II. országos bizalmi találkozó, amelyen a szakszervezeti bizalmiak
több mint 1000 küldötte jelent meg. Kiss Károly, a Magyar Szocialista
Munkáspárt Központi Bizottságának titkára beszél 1957. augusztusában
A Munkáspárt nagy-budapesti szervezetei védnökséget vállaltak a Fiumei úti
sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteonnál található mártírsírok gondozása felett.
A Szabadság újságban ezen a héten Kiss Károlyt mutatjuk be.
Kiss Károly nagy múltú munkásmozgalmi zsidócsalád tagja. 1903 szeptemberében
született Bicskén. Apja mellett kezdett dolgozni a Kelenföldi Hadfelszerelési
Gyár bakancs- és cipőüzemében. Még segéd korában tagja lett a bőrösök
szakszervezetének.
1922-ben belépett az MSZDP-be, egy évvel később az illegális kommunista pártba.
1924-től a cipészmunkások szakszervezete budapesti csoportja központi
vezetőségének tagja.
1925-ben az MSZMP egyik vezetője volt, és még ebben az évben letartóztatták
Rákosival és Vas Zoltánnal együtt, 1927 júliusában szabadult. 1928 elején tagja
lett a KMP Északi Kerületi Bizottságának. 1929 júniusában újból letartóztatták,
szabadulása után a Népszínház utcában, egy cipőüzemben dolgozott. 1931-ben a
Komintern Titkársága Fürst Sándorral együtt megbízta a párt felső szerveinek
megszervezésével.
Az 1931-es letartóztatási hullám után leváltották. Moszkvába utazott, hogy egy
évig a Vörös Szakszervezeti Internacionáléban szerezzen tapasztalatokat. 1932
májusában kooptálták a KB-ba. Ezután titokban hazatért, de rögtön
letartóztatták. Szabadulása után Budapesten maradt. Angyalföldön helyezkedett el
egy cipőgyárban. 1941-ben hamis névhasználatért egy hónapi fegyházra ítélték,
majd internálták, 1943 nyarán szabadult. Ismét bevonták a párt központi
bizottságába. Részt vett ellenállási sejtek szervezésében. A német megszállás
után ismét internálták, 1944 szeptemberében szabadult.
1945 után parlamenti képviselő, a parlament jegyzője. A 40-es évek végén, az
50-es évek elején a Rákosi Mátyás vezette pártvezetés prominens tagja, többek
között a káderosztály vezetője lett. Ebben a minőségében közvetlen részese volt
a szocialista építőmunka eredményeinek csakúgy, mint a szocializmus
torzulásainak.
1951 áprilisában tagja volt annak a bizottságnak, amely Kádár János és Kállai
Gyula ügyében irányította a vizsgálatot.
A szovjet vezetéssel történt titkos tárgyalások után 1953. júniusában másokkal
együtt felmentették a legfelsőbb vezetésből. 1951 és 1952 között
külügyminiszter, majd a Minisztertanács elnökhelyettese. A Központi Vezetőség
1956. júliusi ülésén, amelyen menesztették Rákosit, Kiss Károly ismét bekerült a
PB-be. Az ellenforradalom napjaiban megegyezik Kádárral, és támogatásáról
biztosítja. 1956. október 28-án bekerült az MDP irányítására létrehozott
elnökségbe. Novemberben Szolnokon részt vett az új vezetés kialakításában,
november 7-én érkezett vissza Budapestre.
November 7-étől az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottság, majd a PB tagja, és
pártszervező titkári teendőket is ellátott. November 27-én ő tartotta az új
pártvezetés első országos aktívaértekezletét a pártközpontban. Apró Antal
mellett ő volt a konszolidáció fő híve a pártvezetésben. A KB 1957. februári
ülésén tagja lett az ekkor visszaállított KB-titkárságnak.
1957. május 9-étől az Elnöki Tanács tagja, 1958. november 26-ától ismét az
Elnöki Tanács elnökhelyettese, 1961-től nyugdíjazásáig az Elnöki Tanács titkára.
1961-62-ben Kádár felmondta az ideiglenes kompromisszumot a korábbi vezetés
tagjaival.
A KB 1961. szeptemberi ülésén Kisst is felmentették KB-titkári tisztjéből. A KB
1962. augusztusi plénumán kikerült a PB-ből, de a KB-nak haláláig tagja maradt.
1967-től a SZOT alelnöke, 1970-től a Magyar Szolidaritási Bizottság alelnöke
volt. 1981-ben hunyt el.
