MEGTANULJUK AZ OSZTÁLYHARCOT!
Thürmer
Gyula, a
Munkáspárt
elnöke
tudja: most,
amikor maga
a rendszer
omladozik,
az emberek
nem egyszerűen
azt várják,
hogy szidjuk
a kapitalizmust,
hanem azt,
hogy alternatívát,
választási
lehetőséget
mutassunk
fel. Nekünk
ezt az alternatívát
meg kell
értetnünk,
el kell
fogadtatnunk:
Munkáspárt.
–
Számolta,
hogy hány
kilométert
tett meg
idén?
–
Rekordot
állítottunk
be. Az idén
több
mint nyolcvanezer
kilométert
autóztunk.
Úgy,
hogy a kocsi
lassan a
második
lakásunk.
Többesszámban
mondom,
mert Kovács
Istvánnal
együtt
járjuk
az országot.
Kovács
elvtárs
nagyszerű
munkatárs,
egyszerre
titkár,
pártszervező,
reklámszakember,
informatikus,
gépkocsivezető,
egyszóval
kiváló
kommunista
ember. Köszönöm
az ő munkáját,
és
mindenekelőtt
felesége
és
fiai türelmét.
Nem sokat
látja
őket. S,
persze,
köszönet
párttagjainknak,
hiszen az
ő tagdíjuk
és
támogatásuk
nélkül
aligha telne
benzinre.
–
Piac, polgármester,
gyár,
templom?
Mindenhova
el kell
menni?
–
Mindenhova,
ahol emberek
vannak.
Ma a nagy
pártok
gyűléseire
is csak
azok mennek
el, akiket
odabuszoztatnak,
vagy az
útiköltség
mellé
takaros
úticsomagot
is mellékelnek
a gondos
pártszervezők.
Mi nem tudunk
osztogatni
sem lisztet,
sem plüssmackót.
Az emberekhez
nekünk
kell odamenni.
A piacon,
az iskolában,
a gyárban,
a sportrendezvényeken,
sőt a kocsmában
és
a templomban
is. Ha hiszi,
ha nem,
oda is hús-vér
emberek
járnak!
–
Mit lehet
kihozni
az elnöki
látogatásokból?
–
Ha nem lennének
ezek az
elnöki
látogatások,
ki kellene
őket találni.
Beváltak,
megszerették,
mozgósítja
az aktivistákat,
magasabb
fokozatra
kapcsolja
a politikai
munkát.
A polgármesteri
látogatások
arra jók,
hogy a helyi
KB-képviselőink
megismerjék
a helyi
politika
nagyságait,
s bekapcsolódjanak
a helyi
közéletbe.
A látogatásokban
megjelent
egy új
elem is.
Ma már
szívesen
látnak
bennünket
üzemekben,
intézményekben
is. Ez eddig
nem így
volt. Ha
ügyesek
a helyi
tagjaink,
akkor visszamennek
azokhoz
a dolgozókhoz,
akikkel
én
találkozom,
visznek
nekik friss
Szabadságot,
és
lassanként
megnyerik
őket a Munkáspártnak.
–
Balszemmel
4. már
biztosan
lesz, de
azt suttogják,
mással
is készül?
–
Balszemmel
4. lesz.
Minden héten
gyarapszik
egy fejezettel,
és
jövő
év
elején
eléri
a „kritikus
tömeget”,
amiből már
könyv
lehet. A
másik
tervem a
múlthoz
nyúlik
vissza.
Tudja-e,
hogy a kommunista
mozgalomban
két
híres
politikai
végrendeletet
írtak?
Az egyiket
Lenin, a
másikat
Kádár
János.
Lenin, alig
öt
évvel
az 1917-es
forradalom
győzelme
után
kristálytisztán
látja,
hogy baj
lesz, illetve
baj lehet,
ha a bolsevikok
nem szedik
össze
magukat.
Mert ugye,
a kapitalisták
olyanok,
amilyenek.
Nem érdemes
arra várni,
hogy majd
ők rohannak
a szovjethatalom
megsegítésére.
Végül
is nem ez
az érdekük.
Szocializmus
kell, csak
jobban!
Ez Lenin
receptje.
Lenin –
biztos,
ami biztos
– még
egy levelet
is ír
az orosz
párt
kongresszusához.
Nem akármit
mond: a
kommunista
vezetők,
Sztálin,
Trockij
és
a többiek
nem istenek,
ők is emberek,
nem kis
erényekkel,
de eléggé
kézzelfogható
hibákkal
is! Gondolom,
a kedves
olvasó
sejti a
folytatást.
Lenin végrendeletét
lenyelik.
Azok a kommunista
vezetők
nyelik le,
akik már
kezdik magukat
isteneknek
hinni.
–
Kádár
végrendeletében
mi van?
–
Kádár
János
öt
évvel
a rendszerváltás
előtt, 1985-ben
elkezdi
diktálni
politikai
végrendeletét.
Nem írta,
diktálta,
elmondta
a legkülönbözőbb
partnereknek.
Kádár
tanult Lenintől,
és
tudja, hogy
egyetlen
levelet
könnyű
eltüntetni.
Kádár
1985-ben
világosan
látja,
hogy a nyugati
világ
erői a Szovjetunió
és
a többi
szocialista
ország,
így
a népi
Magyarország
felszámolását
akarják.
1956 tapasztalatai
is ebben
erősítették.
Kádár
nem akar,
és
nem tud
kibújni
saját
bőréből.
Ő nem akar
rendszerváltást,
nem akar
kapitalizmust,
s nem is
hisz abban,
hogy ez
bekövetkezhet.
Az akkori
magyar politikusok
közül
talán
az egyetlen,
aki számol
ezzel a
veszéllyel,
de meg van
győződve,
hogy elkerülhető.
Ő szocializmust
akar, más
szocializmust,
mint amit
látott,
és
mint aminek
maga is
építőmestere
volt. Ennek
a koncepcióját
vázolja
fel a politikai
végrendeletében.
Ez azt jelenti,
hogy a tőkés
rendszerváltás
nem volt
eleve elrendelve,
volt más
út
is. De Kádár
végrendeletét
elsikkasztják.
Azok, akik
megvalósíthatták
volna Kádár
végakaratát,
ha akarták
volna. De
nem akarták,
egyiküknek
sem állt
érdekében,
hogy Kádár
gondolatai
tovább
éljenek.
Elsikkasztották.
Mint egy
krimiben,
illetve
ez maga
volt a krimi.
Innen lesz
a könyvem
címe
is: Az elsikkasztott
végrendelet.
Ígérem,
izgalmas,
olvasmányos
könyv
lesz.
–
Mit kérdezne
Gyurcsánytól?
Mit Orbántól?
–
Gyurcsánytól
semmit sem
kérdeznék.
Amit tudna
mondani,
azt így
is tudjuk.
Orbán
Viktortól
megkérdezném:
eldöntötték-e,
hogy mit
akarnak,
gyökeresen
megváltoztatni
Magyarország
helyzetét,
vagy csak
megnyerni
a következő
választásokat?
A kettő
nem ugyanaz.
–
Fontos manapság
az elmélet?
–
Az elmélet
fegyver
a kezünkben.
Most, amikor
a kapitalizmus
nem egyszerűen
súlyos
válságban
van, hanem
maga a rendszer
omladozik,
az emberek
nem egyszerűen
azt várják
tőlünk,
hogy szidjuk
a kapitalizmust,
hanem azt,
hogy alternatívát,
választási
lehetőséget
mutassunk
fel. Nekünk
ezt az alternatívát
meg kell
értetnünk,
el kell
fogadtatnunk.
Ehhez kell
az elmélet
fegyvere
is. Most
nem arra
gondolok,
hogy Marxot
és
Lenint idézgessük.
Most Marx
és
Lenin alapján
kell a mát
elemezni,
és
programot
adni a közeljövőre.
Most jelent
meg a „Megérte?
Ezt akartad?”
című
anyagunk.
Ez ilyen.
Készül
a „Mit akar
a Munkáspárt?”
programanyag.
Az is ilyen
lesz. Használjuk
őket!
–
2009-ben
lesz a Tanácsköztársaság
90. évfordulója.
Önnek
mit jelent?
–
A Magyar
Tanácsköztársaság
az ezeréves
magyar történelem
nagyon szép
szakasza.
133 rövid
nap alatt
senki sem
tett ennyit
emberek
millióiért,
a munkások,
a dolgozók
felszabadításáért.
És
még
valami!
A 20. században
saját
erőből csak
a Tanácsköztársaság
volt képes
idegenek
által
elfoglalt
magyar területeteket
visszafoglalni.
Horthynak
ehhez Hitler
segítsége,
a bécsi
döntés
kellett,
aminek ma
is isszuk
a levét.
–
Milyen most
a Munkáspárt,
s milyennek
kellene
lennie?
–
Fura helyzetben
vagyunk.
Tíz
évvel
ezelőtt
sokkal rosszabb
volt a helyzetünk,
az emberek
idegenkedtek
tőlünk,
szinte sehova
se tudtunk
bejutni.
Viszont
relatíve
erős volt
a párt.
Ma sokkal
jobb a helyzetünk,
az emberek
igényelnek
bennünket,
bíznak
bennünk,
szinte bárhova
bejuthatunk.
De relatíve
gyengébb
a párt,
kevesebb
a tagunk,
gyengébbek
a szervezetek.
Ennek nem
csak az
az oka,
hogy idősebbek
lettünk.
Mi szálka
vagyunk
a hatalom
szemében,
s folyamatosan
igyekeznek
gyengíteni
bennünket.
Ki ne emlékezne
a pártellenzék
támadására,
vagy éppenséggel
a példátlan
bírósági
perre? Nincs
más
megoldás:
erősebb
Munkáspártra
van szükség!
S, higgye
el, ezt
meg tudjuk
csinálni!
A KB múltkori
ülésére
néhány
helyi vezetőnk
elhozta
a gyerekét,
unokáját.
A fiatalok
nem szaladtak
haza, megtalálták
a közös
hangot a
mi fiataljainkkal.
Világos,
hogy erre
kell menni.
S, tudom,
hogy még
sok gyermeket
és
unokát
nem hoztak
el. Nos,
rajta! Oda
kell mennünk
a munkásokhoz!
A Suzukiban
is, másutt
is. Nem
esznek meg
bennünket,
sőt! Az
első lépés
a legnehezebb,
de meg tudjuk
tenni. Legyünk
bátrabbak!
Merjük
vállalni
a munkatársak
előtt is,
a szomszédok
előtt is,
a barátok
és
üzlettársak
előtt is,
hogy mi
a Munkáspárt
tagjai vagyunk.
Jobban fognak
becsülni
bennünket,
és
nekünk
is könnyebb
lesz új
tagokat,
támogatókat
találni.
–
Mit vár
2009-től?
–
A munkások,
a dolgozók
helyzete
nehezebb
lesz. A
válság
csak most
kezdődik.
Egy dologban
azonban
előbbre
vagyunk:
kezdjük
megtanulni
az osztályharcot.
Biztos,
hogy több
munkástüntetés
lesz, sőt
sztrájkok
is. A mi
dolgunk,
hogy felvilágosítsuk
az embereket.
Adjuk oda
mindenkinek
a „Megérte?
Ezt akartad?”
anyagot!
Áprilistól
gyűjtsünk
össze
110-120
ezer kopogtatócédulát
az Európai
Parlamenti
választásokra!
Folytassuk
az elnöki
látogatásokat!
Ezt várom
2009-től.
Köszönöm
minden párttagunknak,
minden barátunknak
rokonszenvét,
támogatását,
és
kérjük:
legyenek
velünk
jövőre
is! Szép
karácsonyt
és
boldog új
esztendőt
mindenkinek!
IRIGYLIK
A
VÖRÖS
INGET
–
Mi
a
kedvenc
étele?
–
Édesanyám
múltkor
kedveskedni
akart,
s
mondja:
vasárnap,
amikor
elmegyünk
hozzájuk,
süt
pizzát,
vagy
almás
pulykát,
vagy
bármit.
Legyen
inkább
valami
hagyományos,
mondjuk,
paprikás
krumpli!
–
mondtam
én.
Szeretem
az
otthonról
hozott
ízeket,
a
rakott
krumplit,
a
fasírtot.
A
mindennapokban
azonban
inkább
sok
zöldséget
eszem.
–
Kedvenc
könyve?
–
Egyértelműen
Jaroslav
Hasek
Svejk-je.
A
Svejkben
minden
benne
van,
amit
egy
politikusnak
az
élet
fintorairól
tudni
kell.
Minden
évben
elolvasom.
Sőt,
gyűjtöm
a
különböző
kiadásokat.
Számos
idegen
nyelven
is
megvan.
Megmondom
őszintén,
azért
tanultam
csehül,
hogy
Svejket
eredetiben
olvashassam.
–
Új
nyelvet
tanul?
–
Szeretem
a
nyelveket,
s
dühít,
ha
valamit
nem
értek.
Az
idén
jártam
Brazíliában,
a
nemzetközi
párttalálkozón
és
Portugáliában,
a
kongresszuson.
Mindkét
helyen
portugálul
beszélnek.
Az
év
elején
vettem
egy
tankönyvet
és
nekiálltam
a
portugálnak.
Olvasni
már
mindent
tudok,
a
portugál
főtitkárnál
elég
volt
magyarról
portugálra
tolmácsolni,
mivel
a
portugált
már
értettem.
Nagyon
szeretném,
ha
legalább
fiataljaink
megtanulnának
angolul.
Az
osztályharc
ugyanis
nemzetközi,
és
nincsenek
tolmácsok.
–
Vörös
ing?
–
Van,
hordom,
jó
ötletnek
tartom.
A
KMP
90.
évfordulóján
itt
volt
Heinz
Stehr,
a
Német
KP
elnöke.
Irigyelte
az
ötletünket.
Ha
valaki
tudja,
akkor
ők
biztosan
tudják,
hogy
az
egyenruhának
milyen
közösségformáló
ereje
van.
–
Előfizet
A
Szabadságra?
–
Viccel?
Előfizetem,
és
van
egy
19
fős
párton
kívüli
kör,
amely
rajtam
keresztül
fizet
elő.
Értelmiségiek,
vállalkozók,
ismerősök.
Annak
örülök,
hogy
Juhász
Norbi,
a
Heves
megyei
fiatal
KB-tagunk
lehagyott.
Neki
már
23
előfizetője
van.
|
|