz. Nem mi vagyunk Közép-Európa tranzitrepülőtere, hanem Bécs. Mi olyan gyarmati végállomás vagyunk, ahonnan a nyugatiak csak egy-két egzotikus helyre mennek tovább, mondjuk Temesvárra vagy Pristinába. A nyugati tulajdonos mindent ki akar szedni a repülőtérből, amit lehetséges, aztán tovább adni second hand cuccként. A szakszervezetiseknek igazuk van. A tulajdonosok kizsákmányolják őket, átverik őket. S, velük együtt valamennyiünket! Ne hagyjuk! Legyünk türelmesek és támogassuk a repülőtéri dolgozókat! A repülőtéri harc kényelmetlen az utasoknak, de a történet róluk, rólunk, mindannyiunkról szól.

THÜRMER GYULA