Ukrajna minden sajátossága mellett tőkés ország. A meghatározó politikai
erők, a kommunistákat leszámítva, így vagy úgy a tőke valamelyik csoportjához
kötődnek.
A globalisták, a multinacionális tőke érdekeinek képviselői. Ebbe a csoportba
tartozik mindenekelőtt Viktor Juscsenko ukrán elnök. Juscsenkot éppen ezért
markánsan támogatják a nyugati politikai és gazdasági körök, beleértve az
Egyesült Államok vezetését is. Az országon belük a Mi Ukrajnánk politikai
csoport a legszilárdabb szövetségese. Juscsenko célja, hogy Ukrajna természeti
adottságaira támaszkodva Ukrajnát a globalizált tőkés világrendszer elemévé
tegye. Ezért szorgalmazza az ország belepését a NATO-ba, az EU-ba, szerepet
vállal az USA nemzetköz katonai akcióiban.
A második nagy politikai erőt Viktor Janukovics és a Régiók Pártja jelenti. A
Janukovics mögött álló erőket az ukrán nemzeti tőke jelenti. A privatizáció és a
külföldi tőke szerepvállalása ellenére a nemzeti tőke adja a termelés 80
százalékát. Tekintettel arra, hogy a nemzeti tőke termelési bázisai Ukrajna
keleti részében vannak, éppen Janukovics az, aki az orosz kártyát kijátszhatja.
A harmadik erőt a Julija Tyimosenko vezette tekintélyes nemzeti tőkés erők
jelentik. Tyimosenko egy kemény kézzel irányított Ukrajnáról álmodik, amely
képes megvédeni az ország függetlenségét. Éppen az államhatalmat kívánja az
általa képviselt tőkéscsoportok gazdagodására felhasználni.
Harmadik nekifutásra december 18-án a 450 fős ukrán parlament (Verhovna Rada)
227 képviselője Julija Tyimosenkót kézfeltartással és hangosan választotta meg
az ország kormányfőjének. Timosenkóra az általa vezetett BJUT tömörülés
parlamenti frakciója - 156 képviselő - teljes egészében szavazott, míg a 72 fős
koalíciós partner, a Nasa Ukrajina - Nemzeti Önvédelem frakciójából 71-en
szavaztak a régi-új miniszterelnökre.
A 2005-ben a kormányfői posztot hét hónapig betöltő Tyimosenkót most a minimális
többséggel választották meg. A koalíciós megállapodás alapján összeállított
kormányát csomagban szavazta meg a törvényhozás.
Az ellenzékbe vonuló Régiók Pártjának vezetője, Viktor Janukovics volt kormányfő
az ukrán néphez intézett üzenetében közölte: Tyimosenko kormányfővé választása
„elmélyíti a politikai bizonytalanságot, konfrontációs folyamatokat indít el a
társadalomban, igen kedvezőtlen befolyást gyakorol Ukrajna szociális-gazdasági
fejlődésének ütemére“.
Kormányfővé választása alkalmából Angela Merkel német kancellár levélben
üdvözölte Ukrajna miniszterelnökét. „Ukrajna előtt fontos reformfeladatok
állnak, melyek erős alapot jelenthetnek a további demokratikus fejlődés és a
jogállamiság kiépítésének útján. Ebben a folyamatban országuk a jövőben is
számíthat a szövetségi kormány támogatására.“ - írta Merkel.
„Oroszország kész együttműködni Julia Tyimosenko új ukrán kormányfővel, s számít
a kapcsolatok konstruktív fejlesztésére“ - kommentálta az ukrán kormányalakítást
Andrej Gyeniszov, az orosz külügyminiszter első helyettese.
Ukrajna „narancsos koalíciós“ kormányával ismételten lehetőséget kapott EU-s és
euro-atlanti integrációjának megerősítéséhez. Ennek sikeres újraindításához
azonban szüksége van az Európai Unió és az Egyesült Államok eddig hiányolt
perspektivikus, hosszú távra tervezett Ukrajna-politikájára.
Az Ukrán KP számokban
A 2006-os parlamenti
választásokon az Ukrán KP 929,5 ezer szavazatot kapott, az összavazat 3,66
százalékát.
Ezzel 21 képviselőjük van a parlamentben. 2007-ben már 1, 3 millió
szavazatot szereztek, ami 5,39 százalékot 27 képviselői mandátumot jelent.
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az 1998-as választások után a
kommunistáknak még 121 mandátumuk volt.