THÜRMER GYULA:

MEGTANULJUK AZ OSZTÁLYHARCOT!

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke tudja: most, amikor maga a rendszer omladozik, az emberek nem egyszerűen azt várják, hogy szidjuk a kapitalizmust, hanem azt, hogy alternatívát, választási lehetőséget mutassunk fel. Nekünk ezt az alternatívát meg kell értetnünk, el kell fogadtatnunk: Munkáspárt.

– Számolta, hogy hány kilométert tett meg idén?

– Rekordot állítottunk be. Az idén több mint nyolcvanezer kilométert autóztunk. Úgy, hogy a kocsi lassan a második lakásunk. Többesszámban mondom, mert Kovács Istvánnal együtt járjuk az országot. Kovács elvtárs nagyszerű munkatárs, egyszerre titkár, pártszervező, reklámszakember, informatikus, gépkocsivezető, egyszóval kiváló kommunista ember. Köszönöm az ő munkáját, és mindenekelőtt felesége és fiai türelmét. Nem sokat látja őket. S, persze, köszönet párttagjainknak, hiszen az ő tagdíjuk és támogatásuk nélkül aligha telne benzinre.

– Piac, polgármester, gyár, templom? Mindenhova el kell menni?

– Mindenhova, ahol emberek vannak. Ma a nagy pártok gyűléseire is csak azok mennek el, akiket odabuszoztatnak, vagy az útiköltség mellé takaros úticsomagot is mellékelnek a gondos pártszervezők. Mi nem tudunk osztogatni sem lisztet, sem plüssmackót. Az emberekhez nekünk kell odamenni. A piacon, az iskolában, a gyárban, a sportrendezvényeken, sőt a kocsmában és a templomban is. Ha hiszi, ha nem, oda is hús-vér emberek járnak!

– Mit lehet kihozni az elnöki látogatásokból?

– Ha nem lennének ezek az elnöki látogatások, ki kellene őket találni. Beváltak, megszerették, mozgósítja az aktivistákat, magasabb fokozatra kapcsolja a politikai munkát. A polgármesteri látogatások arra jók, hogy a helyi KB-képviselőink megismerjék a helyi politika nagyságait, s bekapcsolódjanak a helyi közéletbe. A látogatásokban megjelent egy új elem is. Ma már szívesen látnak bennünket üzemekben, intézményekben is. Ez eddig nem így volt. Ha ügyesek a helyi tagjaink, akkor visszamennek azokhoz a dolgozókhoz, akikkel én találkozom, visznek nekik friss Szabadságot, és lassanként megnyerik őket a Munkáspártnak.

– Balszemmel 4. már biztosan lesz, de azt suttogják, mással is készül?

– Balszemmel 4. lesz. Minden héten gyarapszik egy fejezettel, és jövő év elején eléri a „kritikus tömeget”, amiből már könyv lehet. A másik tervem a múlthoz nyúlik vissza. Tudja-e, hogy a kommunista mozgalomban két híres politikai végrendeletet írtak? Az egyiket Lenin, a másikat Kádár János. Lenin, alig öt évvel az 1917-es forradalom győzelme után kristálytisztán látja, hogy baj lesz, illetve baj lehet, ha a bolsevikok nem szedik össze magukat. Mert ugye, a kapitalisták olyanok, amilyenek. Nem érdemes arra várni, hogy majd ők rohannak a szovjethatalom megsegítésére. Végül is nem ez az érdekük. Szocializmus kell, csak jobban! Ez Lenin receptje. Lenin – biztos, ami biztos – még egy levelet is ír az orosz párt kongresszusához. Nem akármit mond: a kommunista vezetők, Sztálin, Trockij és a többiek nem istenek, ők is emberek, nem kis erényekkel, de eléggé kézzelfogható hibákkal is! Gondolom, a kedves olvasó sejti a folytatást. Lenin végrendeletét lenyelik. Azok a kommunista vezetők nyelik le, akik már kezdik magukat isteneknek hinni.

– Kádár végrendeletében mi van?

– Kádár János öt évvel a rendszerváltás előtt, 1985-ben elkezdi diktálni politikai végrendeletét. Nem írta, diktálta, elmondta a legkülönbözőbb partnereknek. Kádár tanult Lenintől, és tudja, hogy egyetlen levelet könnyű eltüntetni. Kádár 1985-ben világosan látja, hogy a nyugati világ erői a Szovjetunió és a többi szocialista ország, így a népi Magyarország felszámolását akarják. 1956 tapasztalatai is ebben erősítették. Kádár nem akar, és nem tud kibújni saját bőréből. Ő nem akar rendszerváltást, nem akar kapitalizmust, s nem is hisz abban, hogy ez bekövetkezhet. Az akkori magyar politikusok közül talán az egyetlen, aki számol ezzel a veszéllyel, de meg van győződve, hogy elkerülhető. Ő szocializmust akar, más szocializmust, mint amit látott, és mint aminek maga is építőmestere volt. Ennek a koncepcióját vázolja fel a politikai végrendeletében. Ez azt jelenti, hogy a tőkés rendszerváltás nem volt eleve elrendelve, volt más út is. De Kádár végrendeletét elsikkasztják. Azok, akik megvalósíthatták volna Kádár végakaratát, ha akarták volna. De nem akarták, egyiküknek sem állt érdekében, hogy Kádár gondolatai tovább éljenek. Elsikkasztották. Mint egy krimiben, illetve ez maga volt a krimi. Innen lesz a könyvem címe is: Az elsikkasztott végrendelet. Ígérem, izgalmas, olvasmányos könyv lesz.

– Mit kérdezne Gyurcsánytól? Mit Orbántól?

– Gyurcsánytól semmit sem kérdeznék. Amit tudna mondani, azt így is tudjuk. Orbán Viktortól megkérdezném: eldöntötték-e, hogy mit akarnak, gyökeresen megváltoztatni Magyarország helyzetét, vagy csak megnyerni a következő választásokat? A kettő nem ugyanaz.

– Fontos manapság az elmélet?

– Az elmélet fegyver a kezünkben. Most, amikor a kapitalizmus nem egyszerűen súlyos válságban van, hanem maga a rendszer omladozik, az emberek nem egyszerűen azt várják tőlünk, hogy szidjuk a kapitalizmust, hanem azt, hogy alternatívát, választási lehetőséget mutassunk fel. Nekünk ezt az alternatívát meg kell értetnünk, el kell fogadtatnunk. Ehhez kell az elmélet fegyvere is. Most nem arra gondolok, hogy Marxot és Lenint idézgessük. Most Marx és Lenin alapján kell a mát elemezni, és programot adni a közeljövőre. Most jelent meg a „Megérte? Ezt akartad?” című anyagunk. Ez ilyen. Készül a „Mit akar a Munkáspárt?” programanyag. Az is ilyen lesz. Használjuk őket!

– 2009-ben lesz a Tanácsköztársaság 90. évfordulója. Önnek mit jelent?

– A Magyar Tanácsköztársaság az ezeréves magyar történelem nagyon szép szakasza. 133 rövid nap alatt senki sem tett ennyit emberek millióiért, a munkások, a dolgozók felszabadításáért. És még valami! A 20. században saját erőből csak a Tanácsköztársaság volt képes idegenek által elfoglalt magyar területeteket visszafoglalni. Horthynak ehhez Hitler segítsége, a bécsi döntés kellett, aminek ma is isszuk a levét.

– Milyen most a Munkáspárt, s milyennek kellene lennie?

– Fura helyzetben vagyunk. Tíz évvel ezelőtt sokkal rosszabb volt a helyzetünk, az emberek idegenkedtek tőlünk, szinte sehova se tudtunk bejutni. Viszont relatíve erős volt a párt. Ma sokkal jobb a helyzetünk, az emberek igényelnek bennünket, bíznak bennünk, szinte bárhova bejuthatunk. De relatíve gyengébb a párt, kevesebb a tagunk, gyengébbek a szervezetek. Ennek nem csak az az oka, hogy idősebbek lettünk. Mi szálka vagyunk a hatalom szemében, s folyamatosan igyekeznek gyengíteni bennünket. Ki ne emlékezne a pártellenzék támadására, vagy éppenséggel a példátlan bírósági perre? Nincs más megoldás: erősebb Munkáspártra van szükség! S, higgye el, ezt meg tudjuk csinálni! A KB múltkori ülésére néhány helyi vezetőnk elhozta a gyerekét, unokáját. A fiatalok nem szaladtak haza, megtalálták a közös hangot a mi fiataljainkkal. Világos, hogy erre kell menni. S, tudom, hogy még sok gyermeket és unokát nem hoztak el. Nos, rajta! Oda kell mennünk a munkásokhoz! A Suzukiban is, másutt is. Nem esznek meg bennünket, sőt! Az első lépés a legnehezebb, de meg tudjuk tenni. Legyünk bátrabbak! Merjük vállalni a munkatársak előtt is, a szomszédok előtt is, a barátok és üzlettársak előtt is, hogy mi a Munkáspárt tagjai vagyunk. Jobban fognak becsülni bennünket, és nekünk is könnyebb lesz új tagokat, támogatókat találni.

– Mit vár 2009-től?

– A munkások, a dolgozók helyzete nehezebb lesz. A válság csak most kezdődik. Egy dologban azonban előbbre vagyunk: kezdjük megtanulni az osztályharcot. Biztos, hogy több munkástüntetés lesz, sőt sztrájkok is. A mi dolgunk, hogy felvilágosítsuk az embereket. Adjuk oda mindenkinek a „Megérte? Ezt akartad?” anyagot! Áprilistól gyűjtsünk össze 110-120 ezer kopogtatócédulát az Európai Parlamenti választásokra! Folytassuk az elnöki látogatásokat! Ezt várom 2009-től. Köszönöm minden párttagunknak, minden barátunknak rokonszenvét, támogatását, és kérjük: legyenek velünk jövőre is! Szép karácsonyt és boldog új esztendőt mindenkinek!