Az 1957-es moszkvai Világifjúsági Találkozóra kiadott bélyeg
1957-ben, Moszkvában, a Szovjetunióban tartották meg a VI. Világifjúsági
Találkozót, amin 131 ország 34000 küldöttje vett részt. A Fesztivál szlogenje a
"Békéért és barátságért" volt.
Ez a fesztivál volt a VIT-ek történetében minden idők leghatalmasabb
találkozója. Népes delegációk érkeztek minden földrészről, elsősorban Afrikából
és Ázsiából, ahol nagy visszhangra találtak a Fesztivál eszméi.
A VI. Világifjúsági és Diáktalálkozó felkeltette sok, világszerte ismert
közéleti személyiség érdeklődését is, akik jelenlétükkel vagy üzeneteikkel
növelték a találkozó tekintélyét. Ott volt Moszkvában Tito Schipa, a világhírű
énekes, Nazim Hikmet, török író és költő, valamint ott voltak többen a brazil
képviselőház tagjai közül is. Ceylon miniszterelnöke, Egyiptom elnöke, Erzsébet,
belga anyakirálynő, több világváros polgármestere, politikusok, művészek,
közéleti személyek tolmácsolták levélben vagy táviratban jókívánságaikat a
VIT-en résztvevő fiataloknak.
Természetesen nem mindenki örült a Fesztiválnak. A béke ellen voltak, most is
aknamunkát folytattak a VIT ellen.
Számos kapitalista országban üldözték azokat a fiatalokat, akik szimpatizáltak a
VIT eszméivel. A nyugat-német rendőrség például házkutatást tartott a VIT
Nemzeti Előkészítő Bizottságának tagjainál. A házkutatás során feldúlták
lakásaikat, elkobozták személyi postájukat és a Nemzeti Előkészítő Bizottság
pénzalapját. Tokióban most is, akárcsak a korábbi Fesztiválok idején, csupán
hosszas kilincselés után, tömeggyűlések hatására adták ki a VIT-re utazó
fiatalok útlevelét.
A Moszkvai VIT-nek magyar részről az volt az érdekessége, hogy egyik reggel
Kádár János meglátogatta a kint lévő magyar fiatalokat a Fesztiválon, amikor
azok éppen a svájci fiatalokkal találkoztak. Mikor a svájciak rájöttek, ki is ő,
megrohamozták Kádárt az autogramkéréseikkel.
Az 1950-es évek végén a nemzetközi helyzetben bekövetkezett enyhülés éreztette
kedvező hatását az ifjúsági és diákmozgalomban is. Jó néhány olyan szervezet,
mely korábban ellenségesen állt szemben a szocialista országok ifjúsági
szervezeteivel, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség tagszervezeteivel,
keresni kezdte az együttműködés lehetőségét.
A közeledési folyamatot tovább gyorsította, hogy a kapitalista országok jó
néhány ifjúsági és diákszervezetének korábban közömbös tagsága és a
szervezeteken kívüli fiatalok jelentős tömegei fokozatosan balra tolódtak,
radikalizálódtak.
A kedvező helyzet megérlelte annak lehetőségét, hogy a VIT-mozgalom egy jelentős
lépést tegyen.
1959-ben először egy kapitalista ország, Ausztria fővárosában, Bécsben került
sor a VII. VIT-re. Ezen a Fesztiválon 112 ország 18.000 fiatalja vett részt,
jelszava a „Békéért, barátságért és békés együttélésért“ volt.
Ceglédi István grafikusművész VI. VIT-re készült plakátterve
A találkozó ellenségei a kezdetektől azon fáradoztak, hogy lehetetlenné
tegyék a VIT megtartását. Amikor aknamunkájuk ellenére sor került a találkozóra,
provokátorokkal akarták megzavarni a Fesztivál rendjét. A jobboldali erők, a CIA
pénzén tevékenykedő különböző szervezetek azonban hiába próbálták a „hazai
pálya“ előnyeit kihasználni.
A VIT napjaiban Bécsben, amikor hét nyelven kiadták és osztogatták alkalmi
lapjaikat, a fiatalok darabokra tépték és elégették azokat. Az esemény napjaiban
egymást váltották a baráti találkozók, eszmecserék, művészi műsorok,
sportrendezvények. Békemenetet tartottak a Ringen, ahol Paul Robeson énekelt.
A Fesztivál érdekessége volt a szabad Kuba küldötteinek részvétele, hiszen
többségük részt vett tevékenyen hazájának függetlenségi harcában.
