Két kopogtatócédula-gyűjtés tapasztalatai Hibáztunk Budapesten
Pártélet
Ismeretes, hogy a tavalyi év novemberében két nagy akcióra készült a
nagy-budapesti szervezet. Választást, kopogtatócédula-gyűjtést tartottak
Budapesten a XI. kerületben és a Pest megyei Kistarcsán.
Sokan úgy gondoltuk a nagy-budapesti vezetésben, hogy az elmúlt évi munkák
betetőzése, megkoronázása lehet az ezen a választáson való indulás, részvétel.
Tudjuk jól, hogy miért indulunk az időközi választásokon, akár országgyűlési
választás, akár önkormányzati. Azért, hogy megmutassuk magunkat, hogy a párt
ismertségét növeljük, hogy benne legyünk a politikai életben. Ezekkel a
választásokkal is ez volt, illetve ez lett volna a célunk. Sajnos ez nem
sikerült. Sportnyelven szólva a rajtig sem jutottunk el. Magyarán nem sikerült
összeszedni az ajánlószelvényeket. Nem 32 választókerületben, hanem egyetlen
egyben. És ez nagyon nagy hiba. És a mi felelősségünk, mindannyiunké. Ezt
semmiképpen nem szabad elfelejteni.
Mi is történt?
Tudtuk, hogy a XI. kerületi szervezetnek nagy munka lenne összegyűjteni az ezer
cédulát . Ezért döntöttünk úgy, hogy - annak megfelelően, ahogy 2006-ban is
döntöttünk, megszüntetjük a kerületi szervezetek teljes önállóságát és
budapesti, sőt nagy-budapesti gondolkodásra térünk át - az egész budapesti
pártszervezet aktívan segíti, és részt vesz a gyűjtésben. Megszerveztük a
csoportokat, megszerveztük, hogy kik és hol fognak gyűjteni.
Minden adva volt ahhoz, hogy valóban gyűjtsünk. Csak nem gyűjtöttünk.
Arról, hogy mi volt az oka, hogy mit rontottunk el, nem azért kell beszélni,
hogy felelősöket, bűnbakokat keressünk - persze a budapesti vezetés felelősségét
meg kell vizsgálni -, hanem azért, hogy az elkövetkező időkben ne essünk
ugyanebbe a hibába. A párt szervezetei meggyengültek, sok helyen megöregedtek,
ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy minél összpontosítottabban,
szervezettebben vegyünk részt az ilyen akciókban. Jövőre, két év múlva, amikor
már „élesben“ megy a választás, amikor nem egy, hanem 32 választókörzetben kell
összeszedni a szükséges mennyiséget már ilyen hibákat, bakikat nem engedhetünk
meg magunknak.
Minden adva volt, hogy a csoportok gyűjthessenek, mégsem mindenki gyűjtött,
sokan csak néha napján gyűjtögettek (természetesen, ha egy ilyen cikkben, egy
ilyen témáról szólunk, akkor a nehézségeket vesszük számba; voltak sokan, akik
tisztességesen dolgoztak, természetesen nem róluk írunk, akinek nem inge, ne
vegye magára...).
Eredmény, hogy kialakult Budapesten és Pest megyében a regionális szemlélet. Már
nem kerületi kiskirályságok vannak, hanem a kerületek összefogtak, és közösen
dolgoznak. Ami kudarc, hogy nem alakult ki a budapesti szemlélet. Láthatólag nem
értettük meg, hogy a fővárosban közösen kell dolgoznunk.
Ha valamelyik régiónak, kerületnek segítség kell, bármilyen segítség, akkor
teljes erővel mögé kell állnunk. Nem ímmel-ámmal, nem kényszeredetten, hanem
úgy, mintha otthon dolgoznánk.
Igazából meg volt minden feltétel, hogy összegyűjtsük a cédulákat. Szomorú, hogy
sokan (szerencsére nem mindenki) a kifogásokat keresik, hogy miért is nem
gyűjtöttek. Nem ismeri a környéket, nem volt elég nagy, elég színes, elég
dizájnos térkép, teljesen részletes utcanév-jegyzék, stb. Ezt hosszasan lehetne
sorolni.
A jövőben a megoldás csak az lehet, hogy megcsináljuk, amit közösen eldöntünk,
elvállalunk. Ha gond van, szólni kell, kérdezni kell, és segítséget kell kérni.
Persze a hibák közé tartozik, hogy a budapesti vezetés nem időben észlelte, hogy
gond van, amikor „a tüzet kezdte oltani“, akkor már késő volt. Ezért nem elég a
munka, nem elég a szervezés, hanem az ellenőrzés, a kontroll is nagyon fontos.
Talán az utóbbi a legfontosabb.
Hogyan tovább?
Foglaljuk össze: nagy hibát követtünk el. MI. Így csupa nagybetűvel. Mi,
budapesti kommunisták. Nem ők, nem ez a kerület, nem az a régió, hanem mi
mindannyian. Ha nem sikerült Újbudán megállítani a jelöltet, ha nem sikerült
Kupi Lászlót indítani polgármesternek Kistarcsán az az egész nagy-budapesti
párttagság hibája, felelőssége.
Ha csatát vesztünk nem letenni kell a fegyvert, hanem megélesíteni. Nekünk nem a
sebeinket kell nyalogatni, hanem megvizsgálni az okokat, és ezekből tanulni,
hogy ne essünk még egyszer ebbe a hibába.
Akkor hogyan is tovább? Egy út van. Meg kell erősíteni a szervezeteinket.
Ütőképes csapattá kell magunkat szervezni. És ez nem ördöngösség. Erről szólnak
a Központi Bizottság döntései. Kevesen vagyunk, de kell egy mag minden régióban,
akik viszik a párt ügyeit, szervezik a munkát.
Pötty esett a nagy-budapesti pártmozgalom becsületén azzal, hogy nem sikerült ez
a két választás. Ezt magunkról lemosni csak is, kizárólag csakis munkával
tudjuk. Mire ez a cikk megjelenik, még minimum egy hét lesz arra, hogy tovább
gyűjtsük a népszavazásra az aláírásokat. Ha sikerül az, hogy húszezer aláírást
összegyűjtsünk Budapesten, akkor - talán - sikerül elfeledtetni a mozgalommal
ezt a kudarcot. Dolgozzunk, gyűjtsük az aláírásokat, hogy sikerre vigyük a
mozgalom ügyét.
Március 29-én tartja a nagy-budapesti régió a szervezeti szabályzatban rögzített
össztagsági értekezletet. Ez jó lehetőséget ad arra, hogy értékeljük az elmúlt
évet, közte ezt a két választást, ennek a tapasztalatait. Ami biztos: meg kell
erősíteni a vezetést és meg kell újítani a nagy-budapesti elnökséget.
Olyan vezetés, vezető kell, aki bírja a tagság és az országos vezetés bizalmát.
Olyanok, akik akarnak és tudnak is dolgozni, sikeresen irányítani a budapesti és
Pest megyei pártmunkát. Ezt kell megcsinálni.
