A MAGYAR NÉPHADSEREGÉRT

Húsz esztendővel ezelőtt, 1988-89 fordulóján felgyorsulnak a Magyar Néphadsereg elleni támadások. A nyugati tőkés erők célja kettős: egyrészt, a lehető legjobban meggyengíteni a magyar hadsereget, ezzel gyengíteni a szocialista országok védelmi szervezete, a Varsói Szerződés védelmi erejét. Másrészt, megakadályozni, hogy a hadsereg bármilyen formában is akadályozza a tőkés rendszerváltást.

A KÁDÁRI IDŐSZAK HADSEREGE

A Magyar Néphadsereg az ország méreteihez és adottságaihoz képest korszerű fegyveres erő volt. A kádári politikai ve­zetés alapelve az volt, hogy minden szükségeset megadunk a honvédelemnek, de „nem folytatunk versenyt”. A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága 1985 októberében döntött a Magyar Néphadsereg 1986-90 közötti fejlesztéséről. Ekkor még a kádári alapelv szellemében növekedésről, igaz, minimális növekedésről döntenek.
  A Néphadsereg békelétszámát hatezer fővel 106 ezerre emelik. A háborús létszámot pedig 367 ezerre. 1988-ra a néphadsereg 13 gépesített lövész-, 4 harckocsi-, és 4 tüzérdandárral, 4 páncéltörő tüzérezreddel, 7 műszaki- és 3 híradóezreddel, 1 hadműveleti-harcászati rakétadandárral, 3 harcászati rakétaosztállyal, 4 felderítő- és 1 deszant rohamzászlóaljjal, 1 rádiótechnikai dandárral, 11 légvédelmi tüzér- és rakétaezreddel, 1 harci helikopterezreddel rendelkezik. Tekintélyes erő.

A HADSEREG, MINT
A MUNKÁS-PARASZTHATALOM TÁMASZA

A hadsereg tisztjeinek 80 százaléka tagja volt az MSZMP-nek. A 80-as évek végére azonban jelentős változás megy végbe a tisztikarban. Nyugdíjba kerülnek az 1920-as években született tábornokok és tisztek, akik többsége átélte 1956-ot és rendelkezett osztályharcos tapasztalatokkal. Az érintettek egy részét igyekeznek továbbszolgálatra rábírni, de a gond súlyos. 1985 decemberében váratlanul meghal Oláh István hadseregtábornok, aki ízig-vérig katona és kommunista. Ki legyen az új miniszter? Végignézik az akkori hadsereg összes szóba jöhető parancsnokát, de nem találnak senkit. Január elején Horváth Istvánt, aki ekkor a Központi Bizottság titkára, Moszkvába küldik, hogy konzultáljon a legfőbb szövetségessel, a szovjetekkel. Horváth elmondja a szovjeteknek a Politikai Bizottság álláspontját: az új honvédelmi miniszter legyen Kárpáti Ferenc, az eddigi politikai főcsoportfőnök. „Kárpáti Ferenc elvtárs nagy tapasztalatokkal rendelkező katonai-politikai vezető; személyével biztosítható a vezetés folyamatossága; a néphadseregben, a szövetséges katonai vezetők körében jól ismert személyiség.” Bizalmasan elmondja a szovjeteknek, hogy Kárpáti ugyan nem katona, de legalább meg lehet bízni benne. Ez persze azt is jelenti, hogy az összes tábornok és főtiszt közül, akiket magyar és szovjet iskolákon képeznek ki, a magyar vezetés egyetlen egyet nem talál, akiben megbízna.

VÁLTOZÁS A PÁRTVEZETÉS
ÁLLÁSPONTJÁBAN

Az 1988. májusi pártértekezlet, Kádár távozása után a hadsereg körül is felgyorsulnak az események. Az MSZMP új vezetése a katonai kiadások csökkentésében erőforrást lát más gondok megoldására. Ez összecseng a gorbacsovi szovjet vezetés politikájával, amely lemond a tőkés és a szocialista országok közötti katonai erőegyensúly fenntartásáról, és jelentős, döntően egyoldalú csökkentésbe kezd. Az intézkedések látszólag az enyhülést szolgálják, a valóságban megindítják a szocialista hadseregek felszámolását. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1989 júliusában dönt arról, hogy a hadsereg létszámát 1991 végéig 30-35 százalékkal kell csökkenteni. Leszerelik a támadó fegyverek zömét, köztük a rakéták felét, a harckocsik és tüzérségi eszközök 40 százalékát. Kimondják a célt: „a jelenleginél lényegesen kisebb és hosszabb távon elfogadható színvonalon tartható fegyveres erő”. A békelétszámot 90 ezerre, a hadi létszámot 230-240 ezerre csökkentik. Az
A Néphadsereg működő, cselekvőképes szervezet volt. Tönkretették

MSZMP vezetése megkezdi a hadsereg felszámolását. A Központi Bizottság adminisztratív ügyekért felelős titkára ekkoriban a 43 éves Fejti György, a KISZ KB korábbi első titkára, majd az MSZMP Borsod megyei első titkára. Ma, ahogyan mondani szokás, MSZP-közeli üzletember.
  A hadsereg létszámának csökkentése azzal is jár, hogy az idősebb, tapasztalt tiszteket végleg elküldik. A hadsereg vezetése minden szinten új emberek kezébe kerül, akik igyekeznek versenyt futni a polgári ellenzékkel, és a lehető leggyorsabban átalakítani a hadsereget a tőkés ellenzék szája íze szerint. 1989 júliusában az „elvtárs” megszólítást megszüntetik és bevezetik a „bajtárs” megszólítást. A hadsereg belső nevelő munkájáért felelős Politikai Főcsoportfőnökséget átszervezik, és humánpolitikai szervvé degradálják. Megszüntetik a parancsnok politikai helyettesének intézményét.

LÉLEKTANI HÁBORÚ
A HADSEREG VEZETÉSE ELLEN

A megfelelő lélektani háttér megteremtése érdekében 1989 végén megjelenik Bokor Imre ezredes “Kiskirályok mundérban” című könyve. Bokor az akkori Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tanszékvezetője, s úgymond, „hiteles tanúja” a belső visszaéléseknek. A port Czinege Lajos egykori honvédelmi miniszteren verik el. Bokor az új rendszernek már nem kell. Für Lajos, az MDF-kormány honvédelmi minisztere gyors ütemben eltávolítja. Nem kellenek tanúk!
  A hadsereg szétzúzásában oroszlánszerep jut Németh Miklós kormányának. 1989 novemberében további 20-25 százalékos csökkentésről döntenek. Megszüntetik a hadsereg egységes vezetését. Két szerv jön létre, a minisztérium élén a „civillé” avanzsált Kárpátival és az MH Parancsnoksága élén Lőrincz Kálmán altábornaggyal. Az ötvenes éveinek elején járó Lörincz a késői szocialista kor „káderreménysége”, korábban a 11. tatai harckocsi hadosztály parancsnoka, majd a szárazföldi csapatok parancsnoka is volt. A vezérkar főnöke Borsits László altábornagy lesz.
  1989 októberében Németh miniszterelnök utasítására a hadsereg vezetőinek közreműködésével elkövetik a legdicstelenebb tettet: lefegyverzik a Munkásőrséget. 60 ezer géppisztolyt, 4700 golyószórót, 600 géppuskát és nagy mennyiségű lőszert vesznek el. Megszűnik a katonai lehetősége annak, hogy a Munkásőrség fellépjen a néphatalom védelmében.

A KÖVETKEZMÉNYEK

A Magyar Néphadsereg szétverése sokféle következménnyel jár. A hadsereget demoralizálják, gerincét megtörik, a szocializmushoz hű tiszteket eltávolítják. A magyar munkásosztály 1990-ben nem képes megvédeni a szocializmust. A rendszerváltást követő két évtizedben a honvédség létszámát 20 ezer alá csökkentik. A nyugati hatalmak elérik ugyanazt, amit az első világháború után, a trianoni békeszerződésben: Magyarország lényegében nemzeti hadsereg nélkül marad, és kiszolgáló segédcsapatként betagozódik a NATO-ba.